Isten, az igazságos bíró
75 1A karvezetőnek. A »Ne pusztíts el« szerint. Ászáf zsoltára. Ének.
Dicsérünk téged, Isten, dicsérünk,
szólítjuk nevedet: csodáidat hirdetjük.
3 Ha eljön az ideje,
igazságos ítéletet mondok.
Olvadjon bár el a föld és minden lakója,
én megszilárdítom oszlopait.
Azt mondom a kérkedőknek: »Ne kérkedjetek!«
s a vétkezőknek: »Ne pöffeszkedjetek!
Ne pöffeszkedjetek, ne beszéljetek Isten ellen gonoszat!«
Mert nem jön szabadulás sem napkeletről, sem napnyugatról,
sem a puszta hegyek felől.
Mert Isten a bíró:
az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.
Mert serleg van az Úr kezében,
teletöltve színtiszta borral.
Tölt belőle mindenfelé;
Még a seprőjét is inni fogják,
issza majd minden bűnös a földön.
Én pedig hirdetem ezt mindenkor,
énekelek Jákob Istenének.
A pöffeszkedő bűnösöket összetöröm,
s az igazakat fölmagasztalom.
A Sion hegyén lakik Isten, a világ bírája
76 1A karvezetőnek. Hárfára. Ászáf zsoltára. Ének.
2 Ismeretes Júdában Isten,
nagy a neve Izraelben.
Sálemben van sátra,
és a Sionon van lakása.
Ott törte össze a villogó nyilakat,
a pajzsot, kardot és a harci eszközöket.
Ragyogsz, te Fölséges,
a pusztító hegyekről.
Kifosztották a büszke szívűeket,
álomba merültek,
kezüket sem találták az erős férfiak.
Feddésedtől, Jákob Istene,
megdermedt a ló és a szekér.
Rettenetes vagy te, ki állhat ellened,
ha felgerjed haragod?
A mennyből hallattad ítéletedet;
Megrendült és elcsöndesedett a föld,
amikor Isten ítéletre kelt,
hogy megszabadítson minden szelídet a földön.
Mert még az ember haragja is téged dicsőít,
s ünnepnapot ülnek neked, akik megmenekültek haragodtól.
Tegyetek fogadalmat és rójátok le az Úr Istennek;
Mind, aki körülötte van, ajándékot vigyen a Rettenetesnek,
aki megtöri a fejedelmek gőgjét,
aki rettenetes a föld királyai számára!
Isten vezeti népét
77 1A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz,
hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.
Szorongatásom napján Istent keresem,
éjjel is hozzá emelem kezeimet:
nem lankadnak el.
Nem akar megvigasztalódni a lelkem.
Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem,
eleped a lelkem, ha rá gondolok.
Szememet ébren tartod,
nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.
A hajdani időkre gondolok,
a régmúlt esztendők járnak eszemben.
Szívem elmélkedik éjszaka,
gondolkodom és töpreng a lelkem.
Vajon örökre elvet Isten,
s nem kegyelmez többé?
Végleg elfogyott irgalma,
elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?
Elfelejtette Isten a könyörületességet,
vagy haragjában visszatartja irgalmát?
Így szóltam: »Az az én bajom,
hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«
Megemlékezem az Úr cselekedeteiről,
megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,
Elmélkedem minden műveden,
és végzéseiddel foglalkozom.
14 Isten, szentséges a te utad;
Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz,
megmutattad a népeknek hatalmadat.
Karoddal megváltottad népedet,
Jákob és József fiait.
17 Láttak téged, Isten, a vizek,
láttak téged a vizek és remegtek,
és reszkettek a mélységek.
A felhők ontották a vizet,
megzendültek a fellegek,
nyilaid repültek.
Mennydörgésed zengett a forgószélben,
villámaid beragyogták a földkerekséget,
rengett a föld és remegett.
Tengeren vitt át utad,
nagy vizeken vezetett át ösvényed
és lábad nyoma nem volt látható.
Jegyzetek
75,1 Ászáf: vö. 50,1.
75,1 Hálaének a fogság utáni idők korai szakaszából. A 2. versben az összegyűlt közösség beszél, a 2-3. és a 11. versekben maga Isten, 5-10-ben pedig egy személy.
75,3 Egyedül Isten határozza meg az ítélet idejét és mértékét is.
76,1 Ászáf: vö. 50,1.
76,1 Ének Sionról a fogság előtti időkből. Dicsőíti Isten páratlan és végleges győzelmét Izraelben. Ősi (a mitológiában is fellelhető) képekben beszél Sion hegyéről és Istenről, akit ott tisztelnek. Isten Sionon fog ítélkezni, diadalmaskodik a „föld királyai” fölött, és lerakja békéjének alapjait.
76,2 Júdában (a déli királyság, Dávid háza) Isten kinyilatkoztatta magát; őt tisztelik Izraelben is (északi királyság, Szamaria). Isten sátrát (ahol a pusztai vándorlás óta találkoztak vele) az egykori jebuzita Sálemben (vö. Ter 14,18) állították fel. A Sion hegyén, ahol egykor jebuziták városa feküdt (vö. 2 Sám 5,6-7) a Templom hegyévé lett. Isten ott törte össze a háborús fegyvereket, Jeruzsálemből (vö. héber „salóm”) árad ki békéje az egész világra.
77,1 Iditun: vö. 39,1. Ászáf: vö. 50,1.
77,1 Egy hívő imája, aki elpanaszolja Istennek a nép nyomorúságát. A zsoltár valószínűleg a fogság idején keletkezett.
77,2 A zsoltáros rájött, hogy ha a saját jelenét meg akarja érteni, akkor Istenről kell elgondolkodnia, vele kell beszélnie.
77,14 A panasz itt himnuszba megy át. Hirdeti, hogy Isten hogyan szabadította meg népét Egyiptomból. Izrael ennek a szabadításnak köszönheti nemzeti létét.
77,17 Egy átvett hagyománytöredék, amely Isten megjelenését ábrázolja. A Teremtő társai (vetélytársai) a világ elemei. Isten jelenléte rejtett, senki nem látja „lépteit”, csak utólag vehető észre a működése nyomán. Ez az Isten vezette Izraelt, és ő fogja továbbra is vezetni.