7511 A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. 22 Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. 33 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. 44 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.) 55 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók! 66 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen! 77 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, 88 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja. 99 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön. 1010 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének. 1111 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!
Az Úr a Sion szabadítója
7611 A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. 22 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. 33 Sálémbe került a sátra, lakóhelye a Sionra. 44 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot, a harci eszközöket. (Szela.) 55 Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek. 66 Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok. 77 Dorgálásodtól, Jákób Istene, mozdulni sem tud a kocsi és a ló. 88 Félelmetes vagy, ki állhat meg előtted, amikor haragszol? 99 Ha ítéletet hirdetsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül. 1010 Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak. (Szela.) 1111 Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed. 1212 Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok! Vigyetek ajándékot a Félelmetesnek, 1313 aki megtöri a fejedelmek büszkeségét, és félelmet kelt a föld királyaiban!
A csüggedéstől a hálaadásig
7711 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. 22 Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. 33 Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. 44 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.) 55 Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom. 66 Gondolkozom a régi napokon, a hajdani esztendőkön. 77 Eszembe jutnak énekeim éjjelente, szívemben elmélkedem, és ezt kutatja lelkem: 88 Vajon végleg eltaszít az Úr, és kegyelmére többé nem számíthatok? 99 Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? 1010 Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.) 1111 Az az én bajom – gondoltam –, hogy megváltozott a Felséges jóindulata. 1212 Emlékezem az ÚR tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. 1313 Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon. 1414 Szent a te utad, Istenem! Van-e olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk? 1515 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel. 1616 Megváltottad hatalmaddal népedet, Jákób és József fiait. (Szela.) 1717 Láttak téged a vizek, ó, Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek. 1818 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak. 1919 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld. 2020 Utad a tengeren át vezetett, ösvényeid a nagy vizeken, lépteid nyoma nem látszott. 2121 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron által.
