75
Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
(Zsolt 85,2-4)
Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
(Zsolt 18,50)
Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
(Józs 2,9-24)
A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
(Zsolt 31,19)
Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
(5Móz 32,3; Zsolt 29,2)
Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
(Dán 5,21.1Sám;2,7; Dán 2,21)
Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
(Zsolt 60,5; Jób 21,22-29)
Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
(Zsolt 101,3-8)
76
Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.
(Jel 12,10-12;Zsolt 98,9)
Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
(Zsolt 93,1;96,10)
Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
(Zsolt 132,13.14)
Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
(2Sám 5,6.7; Ésa 37,36; Zsolt 48,5-8)
Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.
A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
(Ésa 37,29.33-35)
Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?
(5Móz 4,24)
Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
(Ésa 37,36)
Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.
(Ámós 5,15; Róm 12,9)
Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
(Zsolt 50,14)
Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.
(Dán 2,21)
77
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
(Ésa 42,10;Ésa 63,5-8)
Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
(Zsolt 18,4;116,1.2)
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
(Zsolt 50,15)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
(Zsolt 96,11-13)
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
(1Krón 25,1)
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
(Ésa 44,23.24)
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
(Zsolt 96,11-13)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
(2Móz 25,18-22)
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
(Zsolt 132,13.14)
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
(Zsolt 76,7)
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
(Zsolt,77 1. Zsolt. 132,7.)
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
(2Móz 32,11-14; Jer 15,1)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
(2Móz 12,29-31.41.45)
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
(2Móz 14,21; Józs 3,16.17)
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
(2Móz 9,24.25)
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
(Zsolt 98,5.6)
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
(Mik 6,4)