5511 (A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanítókölteménye.) 22 Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől! 33 Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol, 44 az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak. 55 A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez. 66 Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el. 77 Így szólok: „Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék.” 88 Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék. 99 Sietve kerestem vihartól, széltől védett menedéket, 1010 Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erőszakot látok. 1111 Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erőszak és gonoszság tanyázik. 1212 Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szűnik a zsarolás és csalás. 1313 Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyűlöl, elbújnék előle. 1414 De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam, 1515 akivel az Isten házában bensőséges barátságra léptem. Eméssze meg őket a nyugtalanság, 1616 lepje meg őket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol ők vannak, ott van a gonoszság házaikban! 1717 Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem. 1818 Panaszkodom és sóhajtozom színe előtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam. 1919 Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem. 2020 Isten engem meghallgat, őket megalázza: ő, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet. 2121 Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát. 2222 Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítő olaj, de a valóságban kivont éles kard. 2323 Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon! 2424 Te pedig, Istenem, taszítsd le őket mind az örvény kútjába. A vérengző és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.
56 (55). ZSOLTÁR. A HÍVŐ BIZALMA
5611 (A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint – miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.) 22 Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak. 33 Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra, 44 amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom. 55 Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem. 66 Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem. 77 Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek. 88 Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket! 99 Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet. 1010 Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van. 1111 Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát. 1212 Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem? 1313 Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
57 (56). ZSOLTÁR
1414 Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
ELLENSÉGEKTŐL KÖRÜLVÉVE
5711 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.) 22 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul. 33 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem. 44 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét. 55 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard. 66 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged! 77 Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele. 88 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok. 99 Ébredj fel, lelkem; citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt! 1010 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked. 1111 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket. 1212 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
58 (57). ZSOLTÁR. ÍTÉLET A FÖLD BÍRÁI FÖLÖTT
5811 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.) 22 Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek? 33 Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak. 44 A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak. 55 Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja. 66 Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez. 77 Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! 88 Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. 99 Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha! 1010 Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, – zölden vagy száradtan – hordja el őket a haragos szél! 1111 Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében! 1212 S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!”