Magára hagyott ember panasza és bizalma
55 1A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet,
ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Figyelj rám és hallgass meg engem.
Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
az ellenség kiáltozása,
a bűnösök szorongatása.
Hiszen veszedelmet zúdítanak rám,
haragjukban ellenségeskednek velem.
Szívem remeg bennem,
halálos félelem szállt meg engem.
Elfogott a reszketés és a félelem,
és sötétség borított el engem.
Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak,
hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
Bizony messzire menekülnék,
s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
Ott várnám azt, aki megszabadít
a szélvésztől és a vihartól.«
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket,
mert gonoszságot és viszályt
látok a városban.
Éjjel-nappal körüljárnak falain,
Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság,
és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
Mert ha ellenségem szórna rám átkokat,
azt elviselném könnyedén;
És ha gyűlölőm sértegetne,
előle talán elrejtőznék.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál,
jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
aki velem együtt etted az édes étkeket:
akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál,
elevenen szálljanak az alvilágba,
mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
Én azonban Istenhez kiáltok,
s az Úr megszabadít engem.
Este, reggel, délben
panaszkodom, sóhajtok,
s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól,
akik rámtámadnak.
Isten, aki öröktől fogva létezik,
meghallgat és megalázza őket,
mert az ilyenek meg nem változnak,
nem félik Istent.
Társaira emelte kezét,
szövetségét meggyalázta.
Ajkai a vajnál lágyabbak,
de szíve háborúsággal teli.
Szavai simábbak az olajnál,
ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat,
s ő majd gondoskodik rólad;
Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
Isten, te letaszítod őket
a pusztulás vermébe.
A vérengző és álnok emberek
életük felét sem érik el;
Ezért bízom én, Uram, tebenned!
Vallomás támadások idején
56 1A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.
Könyörülj rajtam, Isten,
mert taposnak rajtam az emberek,
egész nap hadakozva legyűrnek.
Ellenségeim egész nap taposnak,
bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.
Bármikor fog is el a félelem,
én tebenned remélek.
Istenben, akinek dicsőítem szavát,
az Istenben remélek, nem félek,
ember mit árthatna nekem?
6 Egész nap felforgatják dolgaimat,
vesztemre tör minden gondolatuk.
Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak,
sarkam után leselkednek.
Ahogyan ők életemre törnek,
8 úgy fizess vissza gonoszságukért,
törd össze haragodban e népeket, Isten!
9 Te számon tartod bujdosásomat,
gyűjtsd tömlődbe könnyeimet:
Ugye számon kéred őket?
Akkor majd meghátrálnak ellenségeim,
bármely napon hívlak segítségül:
íme megismertem, hogy te vagy Istenem.
Az Istenben, akinek dicsőítem szavát,
az Úrban, akinek dicsőítem szavát,
az Istenben remélek, nem félek;
Ember mit árthatna nekem?
Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam,
megadom neked a hálaáldozatokat,
mert megmentetted életem a haláltól,
lábamat az elbukástól,
hogy Isten előtt járjak
az élők világosságában.
Isten oltalmában
57 1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert beléd vetem bizalmamat,
és szárnyad árnyékában húzom meg magam,
amíg a veszedelem elvonul.
A fölséges Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót cselekszik velem.
Az égből küld szabadulást nekem,
és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam.
Isten elküldi irgalmát és hűségét.
Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever,
amelyek felfalják az emberek fiait.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük élesre fent szablya.
Magasztaltassék föl Isten az egek fölé,
és dicsőséged minden föld fölé!
Hálót kerítettek lábamnak,
és megaláztak engem;
Vermet ástak nekem,
de ők maguk estek bele.
8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
éneklek és zsoltárt zengek!
Ébredj fel, dicsőségem,
ébredjen a hárfa és a lant!
Hadd keltsem fel a hajnalt!
Hálát adok neked, Uram, a népek között,
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,
mert irgalmad felér az egekig,
és hűséged a fellegekig.
Magasztaltassék föl Isten az egek fölé,
és dicsőséged minden föld fölé!
Isten, az igazságos bíró
58 1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól.
Vajon valóban igazságot szóltok,
igazságos ítéletet hoztok, emberek fiai?
Nem! Szívetekben gonoszat műveltek,
kezetek igazságtalanságot sző a földön.
Anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok,
születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek.
5 Olyan a mérgük, mint a kígyóé,
mint a süket áspisé, amely bezárja fülét,
és nem hallgat a bűvölők szavára,
sem az igézésben jártas varázslóéra.
7 Isten! Törd össze a fogakat szájukban,
zúzd össze az oroszlánok fogait, Uram!
Folyjanak szét, mint a kiömlő víz,
száradjanak el, mint az eltaposott fű;
Mint a csiga, amely megszikkad, s kimúlik,
mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napot!
Mielőtt még töviseik bokorrá nőnének,
haragjában elevenen elragadja őket.
Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút,
és a bűnösök vérében mossa lábait.
Így szólnak majd az emberek: »Mégis van jutalma az igaznak,
Bizony, van Isten, aki igazságot szolgáltat nekik a földön!«
Jegyzetek
55,1 Egyéni panaszdal, amely feltehetően több önálló ének összefoglalásából született. Legalább két rész egészen világosan felismerhető: 2-18. és 19-24. versek. A versek eredeti sorrendje bizonytalan.
55,3 Az imádkozó szorult helyzetben, veszélyben van, barátai elhagyták, ellenségei fenyegetően körülvették. Szeretne elrepülni a pusztába, hogy biztonságban lehessen ezektől az emberektől. A hazája ellenséggé vált, mert anarchia, gyűlölet és törvénytelenség uralkodik.
55,10 „Zavard össze nyelvüket” (utalás a Ter 11,6-9-re): az ellenség ne tudjon többé szót érteni egymással.- A „város”: Jeruzsálem.
55,14 Vö. Mt 26,21-24: az őskeresztény közösség ezt Júdásra való célzásnak vette.
55,16 Kóré és társai zuhantak elevenen az alvilágba, vö. Szám 16,33.
55,19 A héber szöveg megromlott.
55,23 Vö. 1 Pét 5,7.
56,1 Vö. 1 Sám 21,11-16.
56,1 Bizalom-ének, amely talán még a királyok korában keletkezett. Az imádkozót legyőzték, mindenfelől szorongatják, megrágalmazzák és megfigyelik, egyetlen biztos pontja az Istenbe vetett reménye.
56,6 Szó szerint: bántják, sértik szavamat.
56,8 úgy fizess vissza gonoszságukért: javított szöveg (a héber szövegben: a gonosztett ellenére megmenekülnek).
56,9 Isten tud a szenvedőkről, könnyeiket egy korsóban őrzi, szenvedésüket pedig felírja egy könyvbe (vö. Jel 3,5; 20,12).
57,1 Dávid menekülése, vö. 1 Sám 22,1; 24,4.
57,1 Könyörgő ének a királyok idejéből, később dolgozták be egy könyörgő formulába. Egy ártatlanul üldözött ember a bírósági döntés előtt vádlóival együtt egy éjszakát a templomban tölt. Isten kegyelmét kéri, akinek jóindulatú ítéletében bizonyos. A szöveg három részből áll (2-3.5-7.8-11), ezek mindegyike invokációval, könyörgéssel fejeződik be (4.6.12).
57,2 Szárnyad: a szövetség ládája fölött a templomban két aranykerub áll, amelyek a szárnyaikat a láda fölé terjesztik (vö. Kiv 25,18-22). Ezt a helyet tekintették a kinyilatkoztatás helyének; itt, a templom védelmében az üldözött biztonságban érezheti magát.
57,8 Vö. 108,2-6.
58,1 Egy ember segélykiáltása, aki nem tudja megakadályozni a hatalmasok hatalommal való visszaélését és a szociális igazságtalanságot. Istenhez fordul, és félreérthetetlen szavakkal figyelmezteti erre az elviselhetetlen helyzetre. A héber szöveg megrongálódott, néhol nehezen érthető. A királyok korai korszakában keletkezett.
58,5 Süket áspis: vannak kígyók, amelyeket a kígyóbűvölő zenéje nem bűvöl el, és azt, aki megfogja őket, hirtelen megmarják.
58,7 Az egyetlen vers a szövegben, ahol Isten közvetlenül működésbe lép.