55
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
(1Móz 18,17-19)
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
(2Móz 32,9)
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
(1Sám 24,10-13; Zsolt 35,11)
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
(2Sám 21,11-23;13,26;15,14)
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
(2Móz 14,21.22;15,8)
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
(2Móz 17,6)
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
(2Móz 17,7)
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
(2Sám 15,31;16,23)
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
(2Sám 15,25.26)
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
(2Sám 16,22)
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
(Zsolt 37,35.36; Jób 15,32.33)
56
Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
(1Sám 21,11-14)
Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
(1Sám 21,11-14;24,2.3)
Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
(1Sám 23,22-24;24,3)
Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
(1Móz 6,3)
Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
(Zsolt 22,26;66,13-17;18,1.2)
Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
(1Sám 23,26.27)
57
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
(1Sám 22,1;24,1-4)
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
(Zsolt 36,8.5Móz;32,11.12)
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
(Zsolt 138,8.1Sám;16,1.13;23,17)
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
(Zsolt 61,8)
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
(Jak 3,6.8)
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
(Zsolt 108,6.7)
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
(Zsolt 7,16;9,16)
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
(Zsolt 108,2-7)
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
(Zsolt 5,4)
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
(Zsolt 108,4)
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
(Zsolt 36,6)
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! 58
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
(Ésa 1,4; Hós 7,16)
Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
(Zsolt 82,2.3)
Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
(1Sám 4,10.11)
A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
(Zsolt 10,9;22,22)
Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
(Jób 24,18.19)
Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
(Zsolt 32,11;49,15.16)
És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
(Róm 2,6-11)