511 Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! 22 Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. 33 Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek. 44 Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért. 55 Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. 66 Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk. 77 Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét. 88 Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükből. 99 Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. 1010 Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető éhségtől. 1111 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. 1212 A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. 1313 Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. 1414 A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot. 1515 Eltűnt szívünkből a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk. 1616 Lehullott fejünkről a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk! 1717 Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk. 1818 Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta. 1919 De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékről nemzedékre. 2020 Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú időre? 2121 Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted. 2222 Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?