8
Nincs tehát most már semmiféle ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.
Ugyanis az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
Amire ugyanis képtelen volt a Törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt megtette Isten, amikor tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló alakban a bűnért, és elítélte a bűnt a testben,
hogy a Törvény jogos követelése teljesüljön bennünk, akik nem a test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira figyelnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test szerinti gondolkodásmód halálra vezet, a Lélek szerinti pedig életre és békére. Mivel a test szerinti gondolkodásmód ellenszegül Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, és nem is képes erre. Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, minthogy Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.
Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.
Ezért, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!” Maga ez a Lélek tesz tanúságot lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!
Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja? Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.
De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket. Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben: nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. Ők izraeliták, övék a fogadott fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet, az ígéretek, a patriarchák; és közülük származik Krisztus test szerint. Aki mindenek fölött áll, Isten, áldott legyen mindörökké. Ámen.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ugyan ki vagy te, ember, hogy Istennel feleselsz? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál ilyenné?” Nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt nemes célra, a másikat meg közönséges célra formálja?
De ha Isten a haragját akarta megmutatni és a hatalmát megismertetni azáltal, hogy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyek pusztulásra valók; azért, hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amiket dicsőségre készített?
Ez utóbbiak mi vagyunk, akiket meghívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, amint Ozeásnál mondja: „Nem-népem”-et népemnek fogom hívni, a „Nem-szeretettet” így: „kedvesem”. És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik:
„Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.
Izajás pedig így kiált Izraelért: Ha Izrael fiainak a száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék fog üdvözülni, mert az Úr teljes mértékben és végérvényesen valóra váltja a szavát a földön. És ahogy előre megmondta Izajás: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
Mit mondjunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, igazságra jutottak: a hit alapján álló igazságra. Izrael viszont az igazság törvényére törekedve nem jutott el a Törvény értelméhez. Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek alapján akarta. Beleütköztek a botlás kövébe, amint meg van írva: Íme, a botlás kövét, a botrány szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.
10 Testvérek, szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek. Tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Félreismervén ugyanis Isten igazságát, és a magukét igyekezvén érvényre juttatni, nem vetették alá magukat Isten igazságának. Mert a Törvény vége és célja Krisztus minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis ezt írja a Törvény alapján álló igazságról: Az ember, aki megteszi ezeket, élni fog általuk. A hit alapján álló igazságról pedig így szól: Ne mondd szívedben: „Ki megy fel a mennybe?” – azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza –, vagy: „Ki megy le az alvilágba?” – azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben, tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál. Hiszen így szól az Írás: Aki hisz benne, meg nem szégyenül. Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; ugyanis aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg anélkül, hogy valaki hirdeti? Hogyan hirdessék, ha nem kaptak rá küldetést? Amint meg van írva: Milyen kedves azok jövetele, akik jó dolgokat adnak hírül! De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Izajás ugyanis ezt mondja: Uram, ki hitt a mi üzenetünknek?
A hit alapja a hallás, a Krisztusra vonatkozó beszéd meghallása. De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük. De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket.
Izajás pedig olyan merész, hogy így szól: Megtaláltak azok, akik nem kerestek, s megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam. Izraelt illetően pedig így szól: Egész nap kitártam karomat egy engedetlen és ellenszegülő nép felé.
Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira figyelnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira. A test szerinti gondolkodásmód halálra vezet, a Lélek szerinti pedig életre és békére. Mivel a test szerinti gondolkodásmód ellenszegül Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, és nem is képes erre. Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, minthogy Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.
Ha Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek az igazság által életet ad. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.
Ezért, testvérek, nem vagyunk adósai a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg fogtok halni, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abba, Atya!” Maga ez a Lélek tesz tanúságot lelkünknek arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is. Örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, minthogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Úgy gondolom ugyanis, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak van alávetve – nem önszántából, hanem az által, aki alávetette – annak reményében, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
De nemcsak ez, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk, és várva várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Mert üdvösségünk távlata a remény. Viszont az a remény, amelyet már látunk, nem is remény; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk állhatatossággal!
Ugyanígy a Lélek is erőtlenségünk segítségére siet. Mert nem tudjuk, hogy valójában mit is kell kérnünk, de maga a Lélek esedezik értünk szavakba nem foglalható sóhajtozással. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál; azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlóvá legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, és akiket meghívott, azokat megigazulttá is tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mit mondjunk még? Ha Isten értünk, ki ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogy ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adja? Ki fog elítélni? Krisztus, aki meghalt, sőt feltámadt, és aki az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Amint meg van írva: Miattad gyilkolnak minket egész nap. Annyira becsültek, mint a vágójuhokat.
De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeretett minket. Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
9 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélekben: nagy az én szomorúságom, és nem szűnik a fájdalom szívemben. Mert én magam szeretnék átok alatt lenni – Krisztustól elszakítva – testvéreimért, a test szerint népemből valókért. Ők izraeliták, övék a fogadott fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet, az ígéretek, a patriarchák; és közülük származik Krisztus test szerint. Aki mindenek fölött áll, Isten, áldott legyen mindörökké. Ámen.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” Ugyan ki vagy te, ember, hogy Istennel feleselsz? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál ilyenné?” Nincs hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból a masszából az egyik edényt nemes célra, a másikat meg közönséges célra formálja?
De ha Isten a haragját akarta megmutatni és a hatalmát megismertetni azáltal, hogy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyek pusztulásra valók; azért, hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amiket dicsőségre készített?
Ez utóbbiak mi vagyunk, akiket meghívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is, amint Ozeásnál mondja: „Nem-népem”-et népemnek fogom hívni, a „Nem-szeretettet” így: „kedvesem”. És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondatott nekik:
„Ti nem vagytok az én népem”, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni.
Izajás pedig így kiált Izraelért: Ha Izrael fiainak a száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék fog üdvözülni, mert az Úr teljes mértékben és végérvényesen valóra váltja a szavát a földön. És ahogy előre megmondta Izajás: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához lettünk volna hasonlóvá.
Mit mondjunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, igazságra jutottak: a hit alapján álló igazságra. Izrael viszont az igazság törvényére törekedve nem jutott el a Törvény értelméhez. Miért? Azért, mert nem a hit, hanem a cselekedetek alapján akarta. Beleütköztek a botlás kövébe, amint meg van írva: Íme, a botlás kövét, a botrány szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.
10 Testvérek, szívem vágya és Istenhez forduló imám értük van, hogy üdvözüljenek. Tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Félreismervén ugyanis Isten igazságát, és a magukét igyekezvén érvényre juttatni, nem vetették alá magukat Isten igazságának. Mert a Törvény vége és célja Krisztus minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis ezt írja a Törvény alapján álló igazságról: Az ember, aki megteszi ezeket, élni fog általuk. A hit alapján álló igazságról pedig így szól: Ne mondd szívedben: „Ki megy fel a mennybe?” – azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza –, vagy: „Ki megy le az alvilágba?” – azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? Közel van hozzád az ige: a szájadban és a szívedben, tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát szájaddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. Mert a szívbeli hit a megigazulásra, a szájjal való hitvallás pedig az üdvösségre szolgál. Hiszen így szól az Írás: Aki hisz benne, meg nem szégyenül. Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, aki bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; ugyanis aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg anélkül, hogy valaki hirdeti? Hogyan hirdessék, ha nem kaptak rá küldetést? Amint meg van írva: Milyen kedves azok jövetele, akik jó dolgokat adnak hírül! De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Izajás ugyanis ezt mondja: Uram, ki hitt a mi üzenetünknek?
A hit alapja a hallás, a Krisztusra vonatkozó beszéd meghallása. De kérdem én: talán nem hallották? Ellenkezőleg: Az egész földre elhatolt a hangjuk, és a földkerekség széléig a beszédük. De kérdem én: Izrael talán nem értette meg? Először is Mózes ezt mondja: Olyasvalakire teszlek benneteket féltékennyé, akik nem az én népem, egy értetlen népre haragítlak meg titeket.
Izajás pedig olyan merész, hogy így szól: Megtaláltak azok, akik nem kerestek, s megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam. Izraelt illetően pedig így szól: Egész nap kitártam karomat egy engedetlen és ellenszegülő nép felé.
Jegyzetek
8,24 Más fordítások: „Mert megváltásunk még reménybeli”; „Mert üdvösségünk reménységre szól”.