8
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
(Gal 3,13;5,24;Róm 7,22)
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
(Mát 11,25; Ján 7,48; Jak 2,5)
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
(2Kor 5,21)
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
(5Móz 27,26)
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
(2Móz 20,13-17)
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
(Gal 6,8)
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
(Jak 4,4)
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
(1Ján 2,8;Eféz 5,11)
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
(1Kor 3,16)
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
(Gal 3,27)
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
(Csel 2,24;1Kor 15,51-54)
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
(Gal 5,24; Róm 6,7.18)
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
(Gal 5,19-21)
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
(Jak 4,12)
Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
(2Tim 1,7;Gal 4,5.6)
Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
(Eféz 1,13.14)
Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
(Tit 3,7;Jel 3,21)
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
(2Kor 4,17)
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
(1Ján 3,2)
Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.
(1Móz 3,17.18)
Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
(Luk 21,28)
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
(Péld 28,5)
Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.
(2Kor 5,2-4)
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?
(Mát 15,11)
Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
(1Kor 8,11)
Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
(Zak 12,10)
A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
(Zsolt 7,10)
Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.
(Csel 18,24)
Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
(Eféz 1,5.11;Kol 1,18)
A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
(1Kor 8,10.11; Tit 1,15)
Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
(1Kor 8,13)
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
(Ján 3,16)
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;
(Ésa 50,8.9)
Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:
(Zsid 1,3;Zsid 7,25)
Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?
(Csel 20,24)
A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.
(Zsolt 44,23)
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,
(Fil 4,13)
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
(Fil 2,2;3,15.16)
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.
(Róm 6,19.2Kor;6,16; Eféz 2,21.22.1Pét;2,5; Zsid 3,6;Róm 8,9)
9
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
(Zsolt 93,5)
Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;
(Csel 3,26;1Móz 22,18)
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;
(2Sám 22,50)
A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;
(2Móz 4,22.5Móz;7,6;Zsolt 147,19)
A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
(Luk 3,23;Ján 1,1; Zsid 1,8.9)
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók;
(4Móz 23,19)
Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
(1Móz 21,12)
Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.
(Gal 4,28)
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
(1Móz 18,10)
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:
(1Móz 25,21.22)
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
(2Tim 1,9)
Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
(1Móz 25,23)
Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
(Malak 1,2)
Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen!
(5Móz 32,4; Jób 8,3)
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.
(2Móz 33,19)
Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
(Zsolt 44,23; Róm 8,36;Zsid 10,33)
Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
(2Móz 9,16)
Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
(2Kor 11,27;Csel 23,2.2Kor;4,8.9)
Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
(Péld 21,30)
Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
(Ésa 45,9; Jer 18,6)
Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
(Eféz 3,5.6;1Kor 9,11)
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
(Róm 3,6)
És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
(Kol 1,26.27)
A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
(2Kor 1,11; Eféz 6,18.19)
A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.
(Hós 2,22)
És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
(Hós 1,10)
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
(Ésa 10,22.23)
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
(2Kor 10,2.6.9.11)
És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
(Ésa 1,9.1Móz;19,24)
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitből való igazságot;
(Eféz 2,1-3)
Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
(2Kor 10,1; Kol 2,5)
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
(Luk 2,34.1Kor;1,23)
A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
(Ésa 28,16)
10
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
(Mát 16,6; Gal 5,9)
Mert bizonyságot teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.
(Kol 4,13;Csel 22,3)
Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
(Róm 9,30.31)
Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
(Gal 3,24; Ján 3,16.18)
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.
(3Móz 18,5; Ezék 20,11)
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
(5Móz 30,12.13)
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
(Márk 4,11)
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
(5Móz 30,14)
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
(Mát 10,32)
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.
(Zsolt 116,10)
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.
(Ésa 28,16; Zsolt 25,3)
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják.
(Csel 10,34.35)
Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
(Jóel 2,32; Csel 2,21)
Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
(1Móz 3,15)
Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
(Ésa 52,7)
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
(Ésa 53,1)
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
(Gal 5,19.20.21; Eféz 5,5)
De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
(Zsolt 19,5)
De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
(5Móz 32,21)
Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
(Ésa 65,1)
Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
(Ésa 65,2)