4
Mit mondjunk hát, mit ért el Ábrahám, test szerinti ősatyánk?
Ha Ábrahám cselekedetek alapján igazult meg, akkor van mivel dicsekednie. De nem Isten előtt.
Mit is mond az Írás? Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.
Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem tartozás szerint.
Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki igazzá teszi a bűnöst, annak a hite számít igazságnak,
ahogy Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek Isten a tettektől függetlenül tulajdonít igazságot:
Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.” Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.
Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez szolgált megigazulására.
De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
5 Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében. De nemcsak ezzel, hanem a megpróbáltatásokkal is dicsekszünk, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a próbát kiállt jellemet, a próbát kiállt jellem a reményt. A remény pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Ugyanis Krisztus akkor halt meg a bűnösökért, amikor még erőtlenek voltunk. Hiszen még egy igaz emberért is bajosan hal meg valaki, bár egy jó emberért talán vállalja valaki a halált. Isten azonban azzal mutatja meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá lettünk, mennyivel inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fia halála árán, akkor, miután kiengesztelődtünk, még inkább üdvözíteni fog az ő élete által. Sőt dicsekszünk is Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által a kiengesztelődést kaptuk.
12Ahogy egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, és a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan vétkeztek…
A Törvényig is volt bűn a világban, de a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem a parancsot megszegve, Ádám módjára vétkeztek, aki az eljövendő előképe.
De a kegyelmi ajándék nem olyan, mint az elbukás. Mert ha annak az egynek az elbukása miatt sokan meghaltak, mennyivel inkább bőséges sokak számára Isten kegyelme és az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által kapott adomány. És az ajándék nem olyan, mint az egy ember bűne. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán elítélést jelentett, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából megigazulást. Ha pedig annak az egynek az elbukása miatt úrrá lett a halál egy ember által, akkor mennyivel inkább uralkodni fognak az életben azok, akik a kegyelem és az igazság ajándékának bőségét kapják az egy Jézus Krisztus által.
Mármost, ahogy egynek az elbukása minden ember elítélését jelentette, úgy egynek az igaz tette minden ember számára az életre vezető megigazulást. Mert ahogy egy ember engedetlensége által sokan bűnössé lettek, úgy egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazzá. Azután meg jött a Törvény, hogy sokasodjék az elbukás. De ahol megsokasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem; hogy amint a halál által úrrá lett a bűn, úgy uralkodjék a kegyelem is az örök életre vezető igazság révén Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
6 Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy sokasodjék a kegyelem? Szó sincs róla! Mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba lettünk keresztelve, az ő halálába lettünk alámerítve? A keresztség által ugyanis vele együtt el lettünk temetve a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is egy új életben járjunk. Ha ugyanis halálához hasonulva eggyé lettünk vele, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásban. Tudnunk kell, hogy a bennünk lévő régi ember vele együtt keresztre lett feszítve, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne legyünk rabszolgái a bűnnek.
Mert aki meghalt, az szabad a bűntől.
Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Tudjuk ugyanis, hogy mivel Krisztus feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, s a halál nem uralkodik rajta többé. Mivel meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, s mivel él, Istennek él. Magatokról is így gondolkodjatok: meghaltatok a bűnnek, és Istennek éltek Krisztus Jézusban!
Ne uralkodjék hát a bűn halandó testetekben, hogy vágyainak engedelmeskedjetek! Tagjaitokat se engedjétek át a gonoszság fegyvereként a bűnnek, hanem mint halálból életre keltek engedjétek át magatokat Istennek és tagjaitokat az igazság fegyvereiként Isten számára! Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
Mit jelent ez? Vétkezzünk, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, ha valakinek rabszolgaként, engedelmességre kötelezve átadjátok magatokat, akkor rabszolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: akár a halálra vezető bűnnek, akár az igazságra vezető engedelmességnek? De Istennek hála: a bűn szolgái voltatok, de szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok; s megszabadulva a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek! Emberi módon beszélek testetek erőtlensége miatt. Ahogy átengedtétek tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most engedjétek át tagjaitokat az igazság megszentelődésre vezető szolgálatára! Amikor a bűn rabszolgái voltatok, „szabadok” voltatok, ami az igazságot illeti. Akkor mi volt ennek a gyümölcse számotokra? Most szégyenkeztek miattuk, mert ezek vége a halál. Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, megvan számotokra a gyümölcs a megszentelődésre, melynek célja az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
7 Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek minősül, ha más férfié lesz, de ha férje meghalt, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
Ugyanígy ti is, testvérek, meghaltatok a Törvény számára Krisztus teste által, hogy másé lehessetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, tagjainkban hatottak a bűnök Törvény által szított szenvedélyei, és a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, kikerültünk a Törvény hatálya alól, úgyhogy a lélek adta új életben szolgálunk, nem pedig a betű szabta régiben.
Mit mondjunk hát? A Törvény bűn? Szó sincs róla! De a bűnt csak a Törvény által ismertem meg.
A kívánságot sem ismerném, ha a Törvény nem mondaná: Ne kívánd!
De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. A Törvény nélkül ugyanis a bűn halott. Egykor Törvény nélkül éltem, de amikor jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, rászedett engem, és megölt általa. A Törvény tehát szent, és a parancsolat is szent, igaz és jó.
Akkor a jó lett halálom oka? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy meglássék bűn volta, a jó által hoz rám halált; hogy így a bűn a parancsolat által mutassa meg mértéktelen gyarlóságát.
Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. Ugyanis amit teszek, nem értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a Törvényről, hogy jó.
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Hiszen tudom, hogy bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó, ugyanis könnyű akarnom a jót, de hogy megtegyem, az nem. Nem azt teszem ugyanis, amit akarok – a jót –, hanem azt, amit nem akarok – a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Ezt a törvényszerűséget találom magamban: miközben a jót akarom tenni, könnyebb megtennem a rosszat. Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének.
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.]
Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek fátyol borul bűneire.
Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt.
Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetéltekre vonatkozik, vagy a körülmetéletlenekre is? Azt mondjuk ugyanis: „Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.” Hogyan történt ez? Körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. A körülmetélkedés jelét körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak számítsanak; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének is a nyomában járnak.
Ábrahám és utóda ugyanis nem a Törvény alapján, hanem a hitből való igaz volta alapján kapta az ígéretet, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha azok az örökösök, akik a Törvény alapján állnak, akkor üressé lett a hit, és semmivé az ígéret. A Törvény ugyanis haragot szül. Ahol azonban nincs Törvény, ott törvényszegés sincs. Ezért adatott a hit alapján az ígéret, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a Törvény alapján, hanem az Ábrahám hite alapján állóknak is. Ő mindnyájunk atyja – ahogy meg van írva: Sok nép atyjává tettelek – Isten színe előtt, akiben hitt, s aki életre kelti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. A remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogy megmondatott: Így lesz nemzetséged! Nem gyengült meg hitében, amikor tudatára ébredt, hogy – százesztendős lévén – saját teste már elhalt, és Sára méhe is élettelen. Nem vonta kétségbe hitetlenül Isten ígéretét, hanem megerősödött a hitben, és dicsőítette Istent, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ez szolgált megigazulására.
De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is – akiknek majd részünk lesz benne –, akik hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.
5 Minthogy a hit révén megigazultunk, békében vagyunk Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Általa kaptunk a hitben szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben szilárdan állunk, és dicsekszünk azzal a reménnyel, hogy részesülünk Isten dicsőségében. De nemcsak ezzel, hanem a megpróbáltatásokkal is dicsekszünk, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a próbát kiállt jellemet, a próbát kiállt jellem a reményt. A remény pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Ugyanis Krisztus akkor halt meg a bűnösökért, amikor még erőtlenek voltunk. Hiszen még egy igaz emberért is bajosan hal meg valaki, bár egy jó emberért talán vállalja valaki a halált. Isten azonban azzal mutatja meg irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá lettünk, mennyivel inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fia halála árán, akkor, miután kiengesztelődtünk, még inkább üdvözíteni fog az ő élete által. Sőt dicsekszünk is Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által a kiengesztelődést kaptuk.
12Ahogy egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, és a halál minden emberre átterjedt, mert mindnyájan vétkeztek…
A Törvényig is volt bűn a világban, de a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem a parancsot megszegve, Ádám módjára vétkeztek, aki az eljövendő előképe.
De a kegyelmi ajándék nem olyan, mint az elbukás. Mert ha annak az egynek az elbukása miatt sokan meghaltak, mennyivel inkább bőséges sokak számára Isten kegyelme és az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által kapott adomány. És az ajándék nem olyan, mint az egy ember bűne. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán elítélést jelentett, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából megigazulást. Ha pedig annak az egynek az elbukása miatt úrrá lett a halál egy ember által, akkor mennyivel inkább uralkodni fognak az életben azok, akik a kegyelem és az igazság ajándékának bőségét kapják az egy Jézus Krisztus által.
Mármost, ahogy egynek az elbukása minden ember elítélését jelentette, úgy egynek az igaz tette minden ember számára az életre vezető megigazulást. Mert ahogy egy ember engedetlensége által sokan bűnössé lettek, úgy egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazzá. Azután meg jött a Törvény, hogy sokasodjék az elbukás. De ahol megsokasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem; hogy amint a halál által úrrá lett a bűn, úgy uralkodjék a kegyelem is az örök életre vezető igazság révén Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
6 Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy sokasodjék a kegyelem? Szó sincs róla! Mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba lettünk keresztelve, az ő halálába lettünk alámerítve? A keresztség által ugyanis vele együtt el lettünk temetve a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is egy új életben járjunk. Ha ugyanis halálához hasonulva eggyé lettünk vele, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásban. Tudnunk kell, hogy a bennünk lévő régi ember vele együtt keresztre lett feszítve, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne legyünk rabszolgái a bűnnek.
Mert aki meghalt, az szabad a bűntől.
Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Tudjuk ugyanis, hogy mivel Krisztus feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, s a halál nem uralkodik rajta többé. Mivel meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, s mivel él, Istennek él. Magatokról is így gondolkodjatok: meghaltatok a bűnnek, és Istennek éltek Krisztus Jézusban!
Ne uralkodjék hát a bűn halandó testetekben, hogy vágyainak engedelmeskedjetek! Tagjaitokat se engedjétek át a gonoszság fegyvereként a bűnnek, hanem mint halálból életre keltek engedjétek át magatokat Istennek és tagjaitokat az igazság fegyvereiként Isten számára! Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.
Mit jelent ez? Vétkezzünk, mert nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, ha valakinek rabszolgaként, engedelmességre kötelezve átadjátok magatokat, akkor rabszolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek: akár a halálra vezető bűnnek, akár az igazságra vezető engedelmességnek? De Istennek hála: a bűn szolgái voltatok, de szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok; s megszabadulva a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek! Emberi módon beszélek testetek erőtlensége miatt. Ahogy átengedtétek tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most engedjétek át tagjaitokat az igazság megszentelődésre vezető szolgálatára! Amikor a bűn rabszolgái voltatok, „szabadok” voltatok, ami az igazságot illeti. Akkor mi volt ennek a gyümölcse számotokra? Most szégyenkeztek miattuk, mert ezek vége a halál. Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, megvan számotokra a gyümölcs a megszentelődésre, melynek célja az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
7 Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek minősül, ha más férfié lesz, de ha férje meghalt, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
Ugyanígy ti is, testvérek, meghaltatok a Törvény számára Krisztus teste által, hogy másé lehessetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert amíg test szerint éltünk, tagjainkban hatottak a bűnök Törvény által szított szenvedélyei, és a halálnak termettek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, kikerültünk a Törvény hatálya alól, úgyhogy a lélek adta új életben szolgálunk, nem pedig a betű szabta régiben.
Mit mondjunk hát? A Törvény bűn? Szó sincs róla! De a bűnt csak a Törvény által ismertem meg.
A kívánságot sem ismerném, ha a Törvény nem mondaná: Ne kívánd!
De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. A Törvény nélkül ugyanis a bűn halott. Egykor Törvény nélkül éltem, de amikor jött a parancsolat, életre kelt a bűn, én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, rászedett engem, és megölt általa. A Törvény tehát szent, és a parancsolat is szent, igaz és jó.
Akkor a jó lett halálom oka? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy meglássék bűn volta, a jó által hoz rám halált; hogy így a bűn a parancsolat által mutassa meg mértéktelen gyarlóságát.
Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. Ugyanis amit teszek, nem értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a Törvényről, hogy jó.
Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Hiszen tudom, hogy bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó, ugyanis könnyű akarnom a jót, de hogy megtegyem, az nem. Nem azt teszem ugyanis, amit akarok – a jót –, hanem azt, amit nem akarok – a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
Ezt a törvényszerűséget találom magamban: miközben a jót akarom tenni, könnyebb megtennem a rosszat. Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének.
Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.]
Jegyzetek
5,12 Lásd a Róm 2,20 lábjegyzetét.