4
Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
(Mát 15,11)
Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
(Kol 1,26.27)
Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.
(1Móz 15,6; Gal 3,6)
Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;
(Mát 20,7.14)
Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
(Róm 3,28)
A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
(Ésa 10,22.23)
Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik.
(Zsolt 32,1.2)
Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
(Ésa 1,9.1Móz;19,24)
Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
(Eféz 2,1-3)
Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
(1Móz 17,10.11;Gal 3,7)
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
(Ésa 28,16)
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
(1Móz 22,17.18)
Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
(Gal 3,18)
Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
(Róm 9,30.31)
Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
(Gal 3,24; Ján 3,16.18)
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
(1Móz 17,4.5)
A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
(1Móz 15,5)
És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
(1Móz 17,17)
Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
(5Móz 30,14)
És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
(Mát 10,32)
Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
(Zsolt 116,10)
De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
(Ésa 28,16; Zsolt 25,3)
Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
(Csel 2,24)
Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
(Ésa 53,5;1Kor 15,17)
5
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
(Róm 11,13)
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
(Ján 14,6; Eféz 2,18)
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
(Jak 1,2-4)
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
(2Kor 12,12)
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
(1Ján 4,16)
Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
(Gal 4,4.5; Eféz 2,1.5)
Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
(Ésa 65,1)
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
(1Pét 3,18)
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
(Fil 3,5)
Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
(2Kor 5,18)
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
(1Kir 19,10.18)
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
(1Móz 3,6-16)
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
(1Ján 5,4.5)
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
(Péld 11,18.2Krón;15,7;Ján 6,29)
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
(2Kor 1,11; Eféz 6,18.19)
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
(Ésa 6,9.10; Mát 13,13-15)
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
(Zsolt 69,23.24)
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
(Csel 13,46;5Móz 32,21)
A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik:
(Gal 3,19)
Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
(1Kor 15,22)
6
Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
(1Tim 4,16)
Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
(Csel 14,27)
Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
(Gal 3,27; Kol 2,12)
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
(Kol 2,12;Eféz 4,22-24)
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
(Róm 8,11)
Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
(Gal 5,24)
Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
(1Pét 4,1.2)
Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
(2Tim 2,11)
Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
(Ján 15,2)
Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
(Zsid 7,27)
Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
(1Pét 2,24)
Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
(1Kor 9,27; Gal 5,16.19-21)
Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.
(1Pét 4,2.3)
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
(Jer 31,31-34)
Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.
Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?
(Ján 8,34)
De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.
(1Móz 3,15)
Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
(1Pét 2,16.17)
Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.
(1Pét 4,3)
Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.
(Eféz 1,3.1Pét;1,3;Róm 15,5)
Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.
(Róm 5,12)
Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.
(Jób 41,11)
Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.
(1Móz 2,17)
7
Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?
(Róm 6,13)
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.
(1Kor 7,10.39)
Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
(Mát 19,9)
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
(Gal 2,19.20)
Mert mikor a testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;
(Róm 6,21)
Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betű óságában.
(Róm 6,2)
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.
(2Móz 20,17)
De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.
(2Kor 9,7)
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn,
(Ámós 5,15)
Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.
(3Móz 18,5; Ezék 20,11.13)
Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.
(Fil 3,16;Fil 2,2.3.15.16)
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
(1Tim 1,8)
Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
(1Kor 16,1;Zsid 13,1.2)
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
(Róm 8,3)
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem.
(1Kor 12,26.27)
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
(Fil 2,2;Péld 3,7)
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
(Mát 5,39;2Kor 8,21)
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
(1Móz 6,5;8,21; Zsolt 51,7)
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
(3Móz 19,18; Mát 5,39;5Móz 32,35)
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.
(Róm,7 17.)
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem.
(Jób 14,4; Zsolt 51,7)
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
(Tit 3,1; Péld 24,21)
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
(Gal 5,17)
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?
(1Pét 2,13.14)
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
(Róm 1,16;Róm,7 30. Kol. 2,3.)