Ábrahám példája.
4 Kérdezzük csak meg mire jutott test szerinti ősatyánk, Ábrahám? Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De Isten előtt nincs neki mivel. Mit is mond az Írás? „Ábrahám hitt Istennek és ez megigazulására szolgált.” Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bér nem kegyelemből, hanem fizetség címén jár. Aki viszont nem tetteket visz véghez, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak hite szolgál megigazulására (Isten kegyelmének rendelése szerint). Ezért már Dávid is boldognak hirdeti azt az embert, akit Isten tettek nélkül tesz megigazulttá: „Boldog, akinek bűne megbocsátvas befödve gonoszsága, boldog férfiú, akinek az Úr
vétkeit föl nem rója.” Vajon ez a boldogság csak a körülmetéltet illeti meg, vagy a körülmetéletlent is? Hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hite szolgált megigazulására. Nos hát hogyan szolgált neki? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. Azért kapta a körülmetélés jelét, mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek s így részesüljenek ők is a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek. Nemcsak azoknak tehát, akiket körülmetéltek, hanem azoknak is, akik a még körül nem metélt atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.
Isten ígérete és a hit.
Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. Ha ugyanis a törvény alatt élők az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig mit sem ér. De hiszen a törvény büntetést eredményez! Ahol azonban nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Azért hangzott el a hittel kapcsolatban, hogy a kegyelemből tett ígéret minden utód számára biztos legyen, nemcsak azok számára, akik a törvény alatt élnek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Az Írás e szava szerint: „Sok nép atyjává rendeltelek”, ő mindnyájunk atyja Isten előtt, mert abban hitt, aki életre kelti a holtakat s létre hívja a nemlétezőket.Ábrahám hite.
Ő a reménytelenség ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret szerint: „Éppúgy lesz utódod.” Nem gyengült meg hitében, s holott már majdnem száz esztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sárának elapadt méhére. Nem kételkedett Isten ígéretében hitetlenül, hanem erős maradt hitében és megadta az Istennek járó tiszteletet. Meg volt győződve, hogy van hatalma ígéretének beváltására. Ez szolgált megigazulására. De nem csak miatta van megírva: „(Megigazulására) szolgált”, hanem miattunk is. Nekünk is arra szolgál, ha hiszünk abban, aki föltámasztotta a halálból Urunkat (Jézus Krisztust), aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért életre támadt.A megigazulás gyümölcsei
Békessség Istennel.
5 Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fiai) dicsőségének reménységével. De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jótevőért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Most tehát, amikor már megigazultunk vérében, sokkal inkább megment minket a büntetéstől. Ha ugyanis akkor, amikor még ellenségei voltunk, Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten, mennyivel inkább szabadulunk meg most, hogy kiengesztelődtünk vele, annak élete által. De nemcsak, hogy kiengesztelődtünk, hanem még dicsekszünk is az Istenben Urunk Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.Ádám és Krisztus.
Ezért, amint a bűn egy ember által lépett a világba, s a bűn miatt a halál, és így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek… Bűn volt ugyan a világon a törvényadás előtt is. A bűn azonban nem róható föl, amikor nincs törvény. Ám a halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon, akik nem vétkeztek Ádám törvényszegéséhez hasonlóan, aki az eljövendőnek előképe. De a kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a vétekkel. Ha ugyanis egynek vétke miatt oly sokan meghaltak, Isten kegyelme s az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelmi ajándéka még bővebben kiárad sokakra. A kegyelemmel tehát nem úgy áll a dolog, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis az egy miatti büntetést hozott, a kegyelem viszont sok vétekből megigazulásra vezet. Ha ugyanis egy ember vétke miatt, ez egy által uralkodott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a bőséges kegyelem és a a megigazulás ajándékát kapják. Amint tehát egy ember vétke miatt büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás egynek igaz volta miatt. Amint ugyanis egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt. Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által.Fölszabadulás a bűn rabságából.
6 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára keresztelkedtünk meg? A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy a holtából föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban (a mi Urunkban). Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek.Az igaz élet szolgálatában.
Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk? Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz? De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak. A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek. Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában a megszentelődésre. Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt mostszégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál. Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.