Volt egy Arimateából, a júdeaiak egyik városából való, József nevű ember, a nagytanács tagja, derék és igaz férfi,
aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, és aki maga is várta Isten országát.
Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.
Az előkészület napja volt, és már majdnem megkezdődött a szombat.
Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét.
Elkísérték őt az asszonyok, akik vele együtt jöttek Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el a testét.
Ezután Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt – de csak titokban, mert félt a zsidóktól –, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette Jézus testét.
Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott, mintegy százfontnyit.
Fogták tehát Jézus testét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogy a zsidóknál szokás temetni.
Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.
Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust.