És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
(Mát 27,57-61; Márk 15,42-47; Ján 19,38-42)
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
(Malak 3,1)
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
(Luk 1,5.9.10)
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
(Jób 24,13)
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
(Eféz 5,8)
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50)
Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
(Ján 3,1;7,50)
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
(2Móz 2,2; Zsid 11,23)
Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
(2Móz 2,10)
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.
(1Móz 22,18)