17
Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
19 Ezután Jerikón haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől. Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
Sietve lement, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!” Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik. Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
– Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat, és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák, de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
19 Ezután Jerikón haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a tömegtől. Előrefutott hát, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa, ugyanis arra kellett elmennie. Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá:
– Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!
Sietve lement, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak:
– Bűnös embernél szállt meg.
Zakeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak:
– Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam, a négyszeresét adom neki vissza.
Jézus ezt mondta neki:
– Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.
Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni. Így szólt tehát:
– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!” Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.” Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek. Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.” Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.” Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.” Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem. Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.” Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el? Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?” Az ott állóknak ezt mondta:
„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!” Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Amikor Betfagé és Betánia közelébe ért, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba! Amikor beértek, találtok egy kikötött szamárcsikót, amin még senki sem ült. Oldjátok el, és vezessétek ide!” Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: „Miért oldjátok el?” –, mondjátok: „Az Úrnak van rá szüksége.”
A két tanítvány elment, és mindent úgy talált, ahogy megmondta nekik. Mikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük:
– Miért oldjátok el a szamárcsikót?
– Az Úrnak van rá szüksége – válaszolták.
Azután elvezették Jézushoz. Ráterítették köpenyüket a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint továbbment, az emberek az útra terítették köpenyüket. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. Ezt mondták:
– Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
A sokaságból néhány farizeus odaszólt neki:
– Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!
Így válaszolt:
– Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltozni.
Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt:
– Bár felismerted volna te is ezen a napon a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak. Földre tipornak téged és benned fiaidat. Nem marad benned kő kövön, mert nem ismerted fel a Látogatás idejét.
Azután bement a Templomba, kezdte kiűzni az árusokat, és ezt mondta nekik:
– Meg van írva: Az én házam az imádság háza lesz, de ti rablók barlangjává tettétek.
Ezután nap mint nap a Templomban tanított. A főpapok, az írástudók a nép vezetőivel azon voltak, hogy elpusztítsák, de még nem találták meg a módját. Az egész nép csüngött ugyanis a szaván.
Jegyzetek
17,36 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.