1711 Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. 22 Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson.
A megbocsátás.
33 Vigyázzatok magatokra. Ha vét ellened testvéred, fedd meg. De ha megbánja, bocsáss meg neki. 44 Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki.”
Az erős hit.
55 Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” 66 Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! – megteszi nektek.
A kötelességteljesítés.
77 Ki mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere gyorsan, ülj asztalhoz. 88 Helyette nem ezt mondja-e inkább: Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán majd ehetsz és ihatsz magad is? 99 Megköszöni tán a szolgának, hogy teljesítette parancsait? 1010 Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.”
A tíz leprás.
1111 Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja. 1212 Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak 1313 és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” 1414 Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. 1515 Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, 1616 s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt. 1717 Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? 1818 Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” 1919 Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.”
Az Isten országa.
2020 A farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 2121 Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”
Az Emberfiának eljövetele.
2222 Ezután a tanítványokhoz fordult: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni. 2323 Mondják majd nektek: Nézzétek, itt van vagy amott. De ne menjetek el, ne fussatok oda! 2424 Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. 2525 Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell tűrnie, hogy ez a nemzedék megvesse. 2626 És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. 2727 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket. 2828 Ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek. 2929 Aztán azon a napon, amelyen Lót elhagyta Szodomát, tüzes kéneső esett az égből, és mind elpusztította őket. 3030 Ugyanez fog bekövetkezni azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik. 3131 Aki azon a napon a háztetőn lesz, és a holmija lent a házban, ne jöjjön le érte. Hasonlóképpen, aki kinn lesz a határban, ne térjen vissza érte. 3232 Gondoljatok Lót feleségére! 3333 Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. 3434 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 3535 Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” 3737 „Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol a hulla van – felelte – odagyűlnek a saskeselyűk.”
Az igazságtalan bíró.
1811 Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. 22 Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. 33 Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 44 Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, 55 de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” 66 Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? 77 Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? 88 Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
A farizeus és a vámos.
99 Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: 1010 „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 1111 A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. 1212 Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. – 1313 A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! – 1414 Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik.”
Jézus és a gyerekek.
1515 Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. 1616 Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. 1717 Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”
A gazdag ember.
1818 Egy előkelő ember megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” 1919 Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. 2020 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” 2121 Az kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” 2222 Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” 2323 Amikor ezt meghallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
A gazdagság veszedelme.
2424 Amikor Jézus ezt látta, így szólt: „Milyen nehéz bejutni a gazdagnak az Isten országába! 2525 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” 2626 Erre hallgatói megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” 2727 Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”
A lemondás jutalma.
2828 Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.” 2929 Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 3030 hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”
A szenvedés harmadszori megjövendölése.
3131 Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. 3232 Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. 3333 Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad.” 3434 Mit sem értettek belőle. Ez a beszéd olyan homályos volt előttük, nem értették meg, hogy mit akart vele mondani.
A jerikói vak.
3535 Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. 3636 Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. 3737 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. 3838 Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” 3939 Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” 4040 Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: 4141 „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” 4242 Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” 4343 Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Zakeus.
1911 Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 22 Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 33 Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 44 Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 55 Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 66 Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 77 Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 88 Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 99 Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 1010 Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Példabeszéd a minákról.
1111 Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak: 1212 „Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen. 1313 Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. 1414 Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen. 1515 Mégis megszerezte a királyságot és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta. 1616 Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. 1717 Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. 1818 Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett. 1919 Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek. 2020 Végül jött a harmadik és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam, 2121 féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. – 2222 A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le és learatom, amit nem én vetettem. 2323 Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? 2424 Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott. 2525 Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. – 2626 Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van. 2727 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”
IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.
2828 Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 2929 Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 3030 ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 3131 Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” 3232 A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 3333 Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 3434 „Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, 3535 és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 3636 Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 3737 Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 3838 „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 3939 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” 4040 „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet.
4141 Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. 4242 „Bárcsak te is felismernéd – mondta – legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. 4343 Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. 4444 Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
A kereskedők kiűzése a templomból.
4545 Aztán bement a templomba és kiűzte onnan a kereskedőket. 4646 „Írva van – mondta nekik –: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 4747 Ott tanított mindennap a templomban. A főpapok és az írástudók az életére törtek, 4848 de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött.