Intelmek a tanítványokhoz.
17 Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.Hasonlat a szolgáról.
Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”A tíz leprás.
Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”Isten országának eljövetele.
A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon. Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” „Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”Példabeszéd az igazságtalan bíróról.
18 Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. „Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”A farizeus és a vámos.
Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: „Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”Jézus és a gyermekek.
Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”A gazdag ifjú.
Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten. Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.” Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.A gazdagság veszélyei.
Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”Az önkéntes szegénység jutalma.
Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,Jézus működése Júdeában és Jeruzsálemben.
Jézus Jeruzsálemhez közeledik.
anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.A jerikói vak.
Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.Zakeus, a vámos.
19 Azután Jerikóhoz érkeztek és bevonultak. Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje. Szívesen látta volna Jézust szemtől szembe, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Előrefutott tehát és fölmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elmennie. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: „Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” Ő sietve leszállt és boldogan fogadta. Mindazok, akik ezt látták, zúgolódni kezdtek, hogy bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, négyannyit adok helyette.” Jézus erre kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.”Példabeszéd a minákról.
Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak. „Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen. Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek. Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk. Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád. Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott. Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál. Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél. Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van. Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. – Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”A szenvedés előtti napok
E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.Jézus bevonul Jeruzsálembe.
Mikor Betfagé és Betánia közelében az Olajfák hegyéhez ért, elküldött két tanítványt ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és hozzátok ide. Ha valaki megkérdezi: miért oldjátok el? – feleljétek: az Úrnak szüksége van rá.” A küldöttek elmentek és mindent úgy találtak, ahogy mondta. Mikor eloldották a szamarat, gazdája megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” „Az Úrnak szüksége van rá” – felelték. Elvezették a szamarat Jézushoz, rátették ruhájukat és ráültették Jézust. Vonulása közben leterítették ruháikat az útra. Közel jártak már az Olajfák hegyének lejtőjéhez, amikor a nagy sereg tanítvány örömében áldani kezdte Istent azért a sok csodatettért, amelynek tanúja volt. Nagy szóval kiáltották:„Áldott legyen a király,
aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben,
dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus így szólt hozzá: „Mester, tiltsd meg ezt tanítványaidnak.” „Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”