11
Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a falujából.
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és a lábát a hajával törölte meg. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
A nővérei megüzenték Jézusnak:
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
– Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
– Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
– Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
– Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
– Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.
A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat. Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.
Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit! Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?
De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.
13 A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket, a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
– Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
– Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket! Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
– Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
– Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
– Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
„Urunk, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt:
– Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét, és Lázárt. Amikor megtudta, hogy beteg, még két napig ott maradt, ahol volt.
Ezután így szólt tanítványaihoz:
– Menjünk ismét Júdeába!
A tanítványok ezt mondták neki:
– Rabbi, most akartak megkövezni a zsidók, és megint oda akarsz menni?
Jézus így válaszolt:
– Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát; de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.
Ezeket mondta nekik, majd hozzátette:
– Lázár, a mi barátunk elaludt, de megyek, hogy felébresszem.
– Urunk, ha elaludt – mondták a tanítványok –, akkor majd meggyógyul.
Jézus azonban a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy az alvásról szól. Akkor Jézus nyíltan megmondta nekik:
– Lázár meghalt, és örülök, hogy nem voltam ott. Miattatok örülök, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak:
– Menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
Amikor odaért, Jézus megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stadiumnyira.
A zsidók közül sokan jöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt. Amikor Márta megtudta, hogy Jézus érkezik, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked Isten.
– Testvéred fel fog támadni – mondta neki Jézus.
– Tudom – felelte Márta –, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.
Jézus ekkor ezt mondta neki:
– Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog; és mindaz, aki él és hisz énbennem, nem halhat meg örökre. Hiszed ezt?
– Igen, Uram – válaszolta Márta –, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának:
– A Mester itt van, és téged hív.
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és elindult hozzá. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. A zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt hitték, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Mária pedig, amint Jézushoz ért és meglátta őt, a lába elé borult, és így szólt:
– Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és azok a zsidók is sírnak, akik vele jöttek, megrendült lelkében és indulat fogta el.
– Hova helyeztétek őt? – kérdezte.
– Urunk, jöjj és lásd! – felelik neki.
Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták:
– Látjátok, mennyire szerette!
De néhányan közülük így szóltak:
– Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
Jézus – még mindig mélyen megindulva – a sírhoz ért. Ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt:
– Vegyétek el a követ!
Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá:
– Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
Jézus így válaszolt:
– Ugye megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?
Elvették tehát a követ. Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta:
– Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Miután ezt mondta, hangosan így kiáltott:
– Lázár, jöjj ki!
A halott kijött, keze-lába pólyákkal körülkötve. Az arcát kendő fedte. Jézus így szólt hozzájuk:
– Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Ekkor sokan kezdtek hinni benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, amit Jézus tett. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elbeszélték nekik, mit tett Jézus.
A főpapok és a farizeusok ekkor összegyűltek tanácskozni, és így beszéltek:
– Most mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelet mutat. Ha egyszerűen csak hagyjuk, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és meghódítják a Helyet és a népet.
Egyikük, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, ezt mondta nekik:
– Nem értetek ti semmit! Ezt sem látjátok be: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
Mindezt nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézusnak kell meghalnia a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól fogva elhatározták, hogy megölik.
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnét a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt a tanítványaival együtt.
Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Ezek keresték Jézust, és a Templomban járva ezt mondogatták egymás közt:
– Mit gondoltok, el fog jönni az ünnepre?
De a főpapok és a farizeusok már kiadták a parancsot: ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Ott vacsorát készítettek a tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.
Mária ekkor elővett egy font vegyítetlen, nagyon drága nárduskenetet, és megkente Jézus lábát, a hajával pedig megtörölte. A ház megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, a Karióti Júdás, aki arra készült, hogy elárulja, így szólt:
– Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, amit a szegényeknek lehetett volna adni?
De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála lévő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt:
– Hagyd! A temetésem napjára szánta. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek!
A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek. Nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok akkor elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.
Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe tart, pálmaágakat fogtak, elébe mentek, és így kiáltottak:
– Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, ahogy meg van írva: Ne félj, Sion leánya! Íme, szamárcsikón ülve jön királyod!
Tanítványai akkor nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy ez volt megírva róla, és hogy ezt tették vele.
A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, most tanúságot tett mellette. Elébe is azért ment a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelet tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz:
– Látjátok, hogy semmit sem értek el: íme, őt követi a világ!
Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá:
– Uram, Jézust szeretnénk látni.
Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik:
– Eljött az óra, amikor megdicsőíttetik az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földre hullott búzaszem meg nem hal, egymaga marad; de ha meghal, bőséges termést hoz. Aki ragaszkodik életéhez, elveszíti azt; aki pedig nem ragaszkodik életéhez e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
Most megrendült a lelkem, és nem tudom, mit mondjak. Atyám, vezess engem az üdvösség re ettől az órától fogva! Bizony, éppen ezért jutottam el eddig az óráig! Atyám, dicsőítsd meg Neved!
Erre hang hallatszott az égből:
– Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni.
A körülöttük álló sokaság hallotta ezt. Azt mondogatták, hogy mennydörgés volt; mások viszont így szóltak: „Egy angyal szólt hozzá.”
Jézus így válaszolt:
– Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem értetek. Most van az ítélet e világ fölött, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, amikor felemelnek a földről, magamhoz vonzok minden embert.
Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
A sokaság így válaszolt neki:
– Mi úgy tanultuk a Törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad. Hogyan mondhatod hát: „Az Emberfiát fel kell hogy emeljék?” Ki ez az Emberfia?
Jézus ezt mondta nekik:
– Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, nehogy a sötétség hatalmába kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Ezeket hirdette Jézus, majd eltávozott, és elrejtőzött előlük.
Noha ennyi jelet tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, amely így hangzik: Uram, ki hitt az általunk hirdetett szónak, és az Úr ereje kinek lett nyilvánvaló?
Azért nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket.” Ezt mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla beszélt. Mindazonáltal még a vezetők közül is sokan hinni kezdtek benne, de a farizeusok miatt nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Jobban szerették ugyanis az emberektől nyert dicsőséget, mint Isten dicsőségét.
Jézus kiáltva hirdette:
– Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem Abban, aki küldött engem; és aki engem lát, az látja Azt, aki küldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én szavaimat, és nem tartja meg azokat, nem én ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy üdvözítsem. Aki engem elutasít, és nem fogadja be az én szavaimat, annak van ítélőbírája: a szó, amelyet hirdettem, az ítéli meg az utolsó napon, mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg nekem, hogy mit kell mondanom és hirdetnem. És én tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én hirdetek, úgy hirdetem, ahogy az Atya mondta nekem.
13 A húsvét ünnepe előtt Jézus annak tudatában, hogy eljött az ő órája, amelyben át kellett mennie e világból az Atyához, mivel szerette övéit e világban, a végsőkig szerette őket, a vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe ültette Júdásnak, a Karióti Simon fiának, hogy árulja el őt;
Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza: felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát, aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Mikor Simon Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
Jézus így válaszolt neki:
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy annak erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom nektek, a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.
Nem mindnyájatokról beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. Már most mondom nektek, mielőtt még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. Bizony, bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.
Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? Az asztalnál közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. Simon Péter intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. Az ráhajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle:
– Ki az, Uram?
– Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. A falat után belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. Egyesek azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Mivel Isten megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
– Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket! Arról fogja megtudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:
– Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni fogsz.
– Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
– Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jegyzetek
11,18 1 stadium = kb. 185 méter.