Utoljára Jeruzsálemben
Lázár halála.
11 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának falujában, volt egy Lázár nevű beteg. Mária kente meg az Urat illatos olajjal és törölte meg lábát a hajával. Testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus így szólt: „A betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy ezáltal megdicsőüljön az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, nővérét (Máriát) és Lázárt. Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még helyben maradt, de aztán így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.” „Mester, féltették tanítványai, most akartak megkövezni a zsidók, és te ismét odamégy?” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában lát. De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Így szólt, majd folytatta: „Lázár, a mi barátunk, elaludt. Megyek, hogy fölkeltsem álmából.” „Uram, mondták a tanítványok, ha elaludt, meggyógyul.” Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt gondolták, hogy alvásról beszél. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, de én örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. Menjünk most hozzá.” Tamás, melléknevén Didimusz, buzdította a többi tanítványt: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”Jézus Máriánál és Mártánál.
Mikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Így sok zsidó jött Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Jézus jöttének hallatára Márta azonnal eléje ment, Mária azonban otthon maradt. „Uram, szólt Márta Jézushoz, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem, de tudom, hogy most is, bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Testvéred föl fog támadni.” Márta megjegyezte: „Tudom, hogy föl fog támadni a föltámadáskor az utolsó napon.” Jézus kijelentette neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. Mindaz, aki belém vetett hittel él, nem hal meg sohasem. Hiszed ezt?” „Igen, Uram, felelte, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az (élő) Isten fia, aki a világra jön.” E szavakkal elment, hívta nővérét, Máriát és csendben közölte vele: „Itt a mester, hív téged.” Ennek hallatára az rögtön fölkelt és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. Mikor a zsidók, akik a házban maradtak vele és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utánamentek. A sírhoz megy, gondolták, hogy ott sírjon. Mikor Mária odaért és meglátta Jézust, e szavakkal borult lábához: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus látva, hogy sír és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. „Hová tettétek őt?” – kérdezte. „Jöjj, Uram, felelték, nézd meg.” Jézus könnyekre fakadt. „Nézzétek, mondták a zsidók, mennyire szerette őt.” Némelyek azonban megjegyezték: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?”Lázár föltámasztása.
Jézus még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment. Az egy kővel elzárt barlang volt. „Vegyétek el a követ” – szólt Jézus. Márta, az elhunyt nővére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nem mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Elvették a követ. Jézus égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondom, hogy higgyék: Te küldtél engem.” E szavak után hangos szóval kiáltott: „Lázár, jöjj ki!” A halott (azonnal) kijött. Lába és keze pólyával volt körültekerve, arca pedig kendővel bekötve. Jézus így szólt: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon.”A főtanács határozata Jézus ellen.
Sok zsidó jött akkor Máriához és Mártához. Látták, amit Jézus tett, és hittek benne. Némelyek azonban a farizeusokhoz mentek és hírül vitték nekik, amit Jézus cselekedett. A főpapok és farizeusok erre összehívták a főtanácsot és tanakodni kezdtek: „Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát művel. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Egyikük, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, közbeszólt: „Ti nem gondolkodtok. Nem értitek: jobb, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.” Ezt azonban nem magától mondta, hanem mint főpap abban az évben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért. De nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt fiait összegyűjtse. Attól a naptól fogva határozott szándékuk volt, hogy megölik őt.Jézus Efraimban.
Jézus ezért már nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem visszavonult a sivatag szélén fekvő Efraim nevű városba. Ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közel volt a zsidók húsvétja. Arról a vidékről már húsvét előtt sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. Keresték Jézust és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, nem jön el az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis elrendelték, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse föl, hogy elfoghassák.A betániai vacsora.
12 Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Ott lakott Lázár, akit Jézus feltámasztott halottaiból. Vacsorát rendeztek tiszteletére. Márta szolgált, Lázár meg együtt telepedett vele asztalhoz. Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült drága olajat. Megkente vele Jézus lábát és hajával megtörölte. A ház betelt az olaj illatával. Egyik tanítványa, karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott ezért: „Miért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s miért nem osztották ki a szegények közt?” Ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt. Jézus rászólt: „Hagyd békén, hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.”Határozat Lázár ellen.
A zsidók közül sokan megtudták, hogy ő ott van. Odajöttek, de nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta sok zsidó ment oda és hitt Jézusban.Bevonulás Jeruzsálembe.
Másnap nagy tömeg vonult föl az ünnepre. Hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön. Pálmaágakat fogtak és kivonultak eléje. Így kiáltoztak:„Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön,
Izrael királya!” Akadt ott egy szamár, Jézus felült rá. Erről mondja az Írás: „Ne félj, Sion leánya!
Nézd csak, királyod jön
szamárcsikó hátán.” Tanítványai eleinte nem értették, de mikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy meg volt írva róla, úgy, amint végbement. A nép, azok, akik ott voltak, mikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, tanúságot tett róla. Azért vonult elébe a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. A farizeusok viszont egymás szemére vetették: „Látjátok, hogy semmire sem mentek vele: az egész világ utána fut!”
Jézus és a pogányok.
Azok közt, akik fölzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp Andráshoz ment és megbeszélte vele. Aztán András és Fülöp megmondták Jézusnak. Jézus így válaszolt: „Eljött az óra, mikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.Szózat az égből.
Most mélyen megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Hogy szabadíts meg attól az órától, Atyám? De hiszen éppen azért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg nevedet.” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és továbbra is megdicsőítem.” Az ott álló nép ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások azonban megjegyezték: „Angyal beszélt vele.” Jézus fölvilágosította őket: „Nem értem hallatszott ez a szózat, hanem tiértetek. Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét. Én pedig, ha fölmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” E szavakkal akarta jelezni, milyen halállal hal meg. A nép ellene vetette: „Mi úgy hallottuk a törvényből, hogy a Messiás örökké megmarad. Hogyan mondhatod tehát, hogy az Emberfiát föl kell magasztalni? Kicsoda ez az Emberfia?” Jézus így válaszolt nekik: „Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár, nem tudja hová megy. Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.” E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük.A zsidók hitetlensége.
Jóllehet ennyi csodát művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne. Így teljesedett be Izajás próféta jövendölése: „Uram, ki hitte igehirdető szavunkat,és az Úr ereje ki előtt nyilvánult meg?” Azért nem tudtak hinni, mert amint Izajás megjövendölte: „Szemüket elvakította
és megkérgesítette szívüket,
hogy szemükkel ne lássanak,
szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek,
hogy meggyógyítsam őket.” Így szólt Izajás, aki látta dicsőségét és jövendölt róla. A tanácstagok közül mégis sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. Többre tartották ugyanis az emberek megbecsülését, mint Isten dicsőségét.
Jézus isteni küldetése.
Jézus hangos szóval hirdette: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Én nem ítélem el azt, aki hallgatja tanításomat, de nem tartja meg, hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. Van bírája annak, aki megvet engem és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta meg, mit mondjak és mit hirdessek. És én tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.”Jézus szenvedése, halála, és föltámadása
A lábmosás.
13 Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához. Ekkor adta övéinek, akiket mindvégig szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét. A vacsora alkalmával történt. Az ördög már szívébe sugallta karióti Júdásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt. Jézus annak tudatában, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, levetette felsőruháját, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba és mosni kezdte tanítványainak lábát, majd a derekára kötött kendővel megtörölte. Mikor Simon Péterhez ért, Péter tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Ám Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” „Ha meg nem moslak, felelte Jézus, nem vagy közösségben velem.” „Uram, kiáltott Péter, akkor ne csak lábamat, hanem kezemet és fejemet is.” Jézus így szólt: „Aki megfürdött, annak csak lábát kell megmosni, akkor egészen tiszta lesz. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, ki árulja el, ezért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.”A lábmosás tanulsága.
Miután megmosta lábukat, fölvette felsőruháját és újra leült. Azután így szólt: „Megértettétek, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem. Jól teszitek, az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát. Példát adtam nektek: amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek: nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött kűldőjénél. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. Nem mindnyájatokról mondom ezt: ismeremazokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az Írásnak: „Ki megosztotta kenyerem,
sarkát emelte ellenem.” Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek rólam, hogy én vagyok. Bizony, bizony mondom nektek: aki befogadja, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Az áruló eltávozik.
E szavak után Jézus mélyen megrendült lelkében, és kijelentette: „Bizony, bizony mondom nektek: közületek egy elárul engem.” A tanítványok erre összenéztek, mert nem tudták, hogy melyikükről mondja. Tanítványai közül egyik, akit szeretett Jézus, ott nyugodott Jézus keblén Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél?” Az Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után mindjárt belé szállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott: „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” Az asztaltársak közül senki nem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt a pénz, némelyik azt gondolta, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg az ünnepre, ami szükséges,” vagy pedig, hogy adjon valamit a szegényeknek. Miután átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.Az új parancsolat.
Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. Ha benne megdicsőült az Isten, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam: ahova énmegyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”