11
Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.
(Luk 10,38.39)
Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.
(Ján 12,1; Mát 26,7; Márk 14,3)
Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.
(2Kor 11,32.33)
Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.
(Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24)
Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.
(Ján 11,49.50)
Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.
(Mát 26,58; Márk 14,54; Luk 22,54)
Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?
(Ján 10,31.39)
Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.
De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.
Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.
(Ján 17,21.23)
Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.
Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.
És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!
(Ján 7,16)
Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.
(Ján 15,26;16,7)
Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.
(Ján,11 3.)
Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.
(Ján 13,19)
Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.
(Mát 20,19; Márk 10,33; Luk 18,32)
Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.
(Ján 5,29; Dán 12,2)
Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
(Ján 13,10)
És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.
(Ján 6,69)
És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.
Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.
(Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22)
Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.
(Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17)
A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
(Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Csel 3,14)
Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.
(Ján 14,15)
Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle.
És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!
(Eféz 5,2;Ján 13,34)
Könnyekre fakadt Jézus.
(3Móz 11,1.5Móz;14,7.19; Ezék 4,14)
Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!
Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
(Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24)
Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?
(Ján 7,7)
Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.
Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.
(Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!
(Mát 24,9)
És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.
(Ján 9,41; Luk 12,47.48)
Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.
De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.
(Ján 14,11-15; Jel 22,8.9)
Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
(Ján 14,26;16,7; Luk 24,49)
Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.
(Ján 18,14)
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.
(Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38)
Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;
És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.
(Ján 15,21)
Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.
(Mát 26,3; Márk 14,1; Luk 22,2)
Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.
(Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34)
Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.
(Zsolt 22,19)
Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?
(Ján 7,11)
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.
(Luk 2,14; Ján 14,27; Róm 5,1)
12
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.
(Mát 26,6; Márk 14,3)
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala ő vele.
(Zsolt 69,22)
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
(Ján 12,31)
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala:
(Ján 1,3; Luk 24,1; Ján 20,1; Ján 21,1)
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
(5Móz 21,23)
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
(Ján 13,29)
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
(Ján 17,10)
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
(5Móz 15,11; Mát 26,11; Márk 14,7)
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.
(Ján 11,43.44)
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
(2Móz 12,46)
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
(Zak 12,10)
Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
(Ján 7,13;9,22;12,42;Mát 27,57; Márk 15,42; Luk 23,50)
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
(Mát 21,9; Márk 11,9; Luk 19,38; Zsolt 118,26)
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
(Zak 9,9)
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
(Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1)
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
(Ján 17,8)
Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
(Ján 1,45)
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
(Ján,12 27.)
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
(Ján 17,1)
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
(Mát 26,31; Márk 14,27)
A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
(Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33)
A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
(Ján 14,3;17,24.1Thess;4,17)
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
(Ján 3,35;13,3;Ján 5,21)
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
(1Ján 5,20)
A sokaság azért, a mely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
(Ján 4,34)
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
(Márk 16,9)
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
(Ján 8,1.4)
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
(Ján 3,14;8,28)
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
(Ján 16,27)
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
(2Sám 7,13; Zsolt 72,17;89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ezék 37,25; Dán 2,44;7,14.27)
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
(Ján 1,9;1Ján 2,10)
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
(Ján,12 21.;Ján 10,30)
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
(Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10)
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
(Ésa 53,1)
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
(Mát 16,19;18,18)
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
(Ésa 6,9; Mát 13,14; Márk 4,12; Luk 8,10; Csel 28,27; Róm 11,8)
Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
(Ésa 6,1)
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
(Ján 7,48)
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
(Ján 5,44)
Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
(Zsid 9,14)
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.
(Ján 14,9)
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.
(Ján 8,12;9,5)
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
(Ján 3,17)
A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
(Ján 14,10)
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem. 13
A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.
(Mát 26,2; Márk 14,1; Luk 22,1)
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,
(2Sám 15,23;Máté 26,36; Márk 14,32; Luk 22,39)
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy,
(Ján 3,35;17,2; Mát 11,27;28,18)
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát.
(Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Csel 1,16)
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve.
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
(Ján 15,13;21,18; Gal 1,19;2,9.12)
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
(Ján 13,10)
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
(Ján 6,64)
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
(Mát 26,52)
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.
(Mát 23,8-10;1Kor 8,6)
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
(Ján 11,49.50)
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
(Ján 15,20; Mát 10,24; Luk 6,40)
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
(Ján 13,23)
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
(Zsolt 41,10)
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
(Ján 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15)
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
(Mát 10,40; Luk 9,48)
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
(Mát 26,21; Márk 14,18; Luk 22,21)
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.
(Ján 20,30)
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
(Ján 21,20)
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól?
(Mát 28,19; Márk 16,15; Luk 24,49)
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
(Mát 26,57; Márk 14,53; Luk 22,54)
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
(Mát 26,69; Márk 14,66.67; Luk 22,56)
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
(Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4)
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.
(Mát 26,74; Márk 14,72; Luk 22,60)
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
(Ján 12,6)
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
(Ján 2,32)
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.
(Márk 16,19; Luk 24,51)
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.
(Luk 4,16.17)
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
(Ján 7,33;Ján 7,34;8,21)
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
(Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21)
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
(2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10)
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
(Ján 21,18.19)
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
(Bir 2,16;3,9)
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
(Mát 26,34; Márk 14,30; Luk 22,34)