Harmadik ének: A kegyesek szenvedése és annak értelme
311 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 22 Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. 33 Bizony, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap. 44 Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. 55 Falat húzott körém, méreggel és fáradsággal kerített be engem. 66 Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 77 Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. 88 Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. 99 Faragott kövekkel zárta el utamat, járhatatlanná tette ösvényemet. 1010 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint a rejtekhelyen lapuló oroszlán. 1111 Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem. 1212 Felvonta íját, és nyilai céltáblájává tett engem. 1313 Veséimbe eresztette tegzének nyilait. 1414 Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap. 1515 Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott. 1616 Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem. 1717 Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét. 1818 Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban! 1919 Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; 2020 mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. 2121 De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: 2222 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 2323 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 2424 Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 2525 Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 2626 Jó csendben várni az ÚR szabadítására. 2727 Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. 2828 Üljön hát magányosan, és maradjon néma, amikor ráteszik! 2929 Hajtsa porba fejét, talán van reménysége! 3030 Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák! 3131 Mert nem vet el örökre az Úr. 3232 Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. 3333 Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket. 3434 Amikor lábbal tiporják e gy ország foglyait, 3535 amikor az embert kiforgatják jogából, a Felséges szemei előtt zajlik ez; 3636 amikor az ember nem jut a perben igazához, azt nem nézi el az Úr! 3737 Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az? 3838 Nem a Felséges szavától függ a rossz is meg a jó is? 3939 Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett? 4040 Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz! 4141 Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van: 4242 Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg. 4343 Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket. 4444 Elzárkóztál felhőid mögé, nem jutott el hozzád az imádság. 4545 Megvetett söpredékké tettél bennünket a többi nép között. 4646 Föltátotta ránk a száját minden ellenségünk. 4747 Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás. 4848 Könny patakzik szememből népem összeomlása miatt. 4949 Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül, 5050 míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR. 5151 Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát. 5252 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül. 5353 Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám. 5454 Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: Elvesztem! 5555 Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről. 5656 Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt! 5757 Mellém léptél, mikor kiáltottam hozzád, ezt mondtad: Ne félj! 5858 Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. 5959 Láttad, URam, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat! 6060 Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem. 6161 Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem. 6262 Engem rágalmaz egész nap támadóim szája. 6363 Akár ülnek, akár állnak, nézd: rajtam gúnyolódnak! 6464 Fizess meg nekik, URam, azért, amit elkövettek! 6565 Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk! 6666 Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!
