15
Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
(Gal 1,11.12;1Kor 2,2)
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
(1Kor 1,21; Róm 1,16)
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
(Ésa 53,8.9; Dán 9,26;Gal 1,11.12)
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
(Mát 12,40; Zsolt 16,10)
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
(Luk 24,34;Márk 16,14; Ján 20,19)
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
(Jób 4,19.2Pét;1,13.14;Ján 14,2; Zsid 11,10)
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
(Luk 24,50)
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
(Csel 9,3-6;15,17)
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
(Eféz 3,8;1Tim 1,13)
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
(2Kor 11,5;2Kor 2,14)
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
(1Krón 29,15; Zsolt 39,13)
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
(Csel 17,18)
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
(Fil 1,23)
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
(Róm 4,25)
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
(Csel 2,24.32;3,15)
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
(Róm 8,11)
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
(1Kor,15 14.)
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
(Dán 12,2)
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
(1Tim 2,6; Róm 8,35-39)
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
(Csel 26,23; Kol 1,18; Jel 1,5;Mát 28,1-6)
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
(1Móz 3,19;2,17; Róm 5,12.18)
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
(Róm 5,21)
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
(1Thess 4,14-17;Gal 5,24)
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
(Róm 3,24.25)
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
(Mát 22,44; Zsolt 110,1)
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
(Jel 20,14)
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
(Zsolt 8,7; Mát 28,18; Zsid 2,18;Mát 11,27)
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
(1Kor,15 27.)
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
(Mát 18,6)
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
(Róm 8,36)
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
(1Thess 2,19;2Kor 1,8-10.2Kor;4,10.11)
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
(Ésa 22,13;56,12)
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
(Eféz 5,6;Péld 13,20)
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
(Róm 13,11;1Kor 6,5)
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
(Ezék 37,3-10; Mát 22,29)
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
(Ján 12,24)
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
(1Kor 3,7)
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
(1Móz 1,11)
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
(1Kor 4,14)
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
(5Móz 7,2.1Kor;7,39;Eféz 5,11)
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
(1Kor 10,21;1Kor 10,21)
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
(1Kor 3,16;3Móz 26,12)
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
(Fil 3,20.21)
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
(1Kor 6,13)
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
(1Móz 2,7)
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
(1Kor 12,17; Csel 20,33)
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
(Luk 1,78; Ján 3,13)
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
(Filem 1,8)
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
(1Móz 5,3;Fil 3,21)
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
(Mát. 16,17. Ján. 1,13. 1Kor,15 42-44.)
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
(1Thess 4,15.17)
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
(Mát 24,31.1Thess;4,16)
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
(2Kor 5,4)
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
(Ésa 25,8)
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
(Hós 13,14)
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
(Róm 6,23;Róm 4,15; Róm 7,13)
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
(1Ján 5,4.5)
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
(Péld 11,18.2Krón;15,7;Ján 6,29)
16
Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek.
(Csel 11,29;Róm 12,13)
A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek.
(2Kor 8,4.7.11)
Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat.
(2Kor 8,16.19)
Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek.
(1Kor 1,26; Eféz 4,2; Fil 1,9)
Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek: mert Macedónián általmegyek,
(Csel 19,21)
Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, a hová menéndek.
(1Kor 9,1; Csel 11,29; Róm 15,26)
Mert nem akarlak titeket épen csak átmenet közben látni, de reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.
(Csel 18,21; Jak 4,15)
Efézusban pedig pünkösdig maradok.
(1Kor 15,32)
Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok.
(Csel 14,27)
Hogyha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi, mint én is.
(Fil 2,19.20.22)
Senki azért őt meg ne vesse: hanem bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom őt az atyafiakkal együtt.
(Zak 9,9; Mát 8,20; Luk 9,58;Fil 2,6-11)
A mi pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen.
(1Kor 1,12)
Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
(1Kor 15,34; Mát 24,42;25,13.1Pét;5,8)
Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
(1Ján 4,7.8.20)
Intelek pedig titeket, atyámfiai, hiszen tudjátok, hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje, és ők a szenteknek való szolgálatra adták magukat.
(1Kor 1,16;Róm 16,5)
Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, a ki velök szolgál és fárad.
(Fil 2,30)
Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték.
(2Kor 11,9)
Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket.
(1Thess 5,12)
Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe.
(Csel 18,1.2.3.18.26;Róm 16,5)
Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
(Róm 16,16.2Kor;13,12.1Thess;5,26.1Pét;5,14)
A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval.
(Kol 4,18.2Thess;3,17)
Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.
(Csel 9,1.2)
Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!
(Róm 16,24)
Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.
(Csel 9,15; Jer 1,5)
1
Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
(1Kor 1,1)
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
(Róm 1,7.1Kor;1,3; Eféz 1,2.3)
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
(Eféz 1,3.1Pét;1,3;Róm 15,5)
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
(Kol 1,24)
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
(Zsolt 34,20;Zsolt 94,19)
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
(2Kor 4,15.17)
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
(2Thess 1,4.7)
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
(Csel 19,23)
Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
(Jer 17,5.7)
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
(1Kor 15,31.2Tim;4,18)
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
(Róm 15,30)
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
(1Kor 2,4;Mát 10,16)
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
(Csel 15,24)
A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
(2Kor 5,12; Fil 2,16)
És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
(5Móz 10,17)
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
(Csel 9,15)
Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
(Róm 15,18.19)
De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
(1Kor 1,9)
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
(Eféz 5,22.1Kor;14,34)
Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
(1Tim 1,18)
A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
(1Kor 1,8.1Pét;5,10;1Ján 2,20.27)
A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
(Róm 8,16; Eféz 1,14)
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
(Róm 1,9; Gal 1,20)
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
(Róm 11,20;1Kor 3,5)
2
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
(2Kor 12,6;2Kor 13,10.1Kor;5,3-5)
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
(1Kor 5,9.11)
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
(2Kor 12,21)
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
(2Kor 12,20;13,2.10)
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
(1Kor 5,1)
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
(Róm 12,3; Eféz 4,7)
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
(Gal 6,1)
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
(1Kor 16,14)
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
(2Kor 7,15)
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
(Luk 23,31)
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
(Eféz 6,10.1Pét;5,8)
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
(Csel 16,8;Csel 14,27)
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
(3Móz 21,23; Eféz 5,26.27)
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
(Kol 1,27)
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
(1Kor 1,18)
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
(2Kor 3,5.6; Róm 1,16)
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
(2Kor 4,2)