Kis türelmet
A halottak föltámadása
Krisztus föltámadása.
15 Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.
Ha Krisztus föl nem támadt volna.
Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust föltámasztotta, noha nem támasztotta föl, ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl. Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.
Krisztus a holtak elsőszülöttje.
Ám Krisztus föltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. Egy ember által jött a halál, egy ember által jön a holtak föltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”. Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.
A tagadás értelmetlensége.
Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl, miért keresztelkednek meg értük? Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!” Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, amint illik, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.
A föltámadt test tulajdonságai.
De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb. Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. Ilyen a holtak feltámadása is.
Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl.
Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei). Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.
A jövendő átalakulás és a végső győzelem.
Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk, hirtelen egy szempillantás alatt, a végső
harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk.
Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava: „A győzelem elnyelte a halált:
halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?”
A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.
Befejezés
Gyűjtés a jeruzsálemi hívők számára.
16 Ami pedig a szentek javára való gyűjtés illeti, ti is úgy tegyetek, amint Galácia egyházainak meghagytam. A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor megérkezem. Amikor tehát odaérek, azokat, akiket alkalmasoknak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék. Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek.
Útitervek.
Hozzátok akkor megyek, amikor Makedóniát már bejártam – tudniillik Makedónián utazom keresztül. Nálatok esetleg megállapodom, talán a telet is ott töltöm, aztán kíséretet adhattok a további útra. Nem csak átutazóban szeretnélek látni titeket, ezért ha az Úr megengedi, remélem, hogy egy ideig nálatok maradhatok. Pünkösdig Efezusban maradok. Itt széles és sokat ígérő kapu tárult föl előttem, de az ellenfelem is sok. Mikor Timóteus odaérkezik, legyen rá gondotok, hogy zavartalanul maradhasson nálatok, mert az Úr ügyében fárad, akárcsak én. Senki le ne nézze, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám jusson. Várok rá a testvérekkel együtt. Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem, hogy induljon hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akart most elmenni. Mihelyt ideje lesz, útra kel.
Befejező intelmek.
Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek! Minden dolgotokat, szeretetben intézzétek. Még egy figyelmeztetés, testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája zsengéje, aki a szentek szolgálatára adta magát. Álljatok rendelkezésére az ilyennek és mindannak, aki vele munkálkodik és fárad. Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Ahaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótoltak titeket, s az én lelkemet is, meg a tieteket is felüdítették. Becsüljétek meg az ilyeneket.
Üdvözletek.
Ázsia egyházai köszöntenek titeket. Sokszor üdvözöl az Úrban Akvila és Priszka, akik vendégül látnak, meg a házukban lévő közösség. Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Itt a saját kezű üdvözletem: Pál. Aki az Úr (Jézus Krisztust) nem szereti, legyen átkozott. Marána Tha. Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek. Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. (Amen.)

Bevezetés
Címzés és apostoli üdvözlet.
1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek. Kegyelem és békesség nektek, Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Hálaadás a vigasztaló Istennek.
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene. Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorkodnak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket. Amilyen bőven részesedünk Krisztus szenvedéseiben, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is. Ha szenvedünk, a ti vigasztalástokra és üdvösségtekre szolgál, ha vigasztalódunk, az is a ti vigasztalástokra van. Ez azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére ad erőt, amiket mi is elszenvedünk. Ezért erős a veletek kapcsolatos reményünk, mert tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vagytok társaink, hanem a vigasztalásban is. Nem szeretném testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért, és mód felett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki föltámasztja a holtakat. Ő mentett ki a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük reményünket, hogy ezentúl is megment,
Az apostol önvédelme
Védekezés a gyanúsításokkal szemben
különösen ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imádságtokkal. Akkor a nekünk jutott kegyelemért sokan adnak majd hálát értünk.
Lelkiismeretének tisztasága.
A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága, hogy Istennek tetsző szentséggel és őszinteséggel, s nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével éltünk a világban, kiváltképpen köztetek. Nem írunk ugyanis egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. Remélem, hogy mindvégig meg is értitek, amint részben már meg is értettetek engem: Urunk Jézus (Krisztus) napján mi a ti büszkeségtek, s ti a miénk vagytok. Ezzel a bizalommal készültem a minap hozzátok, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. Tőletek aztán át akartam menni Makedóniába, s Makedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. Talán könnyelmű voltam, hogy ilyesmit terveztem? Vagy amit tervezek, csupa szeszélyből tervezem s nálam az igen és a nem mindegy? Isten a tanúnk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem. Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz meg Timóteus – hirdettünk köztetek, nem volt majd igen, majd nem, hanem az igen vált valóra benne. Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik föl általa az ajkunkon az amen Isten dicsőségére. Aki pedig minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban: Isten az. Ő az, aki pecsétjével megjelölt minket és foglalóul szívünkbe árasztotta a Lelket.
Szerető kímélete.
Istent hívom tanúságul magam mellett: csak irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. Hiszen nem hiteteken keresztül akarunk uralkodni rajtatok, inkább örömötöknek szeretnénk munkatársai lenni. Ti ugyanis a hitben szilárdan álltok. 2 Föltettem magamban, hogy nem szomorúságotokra megyek ismét hozzátok, mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki derít föl engem? Csak nem az, akit én szomorítottam meg? Ezt is azért intéztem el levélben, hogy amikor odaérek, ne szomorítsanak azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm valamennyietek öröme. Sűrű könnyek közt, szívem nagy szorongásával és aggodalmával írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak, hanem hogy lássátok, mennyire szeretlek különösen titeket.
Megbocsátó szeretete.
Ha valaki megszomorított, nem annyira engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. Elég az ilyennek az a büntetés, amellyel a többség sújtotta. Inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos szomorúságtól kétségbe ne essék. Ezért arra kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. Azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket és lássam, hogy engedelmesek vagytok-e mindenben? Akinek pedig megbocsátotok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalában volt még mit megbocsátanom. Nem akarjuk ugyanis, hogy megejtsen minket a sátán, hiszen szándékai nem ismeretlenek.
Apostoli szelleme.
Mikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, bár a kapu nyitva állt előttem az Úrban, lelkemnek mégsem volt nyugta, mert nem találkoztam Titusz testvéremmel. Búcsút vettem tehát tőlük és átkeltem Makedóniába. De hála legyen Istennek! Ő Krisztus (Jézusban) mindenkor győzelemre segít minket és ismeretének illatát mindenütt elterjeszti általunk. Mi ugyanis Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok közt, akik üdvözülnek, s azok közt is, akik elkárhoznak. Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata. Ki a rátermett erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.

Minden fejezet...
1 0