1
Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
(1Kor 1,1)
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
(Róm 1,7.1Kor;1,3; Eféz 1,2.3)
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
(Eféz 1,3.1Pét;1,3;Róm 15,5)
A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
(Kol 1,24)
Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
(Zsolt 34,20;Zsolt 94,19)
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
(2Kor 4,15.17)
Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
(2Thess 1,4.7)
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
(Csel 19,23)
Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
(Jer 17,5.7)
A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
(1Kor 15,31.2Tim;4,18)
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
(Róm 15,30)
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
(1Kor 2,4;Mát 10,16)
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
(Csel 15,24)
A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
(2Kor 5,12; Fil 2,16)
És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
(5Móz 10,17)
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
(Csel 9,15)
Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
(Róm 15,18.19)
De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
(1Kor 1,9)
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
(Eféz 5,22.1Kor;14,34)
Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
(1Tim 1,18)
A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
(1Kor 1,8.1Pét;5,10;1Ján 2,20.27)
A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
(Róm 8,16; Eféz 1,14)
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
(Róm 1,9; Gal 1,20)
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
(Róm 11,20;1Kor 3,5)