1
Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.
(Gal 1,1;Csel 18,17)
Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
(1Kor 6,11)
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
(2Kor 1,2; Róm 1,7; Eféz 1,2)
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
(Eféz 1,15.16; Róm 1,8)
Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben,
(Kol 1,9-11;2,5-7;1Kor 12,8)
A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.
(Róm 1,16.2Kor;1,21)
Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,
(Zsolt 34,11;Fil 3,20; Tit 2,13)
A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
(2Kor 1,21;Kol 1,22.1Thess;3,13;5,23)
Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,
(Róm 8,16.17;Ján 15,5)
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
(Fil 3,16;Fil 2,2.3.15.16)
Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.
(Jak 3,16)
Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
(1Kor 3,3-9;Csel 18,24-26)
Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?
(Mát 28,19)
Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,
(Csel 18,8;Róm 16,23)
Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
(Ján 10,34)
Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
(1Kor 16,15.17)
Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
(1Kor 2,4.13.2Pét;1,16)
Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
(Róm 1,16;2Kor 4,3)
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
(Ésa 29,14)
Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
(Jób 12,17; Ésa 33,18;Jób 17,20)
Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.
(Mát 11,25; Luk 10,21; Róm 1,19-23)
Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.
(Mát 12,38; Ján 4,48)
Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
(1Kor 2,14;Mát 11,16; Ján 6,61; Róm 9,32; Luk 2,34)
Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.
(Róm 1,16;1Kor,1 30. Kol. 2,3.)
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
(1Kor 4,15)
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
(Mát 11,25; Ján 7,48; Jak 2,5)
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
(Luk 10,8)
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
(Mát 8,14)
Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
(Róm 3,27; Eféz 2,9)
Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:
(Jer 23,5.6; Róm 4,25.2Kor;5,21;Ján 17,19)
Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
(Ésa 65,16; Jer 9,23.24.2Kor;10,17)