49 (48). ZSOLTÁR. A MULANDÓ GAZDAGSÁG
49 (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.50 (49). ZSOLTÁR. AZ IGAZI ISTENTISZTELET
50 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”Előző nap Olvasási terv Következő nap