49
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
(1Krón 25,1;26,1)
Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
(Jób 9,13-31; Malak 3,14.15)
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
(Zsolt 78,2; Máté 13,35)
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
(Luk 12,19; Péld 18,11)
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
(Zsid 9,27)
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
(Jób 20,7-11; Zsolt 37,2)
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
(Préd 2,15.16;Zsolt 39,7)
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
(Jób 27,13-23; Luk 12,19.20)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
(Zsolt 32,8)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
(Jób 27,17; Zsolt 58,13)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela.
(Zsolt 16,10;23,4;71,20.21;80,13)
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
(Jób 27,13-23)
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
(1Tim 6,7; Jób 27,17)
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
(Zsolt 80,1)
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
(Zsolt 132,13.14)
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
(Zsolt 32,9; Préd 3,19)
50
Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. (Józs 22,22) A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. (Zsolt 132,13.14;110,2) Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. (Ésa 35,4) Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: (Ésa 1,2;2Móz 19,5.6) Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! (2Móz 24,3.6-8) És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. (Zsolt 89,6) Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. (5Móz 4,6;29,13-15;2Móz 19,5;20,2.2Sám;7,23.24) Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; (Ésa 66,2-4) Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. (Zsolt 8,8.9) Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. (2Móz 19,5; Zsolt 24,1) Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! (Zsolt 116,13.14) És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! (Zsolt,50 18. 20.) Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. (Zsolt 137,7) Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. (5Móz 29,19-20) Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: (Zsolt 78,11; Malak 4,1.3) A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 18,20-27)
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. (Józs 22,22) A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. (Zsolt 132,13.14;110,2) Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. (Ésa 35,4) Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: (Ésa 1,2;2Móz 19,5.6) Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! (2Móz 24,3.6-8) És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. (Zsolt 89,6) Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. (5Móz 4,6;29,13-15;2Móz 19,5;20,2.2Sám;7,23.24) Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; (Ésa 66,2-4) Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. (Zsolt 8,8.9) Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. (2Móz 19,5; Zsolt 24,1) Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! (Zsolt 116,13.14) És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! (Zsolt,50 18. 20.) Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. (Zsolt 137,7) Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. (5Móz 29,19-20) Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: (Zsolt 78,11; Malak 4,1.3) A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását. (Zsolt 18,20-27)