20 (19). ZSOLTÁR. IMA A KIRÁLYÉRT
20 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből és Sionból oltalmazzon téged! Emlékezzék minden áldozatodra, legyen kedves előtte égőáldozatod! Adja meg neked, amit szíved kíván, s váltsa valóra minden tervedet! Akkor majd örülünk győzelmednek, s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat. Az Úr teljesítse minden kérésedet! Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében. Némelyek a harci szekerekben, mások a lovakban bíznak, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül. Ők összeestek és a földre rogytak, mi pedig állunk és maradunk. Uram, adj győzelmet a királynak, s hallgass meg bennünket, amely napon hozzád kiáltunk!21 (20). ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT
21 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong. Teljesítetted szívének kívánságát, nem tagadtad meg tőle ajkának kérését. Eléje siettél üdvözítő áldással, s fejére színarany koronát helyeztél. Életet kért tőled, s te megadtad neki a napok teljességét mindörökre. Segítségeddel nagy lett a hírneve, fönséggel és dicsőséggel övezted. Áldássá tetted őt minden időkre, s színed előtt örömmel töltötted el. Hiszen a király az Úrban bizakodik, a Magasságbeli kegyelmének erejéből nem fog meginogni. Emeld föl a kezed elleneid ellen, s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod! Égjenek, mint a kemence tüzében azon a napon, amelyen arcod megjelenik! Semmisítse meg őket az Úr haragjában, eméssze meg őket a tűz! Töröld el nemzetségüket a földről, s ivadékukat az emberek fiai közül! Bár rosszat forralnak és cselt szőnek ellened, győzni sohasem fognak. Hiszen te mind megfutamítod őket, s nyilaikat arcukba vezényled.22 (21). ZSOLTÁR
Kelj fel, uram, erőddel, s mi majd ünnepi éneket zengünk hatalmadról!AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE
22 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje. Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem. Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség! Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak. Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensőmben. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, és a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre! Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse! Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott. A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam. A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké! A föld határai erről emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul előtte a pogányok minden törzse, hiszen az Úré a királyság, ő uralkodik a népeken. Csak őelőtte borul le a földnek minden hatalmassága, előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni. Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendő nemzedéknek, igazságosságát hirdetik a jövő népének: ő vitte ezt végbe.Előző nap Olvasási terv Következő nap