2011 A karmesternek: Dávid zsoltára. 22 Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! 33 Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! 44 Gondoljon sok ételáldozatodra, égőáldozatodat fogadja szívesen. (Szela.) 55 Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! 66 Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az ÚR minden kérésedet! 77 Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. 88 Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét. 99 Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk. 1010 URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!
Hálaadás a királyért
2111 A karmesternek: Dávid zsoltára. 22 URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 33 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) 44 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. 55 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. 66 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. 77 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 88 Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. 99 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. 1010 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 1111 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 1212 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 1313 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 1414 Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!
Az igaz ember szenvedése és szabadulása
2211 A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. 22 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! 33 Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. 44 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei. 55 Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. 66 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg. 77 De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép. 88 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: 99 Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! 1010 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin. 1111 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. 1212 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! 1313 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. 1414 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. 1515 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. 1616 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél. 1717 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. 1818 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám. 1919 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek. 2020 Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre! 2121 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából! 2222 Szabadíts meg az oroszlán szájából és a bivalyok szarvai közül engem, nyomorultat! 2323 Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben. 2424 Kik az URat félitek, dicsérjétek őt, Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt! Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind! 2525 Mert nem veti meg és nem utálja az elesettek nyomorúságát, nem rejti el orcáját előlük, segélykiáltásukat meghallgatja. 2626 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben, teljesítem fogadalmaimat az istenfélők előtt. 2727 Esznek az alázatosak, és jóllaknak, dicsérik az URat, akik őt keresik. Szívetek legyen vidám mindenkor! 2828 A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az ÚR, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. 2929 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. 3030 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét megtartani. 3131 Az utódok szolgálják őt, beszélnek az Úrról a jövő nemzedéknek. 3232 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd, hogy igaz, amit ő tesz.
