20
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
(5Móz 28,58; Péld 18,10)
Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
(Zsolt 21,3)
Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!
(Zsolt 13,6.2Sám;8,1-5)
Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
(2Sám 5,12)
Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
(1Sám 17,45; Zsolt 33,16;44,7.8)
Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk.
(Zsolt 79,4)
Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.
(Jer 24,9)
21
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
(2Sám 23,1)
Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
(Zsolt 13,6;18,2-51)
Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
(Zsolt 20,5)
Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
(Zsolt 132,18)
Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.
(Zsolt 61,7.8; Ésa 38,1-5)
Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
(2Sám 8,13)
Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
(Zsolt 139,4)
Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
(Zsolt 18,23-25)
Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
(Zsolt 2,9)
Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
(Zsolt 18,9)
Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
(Zsolt 109,13; Ésa 14,20)
Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
(Zsolt 2,1-4)
Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.
(1Krón 25,1;26,1)
Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! 22
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
(Én 5,16)
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
(Máté 27,46; Márk 15,34)
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
(Jób 19,7)
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
(1Kir 9,3)
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
(Zsid 1,8)
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
(Zsolt 107,6)
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
(Ésa 53,2.3; Máté 27,39.40.43)
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
(Zsolt 109,24.25)
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
(Zsolt 42,4)
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
(Zsolt 71,6)
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
(Zsolt 31,15; Ésa 49,1)
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
(Józs 17,5; Ámós 4,4)
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
(Máté 27,22)
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
(Zsolt 40,13)
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
(Zsolt 32,4;102,4-6)
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
(Ján 19,18; Jel 1,7)
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
(Zsolt,22 8. 9.)
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
(Ján 19,23.24)
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
(Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.)
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
(Zsolt 58,7)
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
(Zsolt 116,12-14; Zsid 2,11.12)
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
(Zsolt 32,1;139,19.20)
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
(Zsolt 9,13;40,18)
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
(Zsolt 56,13.14)
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
(Zsolt,22 25. Ésa. 65,13.)
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
(Zsolt 72,11; Malak 1,11)
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
(Zsolt 24,1.2)
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
(Zsolt 110,2.3)
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
(Zsolt 69,37;102,29;Zsolt 52,11)