113
Dicsérjétek az Urat.
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét, Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! (Dán 2,20) Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! (Malak 1,11) Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. (Jer 39,9) Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; (2Kir 25,1.11) A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, (1Sám 2,8; Zsolt 107,41) Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; (Jer 51,50) A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat! 114 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül: (2Móz 13,3) Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága. (Jer 50,1-3;51,1-49) A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. (2Móz 14,21;Józs 3,13.16) A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. (Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6) Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? (Zsolt 132,7) Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt, (Zsolt 68,32.33) A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává. (2Móz 17,6) 115 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! (Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2) Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök? (Zsolt 79,10) Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. (Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16) Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. (2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3) Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; (5Móz 4,28; Jer 10,3-5) Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. (Zsolt 44,22) Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök! Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. (Zsolt 92,6) Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő. (Ámós 9,2) Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. (Zsolt,115 2. 4.) Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat! (Jób 10,10-12) 116 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. (Zsolt 40,6;71,15) Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6) És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. (Zsolt 101,4-8; Jel 2,6) Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. (Zsolt 13,6) Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: (Zsolt 26,2) Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. (2Kor 4,13) Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. (Róm 3,4) Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. (Róm 3,13; Jak 3,8) Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. (Zsolt 22,26) Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. (Zsolt 7,16.17) Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. (2Sám 7,9) Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, (Zsolt 50,14) Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 7,16.17)
Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét, Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké! (Dán 2,20) Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve! (Malak 1,11) Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. (Jer 39,9) Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; (2Kir 25,1.11) A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból, (1Sám 2,8; Zsolt 107,41) Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé; (Jer 51,50) A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat! 114 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül: (2Móz 13,3) Júda lőn az ő szentséges népe és Izráel az ő királysága. (Jer 50,1-3;51,1-49) A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula. (2Móz 14,21;Józs 3,13.16) A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. (Zsolt 9,2;Zsolt 82,1.6) Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál? (Zsolt 132,7) Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt, (Zsolt 68,32.33) A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává. (2Móz 17,6) 115 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! (Zsolt 113,6-8; Ésa 66,2) Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök? (Zsolt 79,10) Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. (Zsolt 57,3; Fil 1,6;2Sám 3,18;7,12.16) Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. (2Sám 23,1;Zsolt 17,3; Jer 12,3) Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; (5Móz 4,28; Jer 10,3-5) Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. (Zsolt 44,22) Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök! Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. (Zsolt 92,6) Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő. (Ámós 9,2) Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. (Zsolt,115 2. 4.) Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat! (Jób 10,10-12) 116 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. (Zsolt 40,6;71,15) Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (2Sám 22,5.6; Zsolt 18,5.6) És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. (Zsolt 101,4-8; Jel 2,6) Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. (Zsolt 13,6) Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: (Zsolt 26,2) Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. (2Kor 4,13) Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. (Róm 3,4) Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. (Róm 3,13; Jak 3,8) Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. (Zsolt 22,26) Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. (Zsolt 7,16.17) Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. (2Sám 7,9) Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, (Zsolt 50,14) Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 7,16.17)