A leviták pedig: Jésua, Binnuj, Kedmiel, Serebja, Júda, Matanja; ezek és testvéreik a dicsőítő éneket vezették, amíg Bekbekja és Hánni meg testvéreik mindegyike a maga hivatalát látta el. Józsue Joakimot nemzette, Joakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojádát nemzette, Jojáda Jonatánt nemzette és Jonatán Jedduát nemzette.
Joakim idejében ezek voltak a papok és a családfők: Szárrájáé Marája, Jeremiásé Hananja, Ezdrásé Mesullám, Amarjáé Johanán, Milikóé Jonatán, Sebenjáé József, Hárámé Edna, Marajóté Helkáj, Adájáé Zakarja, Gentoné Mesullám, Ábiáé Zekri, Miáminé és Moádjáé Piltaj, Bilgáé Sammua, Semajáé Jonatán, Jojáribé Matanáj, Jedájáé Azzi, Szellájé Kalláj, Ámoké Héber, Helkijáé Hásebja, Idájáé Natanael.
A levita családfők fel vannak jegyezve Eljasib, Jojáda, Johanán és Jeddua napjaiból; a papok pedig a perzsa Dáriusz uralkodásáig. Lévi fiai közül a családfők fel vannak jegyezve a Krónikás könyvben, és pedig Eljasib fiának, Jonatánnak napjaiig.
A leviták főemberei pedig a következők voltak: Hásebja, Serebja, Józsue, Binnuj és Kedmiel és testvéreik, akiknek az volt a tisztük, hogy Dávidnak, az Isten emberének parancsa értelmében dicsérő és dicsőítő énekeket zengjenek, beosztásuk szerint. Matanja, Bekbekja, Obedja, Mesullám, Telmon, Akkub a kapuknál és a bejáratoknál levő kamrák őrzői voltak. Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban.
A városfal megszentelése Jeruzsálem falainak megszentelése alkalmával összes helyükről egybegyűjtötték a levitákat, hogy Jeruzsálembe vigyék őket és hálaadás meg dicsőítés közepette trombitával, hárfa és lant mellett vígan üljék meg a szentelési ünnepet. Az énekesek fiai egybegyűltek a Jeruzsálem körüli településekről és a netufaiak falvaiból, Bétgilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, az énekesek ugyanis Jeruzsálem környékén településeket építettek maguknak.
Majd megtisztultak a papok meg a leviták és tisztulásnak vetették alá a népet, a kapukat és a falat is. Meghagytam Júda fejedelmeinek, hogy sorakozzanak fel a fal mentén, majd két nagy dicsőítő kart állítottam fel. Az egyik megindult a fal mellett jobbra a Szemét-kapu irányában, utána ment Hósaja, és Júda fejedelmeinek egyik fele, valamint Azarja, Ezdrás, Mesullám, Júdás, Benjamin, Semeja és Jeremiás; továbbá a papok fiai közül trombitával: Zakariás: – aki Jonatánnak volt a fia, aki meg Semejának volt a fia, aki meg Matanjának volt a fia, aki meg Mikajának volt a fia, aki meg Zekurnak volt a fia, aki meg Ászáfnak volt a fia, – meg testvérei: Semeja, Azareél, Malaláj, Galaláj, Maáj, Natanael, Júdás és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel. Élükön Ezdrás haladt. A Forrás-kapunál egyenesen felmentek a Dávid-város lépcsőzetén, a falnak Dávid háza felett való feljáróján, majd kelet felé a Víz-kapuig mentek.
Közben a másik dicsőítő kar ellenkező irányban haladt, mögötte én meg a nép fele a fal és Kemencetorony felett a Széles-fal felé. Az Efraim-kapu, az Öreg-kapu, a Hal-kapu, Hananeél tornya és Emát tornya felett eljutottak egészen a Nyáj-kapuig, és megállapodtak a Börtön-kapunál.
Ezután felállt a két dicsőítő kar az Isten házában, és vele én meg az elöljáróság fele, valamint a papok: Eljakim, Maaszja, Miámin, Mikea, Elioenáj, Zakariás, Hananja trombitával, és Maaszja, Semeja, Eleazár, Azzi, Johanán, Melkia, Élám és Ézer. Az énekesek hangosan énekeltek; karnagyuk Jezrája volt. Bemutattak azon a napon nagy áldozatokat is és örültek, Isten ugyanis nagy örömmel örvendeztette meg őket. Feleségeik meg gyermekeik is örültek, és Jeruzsálem vigassága messze elhallatszott.
A szent szolgálatok rendje Még azon a napon férfiakat, papokat és levitákat állítottak a kincstár kamrái élére, hogy oda gyűjtsék össze a falvak földjéről a papok és a leviták részét, amely a törvény szerint megillette őket, mert Júda örömét találta a papokban és a levitákban, akik a szolgálatot végzik. Ők ugyanis pontosan teljesítették Istenük szolgálatát és az engesztelés szolgálatát. Az énekesek meg a kapuőrök pedig Dávidnak és fiának, Salamonnak rendelkezése értelmében végezték tisztüket. Dávid és Ászáf napjaiban ugyanis először állítottak vezetőket az énekesek fölé, akár dicsőítő, akár hálaadó éneket énekeltek Istennek. Zerubbábel korában és Nehemiás idejében egész Izrael napról napra részt juttatott az énekeseknek meg a kapuőröknek, és megadta a szent járandóságot a levitáknak. A leviták pedig Áron fiainak adtak a szent járandóságból.
Nehemiás egyéb reformjai 13 Azon a napon a nép jelenlétében felolvastak Mózes könyvéből és benne azt találták megírva, hogy az ammonitáknak meg a moabitáknak sohasem szabad az Isten közösségébe belépniük azért, mert nem siettek kenyérrel és vízzel Izrael fiai elé, sőt felbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket. Istenünk azonban az átkot áldásra fordította. Ezért az történt, hogy amikor meghallották a törvényt, elkülönítettek minden idegent Izraeltől.
Azelőtt Eljasib pap volt Istenünk házában a kincstár felügyelője, s Tóbiás közeli rokona volt. Ő berendezett neki egy nagy kamrát, amelyben azelőtt az áldozati ajándékokat, a tömjént, az edényeket, a gabona-, bor- és olajtizedet, a leviták, az énekesek és a kapuőrök részét meg a papok zsengéjét raktározták el.
6Ezalatt azonban én nem voltam Jeruzsálemben, mert Artaxerxésznek, Babilon királyának harminckettedik esztendejében a királyhoz mentem és csak bizonyos idő múltával kértem engedélyt a királytól, 7és mentem el Jeruzsálembe. Ekkor rájöttem a gonoszságra, amelyet Eljasib Tóbiás javára véghez vitt azáltal, hogy neki az Isten házának előcsarnokában kamrát rendezett be. Mivel én ebben nagyon gonosz dolgot láttam, Tóbiás házának holmiját a kamrából kidobáltam, a kamrát pedig megtisztíttattam és visszavitettem oda az Isten házának edényeit, az ételáldozatot meg a tömjént.
Arról is értesültem, hogy nem szolgáltatták be a levitáknak járó részt, a leviták meg az énekesek pedig mindannyian földjükre szöktek, még azok is, akiknek szolgálatot kellett volna teljesíteniük. Erre vádat emeltem az elöljárók ellen: »Miért hanyagoljuk el az Isten házát?« Majd egybegyűjtöttem és odaállítottam őket a helyükre. Erre egész Júda beszolgáltatta a csűrökbe a gabona-, bor- és olajtizedet. A csűrök élére odaállítottuk Selemját, a papot, Szádokot, az írástudót, a leviták közül pedig Fadáját és melléjük Hánánt, Zákurnak, Matanja fiának fiát, mert megbízható férfinak ismerték őket és rájuk bízták testvéreik járandóságát. Emlékezzél meg ezért rólam Istenem és ne engedd, hogy feledésbe menjenek jócselekedeteim, amelyeket Istenem háza és szolgálata érdekében véghezvittem.
A szombat megtartásának rendje Azokban a napokban láttam Júdában olyanokat, akik szombaton sajtót tiportak, kévét hordtak, megterhelték szamaraikat borral, szőlővel, fügével meg mindenféle rakománnyal és azt szombati napon beszállították Jeruzsálembe. Én erre figyelmeztettem őket, hogy olyan napon árusítsanak, amelyen szabad kereskedni.
Letelepedtek oda tírusziak is, akik halat meg mindenféle árucikket hoztak és azt Júda fiainak Jeruzsálemben szombatonként árusítgatták. Erre megszidtam Júda előkelőit és azt mondtam nekik: »Micsoda gonoszság ez, amit itt műveltek, hogy megszentségtelenítitek a szombat napját! Nemde ezt tették atyáink is, és Istenünk ezért zúdította ránk és erre a városra ezt a sokféle bajt? Ti pedig még növelitek a haragot Izrael ellen azáltal, hogy megszegitek a szombatot.«
Ezért amint Jeruzsálem kapuinál szombati napon beállott a szürkület, meghagytam, hogy zárják be a kapukat, és elrendeltem, hogy szombat elmúltáig ne nyissák ki őket. Majd felállítottam néhányat legényeimből a kapuknál, hogy szombati napon senki se hozhasson be terhet. Ennek következtében a kereskedők és mindenféle cikk árusítói egyszer-másszor Jeruzsálem falain kívül telepedtek le. Erre én megfeddettem őket és így szóltam hozzájuk: »Mit tartózkodtok itt a fal mentén? Ha ezt még egyszer megteszitek, kezet vetek rátok.« Attól az időtől kezdve azután szombaton nem jöttek. Egyben meghagytam a levitáknak, hogy végezzenek tisztulást, aztán jöjjenek, őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombat napját.
Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és könyörülj rajtam irgalmasságod sokasága szerint.
A vegyes házasságok tilalma Ugyancsak azokban a napokban láttam zsidókat, akik asdódi, ammonita és moabita nőket vettek feleségül. Gyermekeik fele asdódiul beszélt, és nem tudott zsidóul beszélni, hanem ennek vagy annak a népnek a nyelvén szóltak. Erre én megszidtam és megátkoztam őket. Meg is vertem közülük néhány férfit, megtépdestem hajukat, és megeskettem őket Istenre, hogy ne adják oda leányaikat az ő fiaiknak, és fiaik meg maguk számára ne vegyenek feleséget az ő leányaik közül: »Nem ebben a dologban vétkezett-e Salamon, Izrael királya is? Már pedig sok nemzetnek nem volt hozzá hasonló királya. Istene előtt kedves volt, Isten őt királynak tette meg egész Izrael fölött, s még őt is bűnre csábították az idegen asszonyok. Vajon engedetlenségünkben mi is elkövessük mind ezt a nagy gonoszságot, és vétkezzünk Istenünk ellen azzal, hogy idegen nőket veszünk feleségül?«
Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól. Emlékezzél meg Uram Istenem azokról, akik beszennyezik a papi tisztséget, a papi és levita kötelezettséget. Így tisztítottam meg őket mindenféle idegentől, megállapítottam a papok meg a leviták beosztását, kinek-kinek szolgálata szerint. Rendelkeztem úgyszintén az áldozati fának a meghatározott időben való szállítását és a zsengéket illetőleg is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, javamra! Ámen.
Jegyzetek
13,6 Nehemiás tizenkét év után, Kr. e. 433-ban (Artaxerxész uralkodásának 32. évében) visszatér, hogy a király pohárnoka legyen. Artaxerxész Babilónia királya is volt. Nem tudjuk, hogy Nehemiás mennyi ideig maradt ott.
13,7 Nehemiás talán Kr. e. 425 előtt visszatért Jeruzsálembe, még mindig Artaxerxész alatt, ugyanazzal a hatalommal. Jeruzsálemben halt meg 407-ben, abban az évben, amikor Bagohi volt a kormányzó.
NEGYEDIK KÖNYV (90-106. zsoltár)
Isten örök – az ember mulandó
90 1Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt a hegyek lettek,
a föld és a világ születtek,
te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!
3 Te visszatéríted az embert a porba,
azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«
Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,
mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.
Elragadod őket, olyanok mint az álom,
mint a reggel kiviruló fű:
reggel kihajt és virágzik,
estére lehull és elszárad.
7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,
rettegjük haragod.
Magad elé állítod gonoszságainkat,
titkainkat arcod világossága elé.
Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.
Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagyrésze is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.
Ki ismeri haragod erejét
és félelmetes felindulásodat?
Taníts meg számba venni napjainkat úgy,
hogy bölcsességgel telítsük szívünket.
Fordulj meg, Uram, végre valahára,
légy irgalmas szolgáidhoz.
Tölts el minket kora reggel irgalmaddal,
hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.
Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,
s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
Nyilvánuljon meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.
Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,
kezünk munkáját erősítsd meg,
és áldd meg kezünk munkáját!
Jegyzetek
90,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből.
90,1 Az egyetlen zsoltár, amelyet Mózesnek tulajdonítottak. Olyan ember imája, akinek számára Isten jelen van, akit ismer és akit szolgál. A zsoltár Isten öröklétének megvallásával kezdődik: az ő létéből születtek a hegyek (a maradandóság szimbólumai) és a világegyetem.
90,3 Isten örökkévaló, maradandó – az ember változékony. Az ember megtapasztalja saját mulandóságát, nemzedék nemzedék után visszatér a porba.
90,7 A halál végzetének egyetlen magyarázata (vö. 39,4-12): az ember bűnei miatt hal meg (Ter 3,19), mert magára vonta Isten haragját. Mint ember, egyet tanulhat csak meg: vegye számba napjait, ne pazarolja el őket, és kérjen Istentől bölcs szívet.