111 Józsue halála után Izrael fiai megkérdezték az Urat: „Ki vonuljon fel közülünk elsőnek a kánaániak ellen, hogy támadást indítson ellenük?” 22 Az Úr azt felelte: „Júda vonuljon fel elsőnek, mert kezébe adom a földet.” 33 Júda ekkor így szólt testvéréhez, Simeonhoz: „Vonulj fel velem arra a területre, amely a sorsvetéskor osztályrészem lett. Harcoljunk a kánaániak ellen, aztán majd én is veled megyek a te területedre.” Simeon el is ment vele. 44 Júda tehát felvonult, s az Úr kezükbe adta a kánaániakat és a perizitákat: Bezeknél tízezer embert legyőztek. 55 Bezeknél megütköztek Adonicedekkel, és megverték a kánaániakat és a perizitákat. 66 Adonicedek futásnak eredt, de üldözőbe vették, elfogták és levágták keze és lába hüvelykujját. 77 „Hetven királynak vágattam le keze és lába hüvelykét – mondta ekkor Adonicedek. – Ezek asztalom alatt szedegették a morzsákat. Ahogy én tettem, úgy fizet nekem vissza Isten is.” Jeruzsálembe vitték, és ott meghalt. 88 Júda fiai Jeruzsálem ellen vonultak, elfoglalták, lakóit kardélre hányták, a várost pedig felgyújtották. 99 Ezután Júda fiai lejöttek, hogy harcba bocsátkozzanak a hegyvidéken, a Negeben meg a síkságon lakó kánaániakkal. 1010 Majd felvonult Júda a Hebronban lakó kánaániak ellen – Hebront azelőtt Kirjat-Arbának hívták –, s legyőzte Sesájt, Achimánt és Talmájt. 1111 Innen Debir lakói ellen vonult – Debirnek egykor Kirjat-Széfer volt a neve. 1212 Akkor Kaleb így szólt: „Aki legyőzi és beveszi Kirjat-Széfert, annak feleségül adom a lányomat, Achszát.” 1313 Kenáz fia, Kaleb öccse, Otniel foglalta el, s ő hozzá is adta feleségül a lányát, Achszát. 1414 Amint megérkezett férjéhez, az arra ösztönözte, hogy kérjen atyjától szántóföldet. Amikor leszállt szamaráról, Kaleb megkérdezte: „Mit akarsz?” 1515 „Tégy meg nekem valamit! – felelte. – Ha elküldtél Negeb pusztájába, adj vízforrást is.” Erre Kaleb neki adta a felső és az alsó forrást is. 1616 Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negeben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében. 1717 Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal. Legyőzték a Cefátban lakó kánaániakat, és betöltötték rajtuk az átkot. Ezért elnevezték Hormának. 1818 Júda nem tudta elfoglalni Gázát és környékét, sem Aszkalont és környékét, sem Ekront és környékét. 1919 Nem sikerült elűznie a síkság lakóit, mert vasszekereik voltak. De Júdával volt az Úr, amikor hatalmába kerítette a hegyvidéket. 2020 Amint Mózes meghagyta, Hebront Kalebnek adták, és ő kiirtotta onnét Enak három fiát. 2121 A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem űzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében.
József háza.
2222 József háza is felvonult Bétel ellen, és az Úr velük volt. 2323 József háza kikémleltette Bételt. A várost egykor Luznak hívták. 2424 A hírszerzők megláttak egy embert, aki kifelé tartott a városból. Így szóltak hozzá: „Mutasd meg nekünk, hogyan juthatunk be a városba, s akkor megkönyörülünk rajtad.” 2525 Az megmutatta, hol lehet a városba behatolni. A város lakóit kardélre hányták, ezt az embert azonban rokonságával együtt elbocsátották. 2626 Az ember elment a hettiták földjére, ott várost épített, s elnevezte Luznak. A mai napig is ez a neve.
Az északi törzsek.
2727 Manassze nem hódította meg Bet-Seant és a hozzá tartozó falvakat, sem pedig Tanachot és a hozzá tartozó hegységeket. Nem űzte el Dórnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem Jibleámnak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit, sem pedig Megiddónak és a hozzá tartozó falvaknak lakóit; így a kánaániak megmaradtak ezen a vidéken. 2828 Amikor azonban Izrael megerősödött, leigázta, de azért nem űzte el a kánaániakat. 2929 Efraim sem űzte ki a Gézerben lakó kánaániakat, így a kánaániak továbbra is ott laktak vele Gézerben. 3030 Zebulun nem űzte ki sem Kitron lakóit, sem Náhalal lakóit, s így a kánaániak ott maradtak Zebulun körében, de adófizetőik lettek. 3131 Áser szintén nem űzte el sem Akko lakóit, sem Szidón, Mahalib, Achszib, Helba, Afek és Rehob lakóit. 3232 Áser fiai tehát a kánaániak között maradtak, akik az országban éltek, mert nem tudták őket elűzni. 3333 Naftali nem űzte el Bet-Semes és Bet-Anat lakóit, és a vidéken lakó kánaániak között telepedett le, de Bet-Semes és Bet-Anat lakóit adófizetésre kötelezte. 3434 Dán fiait az amoriták a hegyvidékre szorították, nem engedték, hogy a síkságra lehúzódjanak. 3535 Az amoriták ragaszkodtak Har-Hereszhez, Ajalonhoz és Saalbimhoz, de amikor József házának keze erősebb lett, adófizetésre kötelezte őket. 3636 Az edomiták területe Akrabbim hegyétől a Skorpiók sziklájáig és attól fölfelé terül el.
Az Úr angyalának fenyegető szavai.
211 Az Úr angyala fölment Gilgalból Bételbe, és így szólt: „Kihoztalak titeket Egyiptomból, és elvezettelek erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak. Ezt mondtam: Nem szegem meg szövetségemet soha. 22 De ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a népével, hanem pusztítsátok el oltáraikat. Ti azonban nem hallgattatok szavamra. Miért tettétek ezt? 33 Aztán azt is mondtam: Nem űzöm el ezeket a népeket előletek. Szorongassanak benneteket, isteneik meg legyenek csapda a számotokra.” 44 Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt. 55 Ennek a helynek a Bokim nevet adták, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.
A BÍRÁK KORÁNAK ISMERTETÉSE
Józsue halála.
66 Józsue akkor elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. 77 Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált. 88 Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. 99 Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben Efraim hegyén a Gaas-hegytől északra. 1010 És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.
A nép hűtlensége a bírák idejében.
1111 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baáloknak szolgáltak. 1212 Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték. 1313 Elhagyták az Urat, s Baálnak és Asztarténak szolgáltak. 1414 Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek – nem voltak képesek ellenállni nekik. 1515 Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak. 1616 Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. 1717 De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel paráználkodtak, leborultak előttük: Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira: nem úgy jártak el, mint azok. 1818 Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. 1919 Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.
Az idegen népek Kánaán földjén.
2020 Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem és nem hallgatott szavamra, 2121 nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt” – 2222 hogy próbára tegye általuk Izraelt: vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem. 2323 Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat és nem adta őket Józsue kezébe. 311 Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, 22 mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat: 33 a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hettitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. 44 Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által. 55 Izrael fiai a kánaániak, hettiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak,
A BÍRÁK TÖRTÉNETE
66 feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek.
1. OTNIEL
77 Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baáloknak és az Aseráknak szolgáltak. 88 Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. 99 Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Kaleb öccsét. 1010 Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött.
2. EHUD
1111 Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után 1212 Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. 1313 Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát. 1414 Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának. 1515 Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak. 1616 Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú, kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá. 1717 Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt. 1818 Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték, 1919 de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: „Titkos üzenetem van számodra, király.” „Csend legyen!” – válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. 2020 Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: „Isten üzenetét hozom neked, király.” Erre az fölkelt székéről. 2121 Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába. 2222 A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, 2323 aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt. 2424 Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: „Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában.” 2525 Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan. 2626 Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott. 2727 Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön. 2828 Ezt mondta nekik: „Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!” Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. 2929 Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem. 3030 Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban.
3. SAMGAR
3131 Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt.
111 A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. 22 Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. 33 Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával. 44 Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. 55 Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is. 66 Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. 77 Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. 88 Noémi azt mondta a két menyének: „Menjetek, és mindegyiktek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem. 99 Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok.” Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak, 1010 és azt felelték: „Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!” 1111 „Menjetek haza, lányaim – biztatta őket Noémi –, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek? 1212 Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének, 1313 akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze.” 1414 Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott. 1515 Erre Noémi azt mondta neki: „Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!” 1616 De Rut kérlelte: „Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. 1717 Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól.” 1818 Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést. 1919 Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: „Noémi az?” 2020 De ő azt felelte nekik: „Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel töltött el. 2121 Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?” 2222 Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.
13311 (Zarándokének – Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! 22 Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére. 33 Olyan ez, mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp, mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre.