Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 90. nap

Ígéret földjének elfoglalása és bírák kora, Bir4-5, Rut2, Zsolt134


4. DEBORA ÉS BÁRÁK
Izrael a kánaániak hatalmában.
4 Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Debora.
Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. Elküldött és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.” Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” „Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannaim-tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.
Sziszera veresége és halála.
Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison-patakhoz. Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!” Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget. Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem. Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. „Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki – s ha valaki jön és megkérdezi tőled: »Van itt valaki?« – feleld azt, hogy nincs.” Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt. Így halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan – a cövek kiállt a halántékából. Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
Debora és Bárák éneke.
5 Debora és Abinoám fia, Bárák azon a napon így énekeltek: Izraelben a harcosok kibontották hajukat, a nép nagylelkűen viselkedett. Áldjátok az Urat! Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek! Az Úr dicsőségére énekelek. Magasztalom az Urat, Izraelnek Istenét. Amikor kivonultál, Uram, Szeirből, és átvonultál Edom mezein, a föld megrendült, az egek megindultak, a felhők vizet ontottak. A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt. Samgarnak, Ánát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenné váltak az utak. Akik útra keltek, ösvényekre tértek. A falvak kihaltak Izraelben. S kihaltak is maradtak, míg te, Debora nem jöttél, föl nem keltél, Izraelnek anyja. Isten harcosai elnémultak, öt városnak sem volt egyetlen pajzsa, sem lándzsája negyvenezernek Izraelben. Szívem Izrael vezéreiért dobog, s azokért, akik oly készségesek a népben. Áldjátok az Urat! Ti, akik fehér szamárra szálltok és szőnyegre ültök, s ti, akik az utakon jártok, énekeljetek, csatlakozzatok az itatóvályúknál ujjongókhoz. Ott ünneplik az Úr jótetteit, uralma jótéteményeit Izraelben. [Az Úr népe levonult a kapukhoz.] Kelj föl, kelj föl, Debora! Kelj föl, kelj föl, zengj éneket! Bátorság, rajta, Bárák! Fogd el, akik téged elfogtak, Abinoám fia! Izrael levonult a kapukhoz, az Úr népe a hőshöz. Efraim vezérei a völgyben vannak. Testvéred, Benjamin a tieid között. Machirból levonultak a vezérek, és Zebulunból is, akik a parancsnoki pálcát tartják. Isszachár vezérei Deborával tartanak, Naftali meg Bárákkal, nyomában halad a völgyben. Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak. Miért maradtál ott az akolban, furulyát hallgatni nyájad körében? [Ruben patakjai mellett hosszasan tanácskoznak.] Gileád miért marad túl a Jordánon, s Dán miért tölti idejét idegen hajókon? Áser a tenger partján rostokol, nyugodtan éldegél kikötőiben. Zebulun olyan nép, amely szembenéz a halállal, s Naftali is a dombvidéken. Királyok jöttek és csatasorba álltak, Kánaán királyai harcba szálltak Megiddó vizei mellett Tanachnál, de ezüstöt zsákmányul nem szereztek. Az ég magasából harcoltak a csillagok, s pályájukon küzdöttek Sziszera ellen. A Kison-patak elsodorta őket, a szent patak, a Kison-patak. Éledj, lelkem, kapj erőre! A lovak patái vágták a földet, száguldoztak, száguldoztak paripáik. Átkozzátok meg Méroszt, mondja az Úr angyala, szórjatok átkot lakóira, mert nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hősök közé. Legyen áldott az asszonyok közül Jáel, [a kenita Héber felesége], az asszonyok közül, akik a sátrakban laknak, legyen áldott. Vizet kért, s ő tejet adott neki, drága kancsóból tejszínnel kínálta. Kezével megragadta a cöveket és jobbjával a kalapácsot. Leütötte Sziszerát, összezúzta a fejét, átfúrta, szétverte halántékát. Lába elé zuhant, odaroskadt, ott terült el, lába elé rogyott, odaomlott. Ahova esett, ott maradt, ott múlt ki. Kihajolt az ablakon és nézelődött Sziszera anyja a rács mögül. „Hol késik szekere, miért nem jön? Miért érkezik késve fogata?” Legokosabb udvarhölgye így felelt, e szavakkal válaszolt neki: „Bizonyára összegyűjtik és elosztják a zsákmányt: egy leányt, két leányt minden katonának, egy tarka ruhát, két tarka ruhát Sziszerának, egy kendőt, két kendőt az én nyakamra!” Így vesszen el, Uram, minden ellenséged, akik pedig szeretnek, legyenek olyanok, mint a nap, amikor teljes fényében fölkel. Az ország nyugton élt negyven esztendeig.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Rut Boász földjén.
2 Noéminak volt egy rokona a férje részéről. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségből, mint Elimelech. Boásznak hívták. A moábita nő, Rut, így szólt Noémihez: „Szívesen kimennék a mezőre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné.” „Menj, leányom!” – felelte neki. El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségéből. Boász akkor jött ki Betlehemből. Megszólította az aratókat: „Az Úr legyen veletek!” „Áldjon meg az Úr!” – felelték. Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. „Kié ez a fiatalasszony?” Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: „Ez a fiatalasszony az a moábita nő, aki Moáb földjéről jött ide Noémival. Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltől mostanáig talpon volt.” Boász így szólt Ruthoz: „Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegődj szolgáimhoz. Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek.” Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: „Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és – bár idegen vagyok –, ennyire szíves vagy hozzám?” „Elbeszélték nekem – válaszolta Boász –, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülőföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelőtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” „Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód” – felelte. Evés idején Boász odaszólt neki: „Gyere ide, egyél ebből a kenyérből és mártsd be falatodat a borecetbe!” Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belőle. Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: „Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok! Inkább húzgáljatok ki a kévétekből és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse s ne szóljatok rá!” Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérőnyi árpa. Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki. Anyósa megkérdezte: „Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!” Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. „Azt az embert – mondta –, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják.” Noémi azt mondta menyének: „Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élőktől, sem a holtaktól!” Majd így folytatta: „Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik.” Rut erre elmondta anyósának: „Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!” Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: „Jól van, lányom, szegődj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak.” Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
134 (133). ZSOLTÁR. ISTENTISZTELETRE
134 (Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban! Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente! Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0