Izmael születése.
16 Sárai, Ábrám felesége nem szült gyermeket, volt azonban neki egy Hágár nevű egyiptomi szolgálója. Sárai így szólt Ábrámhoz: „Nézd, az Úr nem adott nekem gyermeket. Menj be szolgálómhoz, általa talán gyermekhez jutok.” Ábrám megfogadta Sárai tanácsát. Sárai, Ábrám felesége, tehát fogta egyiptomi szolgálóját, Hágárt, s amikor Ábrám már 10 éve lakott Kánaán földjén, feleségül adta férjének, Ábrámnak. Ő együtt volt Hágárral, s ez fogant. Mikor azonban észrevette, hogy fogant, úrnője kicsinek tűnt szemében. Sárai ezt mondta Ábrámnak: „A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam szolgálómat, de most, amikor tudja, hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az Úr legyen bíró köztem és közted.” Ábrám így felelt Sárainak: „Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz.” Sárai tehát olyan keményen bánt vele, hogy az megszökött tőle. Isten angyala egy vízforrásnál talált rá a pusztában, a Sur felé vezető úton levő forrásnál. Megszólította: „Hágár, Sárai szolgálója, honnan jössz és hová mégy?” „Úrnőm, Sárai elől menekülök” – válaszolta. Isten angyala ezt mondta neki: „Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt.” Az Úr angyala még ezt mondta: „Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket.” Aztán még így szólt: „Nézd, fogantál és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben. Olyan ember lesz, mint a vadszamár: keze mindenki ellen és mindenki keze őellene. Összes testvérével szemben telepszik majd le.” Ekkor ő kimondta az Úr nevét, aki beszélt vele: „Te El Roi vagy!” – azután hozzáfűzte: „Arra tekintettem én itt, aki reám tekint?” Azért nevezték ezt a forrást Lachai-Roi forrásnak. Kádes és Báred között van. Hágár fiút szült Ábrámnak és Ábrám Izmaelnek nevezte fiát, akit Hágár szült neki. Ábrám 86 esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Ábrámnak.Szövetség és körülmetélkedés.
17 Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: „Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. A házatokban született szolgát is, meg az idegenektől vett rabszolgát is, aki nem tartozik leszármazottaid közé. Tehát a házban született és pénzen vásárolt szolgát is körül kell metélni. Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. Aki a férfinemhez tartozik és nincs körülmetélve, akinek előbőrén a húsa nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte szövetségemet.” Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett. Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték. Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.
5
Emeld föl hangodat! Ki ad feleletet? Melyik szenthez akarsz folyamodni?
Valóban, bosszúság marja az együgyűt, halálba kergeti haragja a balgát.
Láttam, hogy egy bolond gyökeret vert, de hirtelen átok szállt a tanyájára.
Fiai messze estek a jóléttől, a kapunál elnyomják őket, nincs védelmezőjük.
Amit learatnak, éhezők eszik meg, merthogy elragadja az Úr foguk elől, s szomjasok kapkodnak a javaik után.
Sohasem a földből sarjad elő a baj, nem a szántóföldön terem a szenvedés.
Az ember maga okozza a bajt, ahogy a sas keresi a magasságot.
De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném.
Ő alkotja, ami nagy s kifürkészhetetlen, csodás tetteinek se szeri, se száma.
Ő ad esőt a föld színére, és vízzel öntözi a tágas mezőket.
Föl tudja emelni a megalázottakat, és jólétet ad a szomorkodóknak.
A ravaszok terveit mind keresztülhúzza, üzelmeiket meghiúsítja.
A bölcseket befogja saját csapdájukba, kudarccal végződik az álnokok terve.
Fényes nappal is sötétségbe botlanak, tapogatnak délben, mintha éjjel volna.
Az elesettet megmenti szájuk hatalmától és a szegényt az erősek karjától.
A szegénynek így reménysége támad, a gonoszság kénytelen befogni a száját.
Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Ha sebet üt rajtad, majd be is kötözi, ha szétzúz is, meggyógyít a keze.
Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni.
Hogyha éhezel is, megment a haláltól, háborús időkben kardnak hatalmától.
Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, ha rabló közelít, akkor sem kell félned.
Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell megijedned.
Hisz a mezőn a kő szövetséges társad, és a mező vadja békében él veled.
Meglátod majd magad: béke lesz a sátrad, hajlékodban szemed nem lát sehol hiányt.
Magzatod gyarapszik, magad tapasztalod, mint fűszál a földön, sokasodik sarjad.
Mikor beérik életed, sírba szállsz, mint a búzakévét begyűjtik, ha érett.
Kikutattuk ezt, és bizonnyal így van. Így hallottuk. Te is vésd jól az eszedbe!