Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 7. nap

Pátriárkák kora, Ter14-15, Jób3-4, Péld1,8-19


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A négy király hadjárata.
14 Amráfelnek, Sineár királyának, Arjochnak, Ellaszár királyának, Kedor-Laomernek, Elám királyának és Tidálnak, Gojim királyának idejében ezek háborút viseltek Berával, Szodoma királyával, Birsával, Gomorra királyával, Sineábbal, Adma királyával, Semeberrel, Cebojim királyával és Bela (azaz Coár) királyával. Ezek mind Sziddim völgyében gyűltek össze (ez a Sós-tenger). Tizenkét évig Kedor-Laomernek voltak alattvalói, a tizenharmadik évben azonban elpártoltak tőle. A tizennegyedik évben Kedor-Laomer és a vele szövetséges királyok eljöttek és megverték a refaitákat Asterót-Karnajimnál, a szuszitákat Hámnál, az emitákat Kirjatajim síkságán, a horitákat a Szeir-hegyekben, egészen El Paránig, amely a sivatag szélén fekszik. Innen visszafordultak, eljöttek az Ítélet-forrásig, és leverték a Hacacon-Tamárban lakó amalekiták és amoriták egész földjét. Ekkor kivonult a szodomai király, a gomorrai király, az admai király, a cebojimi király és a belai (azaz coári) király, s a Sziddim völgyében szembeszálltak velük: Kedor-Laomerrel, Elám királyával, Tidallal, Gojim királyával, Amráfellel, Sineár királyával és Arjochkal, Ellaszár királyával; négy király öt ellen. Sziddim völgye tele volt aszfaltbányával. Amikor Szodoma királya és Gomorra királya menekülni kényszerült, beléjük estek, a többiek pedig a hegyek közé futottak. Amazok erre elvették Szodoma és Gomorra minden vagyonát, minden élelmét és elvonultak. Lótot (Ábrám unokaöccsét) is elvitték minden vagyonával együtt és elvonultak. Ő ugyanis Szodomában lakott. A menekülők egyike hírt hozott erről Ábrámnak, a hébernek. Ő ekkor az amorita Mamrének, Eskol és Áner testvérének terebintjénél lakott, akik Ábrám szövetségesei voltak. Mihelyt Ábrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, 318 férfit, s üldözte őket egészen Dánig. Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözték őket, Damaszkusztól északra. Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt.
Melkizedek.
Amikor a Kedor-Laomer, és a vele levő királyok fölött aratott győzelemből visszatért, Szodoma királya eléje jött Sáve völgyében (ez a Királyok völgye). Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta és így szólt hozzá: „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet.” Ő pedig tizedet adott neki mindenből. Szodoma királya így szólt Ábrámhoz: „Add nekem az embereket, a zsákmányt tartsd meg magadnak.” Ábrám azonban így válaszolt Szodoma királyának: „Kezemet fölemelem a magasságbeli Isten felé, aki az eget és a földet teremtette. Egyetlen fonalat és egyetlen saruszíjat sem fogadok el, semmit abból, ami a tiéd. Ne mondhasd: én tettem gazdaggá Ábrámot. Nem viszek el semmit, csak amit a szolgák föléltek, és azoknak az embereknek a részét, akik velem kivonultak: Áner, Eskol és Mamre: csak ők vegyék ki részüket.”
Az ígéret és a szövetség.
15 A történtek után az Úr szava megnyilatkozott Ábrámnak látomásban: „Ne félj Ábrám, én védőpajzs vagyok; a jutalmad igen nagy lesz.” Ábrám így szólt: „Uram, Istenem, mit adhatsz nekem, hiszen gyermek nélkül maradtam.” És Ábrám így folytatta: „Nézd, nem adtál nekem utódot, így szolgám lesz az örökösöm.” Az Úr szava ezt mondta neki: „Nem az lesz örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki testedből származik.” Aztán kivezette, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a nemzetséged.” Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra. Ismét szólt hozzá: „Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Urból, hogy ezt a földet adjam birtokul.” Ő így válaszolt: „Uram, Istenem, miből tudom meg, hogy birtokolni fogom azt?” Erre megparancsolta neki: „Hozz egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét, egy hároméves bakot, egy gerlét és egy galambot!” Amikor odahozta neki ezeket az állatokat, középen átvágta őket és a két felet egymás mellé állította, a madarakat azonban nem vágta szét. Akkor rablómadarak szálltak a testekre, de Ábrám elűzte őket. Amikor a nap lenyugodott, Ábrámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg. Ő azonban így szólt Ábrámhoz: „Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket 400 esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan. Te azonban békében térsz meg atyáidhoz, és magas korban temetnek el. A negyedik nemzedékben térnek ide vissza, mivel az amoriták bűne még nem teljes.” Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség, füstölő kemencéhez és égő fáklyához hasonló valami ment végig ezek között a darabok között. Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: „Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig: a kenitákat és kenizitákat, a kadmonitákat, hettitákat, perizitákat és refaitákat, az amoritákat, kánaániakat, girgasitákat és jebuzitákat.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
II. PÁRBESZÉDEK
1. A VITA ELSŐ MENETE
Jób elátkozza születése napját.
3 Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. Így szólt: Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a Leviatánt ingerelni tudják! Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől. Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna. A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott. Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától. Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt? Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.
Bizalom Istenben.
4 Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad. Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni? Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak. Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek. Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre, félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét: Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót. Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét? Reggeltől estéig tönkreveri őket, eltűnnek örökre, és ki gondol rájuk? Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA
Óvás a gonosz cimboráktól
Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk, úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat, s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.] Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek. Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát. Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
Előző nap Olvasási terv Következő nap