16
1És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.
2Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.
3Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül.
4És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.
(Péld 30,21-23)
5Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.
6És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle.
7És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van.
8És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.
9Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.
10És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.
11És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.
12Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.
13És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?
14Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.
(1Móz 24,62;25,11)
15És fiat szűle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, a kit Hágár szűl vala néki, Ismáelnek.
(Gal 4,22)
16Ábrám pedig nyolczvanhat esztendős vala, a mikor Hágár Ismáelt szűlé Ábrámnak. 17
1Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
(1Móz 6,9)
2És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
(2Móz 2,24;6,4)
3És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
(Róm 4,17)
5És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
9Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
(3Móz 12,3; Ján 7,22)
11És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
(Csel 7,8; Róm 4,11)
12Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
(3Móz 12,3; Luk 2,21)
13Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.
15És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
16És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
17Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é?
18És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
19Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
(1Móz 21,2)
20Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.
(1Móz 21,13)
21Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben.
(1Móz 21,1.2)
22És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
23Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.
24Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét.
25Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.
26Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia.
27És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körűlmetéltetének.
5
1Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
(Zsolt 37,35.36)
4Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
5A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
(Zsolt 73,12; Jer 12,1)
6Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
(Jób 7,16)
8Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
(Jób 2,10)
9A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
(Jób 9,10; Zsolt 72,18; Róm 11,33)
10A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
(Zsolt 135,7)
11Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
(1Sám 2,7.8)
12A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
(Nehem 4,15; Zsolt 33,10; Ésa 8,10)
13A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
(5Móz 28,29)
15A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
(Zsolt 52,4.7)
16Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
(Zsolt 63,12; Ésa 52,15)
17Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
(Péld 3,11.12; Jak 1,2)
18Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
(5Móz 32,39)
19Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
(Zsolt 91,13; Péld 24,16)
20Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
(Róm 11,34)
21A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
(Zsolt 52,4-7)
22A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
(Zsolt 34,11;Zsolt 91,13)
23Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
(Hós 2,17)
24Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
(Jób 42,11-17; Zsolt 127,3.4)
26Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
(Jób 29,25)
27Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
(Jób 3,1-26;2,10)
6
1Jób pedig felele, és monda:
2Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
(Péld 27,3)
4Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
(Zsolt 38,3.4;Jób 19,12)
5Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
(Jób 3,20)
10Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
(Jób 7,21)
11Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
(Jób 31,19; Máté 25,42.45)
13Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
(Jób 31,17;Jób 31,18.21)
15Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
(Jób 2,11;16,20)
16A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
(Zsolt 18,17;69,15)
17Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
(1Móz 6,5-7)
21Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
(Zsolt 31,12)
22Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
(Jób 21,14)
23Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
(Zsolt 107,42)
25Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
(Zsolt 37,17;18,20)
26Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
(Zsolt 119,72)
28Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
(Jób 16,17)
30Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
20A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát.
(Péld 8,1-3)
21Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.
(Péld 10,1.23;Péld 19,26)
22Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!
23Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
(Péld 11,14)
24Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
(Ésa 65,12;66,4)
25És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.
(Péld 2,21.22;14,11)
27Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
(Péld 10,24)
28Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
(Jób 27,8.9;36,12; Ésa 1,15;59,2)
29Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
(Zsolt 145,18.19)
31Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.
(Péld,1 32. Róm. 2,6-9.)
32Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.
33A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
(Ésa 1,19)