Az utóbbiak mind a Sziddím völgyben gyűltek össze, amely most a Sós-tenger. Tizenkét esztendeig szolgáltak ugyanis Kedorlaomernek, de a tizenharmadik esztendőben elpártoltak tőle. A tizennegyedik esztendőben eljött tehát Kedorlaomer, és a királyok, akik vele voltak, és megverték a refaitákat Astarót-Karnaimban, a szúszitákat Hámban, az emitákat Sáve-Kirjátaimban, és a horitákat a Szeír hegységben, egészen a Párán síkságig, amely a pusztánál van. Azután visszafordultak, és elmentek a Mispát forráshoz – azaz Kádeshez –, s elpusztították az amalekiták egész földjét, valamint az amoritákat, akik Hacacon-Támárban laktak. Kivonult erre Szodoma királya, Gomorra királya, Adáma királya, Ceboim királya, valamint Bála – azaz Coár – királya, és csatasorba álltak a Sziddím völgyben ellenük, vagyis Kedorlaomer, az elamiták királya, Tádál, a nemzetek királya, Amráfel, Sineár királya és Áriok, Ellaszár királya ellen: négy király öt ellen. A Sziddím völgynek sok aszfaltgödre volt, és amikor megfutamodott a szodomai és a gomorrai király, beleestek ezekbe, a többiek pedig felmenekültek a hegységbe. Erre azok elvitték Szodoma és Gomorra minden vagyonát és minden eleségét, és elvonultak. Elvitték vagyonával együtt Lótot is, Ábrám testvérének fiát, aki Szodomában lakott.
De íme, egy menekült hírt vitt erről a héber Ábrámnak, aki akkor az amorita Mamrénak, Eskol testvérének és Áner testvérének a Tölgyénél lakott; ezek ugyanis szövetségben voltak Ábrámmal. Amikor Ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánuk ment Dánig. Majd elosztotta embereit, éjszaka rájuk rontott, megverte, és egészen Hóbáig kergette őket, amely Damaszkusztól balra fekszik. Visszahozta az egész vagyont és Lótot, a testvérét vagyonával együtt, valamint az asszonyokat és a népet.
Amikor aztán Kedorlaomer és a vele lévő királyok leverése után visszafelé tartott, kiment eléje Szodoma királya a Sáve völgybe, azaz a Király-völgybe.
18Melkizedek, Szálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert a fölséges Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt:
»Áldja meg Ábrámot a fölséges Isten,
aki az eget és földet teremtette,
és áldott legyen a fölséges Isten,
aki kezedbe adta ellenségeidet!«
Erre ő tizedet adott neki mindenből.
Isten szövetsége Ábrahámmal 15 Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: »Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!« Ábrám ekkor megkérdezte: »Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!« Aztán így folytatta Ábrám: »Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!« De az Úr azt válaszolta neki: »Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!« Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: »Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!« Aztán így folytatta: »Éppen ilyen lesz az utódod is.« Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
7Ekkor azt mondta neki az Úr: »Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.« Ám ő azt válaszolta: »Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?« Az Úr erre azt felelte neki: »Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!« Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket.
12Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá. Az Úr azt mondta Ábrámnak: »Tudd meg előre, hogy utódod idegenként olyan földön lesz, amely nem az övé. Szolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig. De a népet, amelynek szolgálni fognak, megítélem majd, s aztán kijönnek onnan nagy vagyonnal. Te azonban békességben térsz meg atyáidhoz, és szép öregségben fognak eltemetni. Utódaid a negyedik nemzedék idején térnek vissza ide, mert mindmáig nem telt még be az amoriták gonoszsága.«
Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között.
Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: »Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig, a kenitákat, a kenizitákat, a kedmonitákat, a hetitákat és a perizitákat, valamint a ráfaitákat, az amoritákat, a kanániakat, a girgasitákat és a jebuzitákat!«
Jegyzetek
14,1 A nagyhatalmak büntető hadjárata az adót megtagadó vazallus népek ellen. A felsorolt királyok nevei nagy részben ismeretlenek.
14,18 Melkizedek Jeruzsálem királya és főpapja, nem zsidó létére az igaz Istent szolgálja. Ábrahám tette példa a későbbi nemzedékeknek a tized befizetésére.
15,7 Ünnepélyes esküvési mód, melyben az szétvágott állatok közt keresztülhaladó felek ugyanazt a halált hívják saját magukra, mint amelyet az állatok elszenvedtek, amennyiben megszegnék a szavukat.
15,12 Későbbi kiegészítés, amely megmagyarázza, hogy Isten ígéretei miért olyan sokára teljesednek be.
Jób panasza: 3,1-26
Az élet terhe 3 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját és mondta:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem,
az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
Legyen az a nap sötétség,
Isten odafenn ne törődjék vele,
napfény azon ne világítson.
Lepje el sötétség s a halál árnya,
ülje meg sűrű felleg,
és borítsa keserűség!
Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába;
az év napjai közé be ne tudják,
s a hónapokhoz ne számítsák!
Maradjon az az éjjel magtalan,
vígság azon ne legyen;
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek,
akik készek felkelteni a Leviatánt!
Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai,
várja a világosságot, de hiába,
ne lássa hajnal hasadását,
mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját,
mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
Miért nem haltam meg a méhben?
Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
Térd engem miért fogadott,
miért tápláltak emlők?
Így most csendben aludnék,
békességben szenderegnék együtt
királyokkal, országok tanácsosaival,
akik pusztaságot építettek maguknak,
vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek,
akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé,
mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
Ott felhagynak a gonoszok a tombolással,
és pihennek az erőben megfogyottak;
együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak,
nem hallják többé a börtönőr szavát.
Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt,
s a szolga már nem függ urától.
Mire való világosság a nyomorultnak
és élet a keseredett léleknek?
Azoknak, akik várják a halált, de nem jő,
és ásva keresik, jobban mint a kincset;
akik örülnének mérték nélkül,
ha a sírt végre megtalálnák?
Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?
Sóhajjal kezdem étkezésemet,
mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
mert amitől félve féltem, az elért engem,
s amitől rettegtem, eljött reám.
Nem voltam álnok, nem hallgattam,
nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«
Elifáz első beszéde
Válasz Jób szavaira 4 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát?
Lám, te sokakat oktattál
s erőssé tettél fáradt karokat,
szavaid fenntartottak támolygókat,
s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed,
s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
Hová lett istenfélelmed, kitartásod,
hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara.
Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése,
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
Préda híján elpusztul a tigris,
s az oroszlán kölykei elszélednek.
Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám,
és fülemet lopva érte a nesze;
éjjeli álomlátás rémségei között,
amikor mély álom borul az emberekre,
félelem és rettegés fogott el engem,
megrendült minden csontom!
Szellő suhant el ekkor mellettem,
mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
ott állt valaki, de nem vettem ki arcát,
egy alak szemeim előtt,
és hallottam szava halk suttogását:
Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak,
még angyalaiban is talál hibát!
Nos akkor a vályogházak lakói,
akiknek homokon van az alapzatuk,
elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
véget érnek reggeltől estére,
elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
utódaikat is elveszik tőlük,
meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.
Jegyzetek
3,3 Ezek a szavak nem a sors elleni tudatos lázadást, inkább a határtalan fájdalmat fejezik ki. Az Ószövetség korában vagyunk, amikor még ismeretlen volt a szenvedés és áldozat értéke.
3,8 Leviatán a 40,25-ben krokodilt, a Zsolt 104,36-ban pedig valami nagy, tengeri bálnafélét jelent. Itt a szöveg az ősi jelentést feltételezi: a régi szövegekből ismert csodalény, a tekergő és ártalmas, hétfejű kígyó (az őskáosz szörnyetege, amelyet a népi hiedelem szerint mágiával meg lehet idézni).
4,7 Megkezdődik annak a véleménynek a kifejtése és bizonyítása, hogy a gonoszok mindig bűnhődnek. Ezért az, akit csapás ér, mint Jóbot is, nem lehet bűntelen Isten előtt.
GYŰJTEMÉNY TANÍTÁS A BÖLCSESSÉGRŐL: 1,8-9,18
A csábítás és a tapasztalatlanság veszélyei
8 Figyelj, fiam, atyád intelmére,
s el ne hagyd anyád tanítását,
mert az díszes koszorú a fejedre,
és ékes lánc a nyakadba!
10 Fiam, ha bűnösök csábítanak, ne engedj nekik,
ha azt mondják: »Jöjj velünk, leselkedjünk vér után,
rejtsünk el ok nélkül csapdát az ártatlan ellen!
Nyeljük el élve, mint az alvilág,
és egészen, mint a sírba szállót,
szerzünk majd mindenféle drága jószágot,
megtöltjük házainkat zsákmánnyal!
Vesd tehát közöttünk sorsodat,
mindannyiunknak egy legyen erszénye!«
Fiam, ne menj velük egy úton,
tartóztasd lábadat ösvényüktől,
mert lábuk gonoszra siet
és vérontásra rohan!
17 Azonban hiába állítanak fel hálót
a madarak szeme előtt,
ők is csak saját vérük ellen leselkednek,
önmaguknak vetnek tőrt.
Jegyzetek
1,8 Első oktató beszéd.
1,8 A fiatal bízzon szülei tapasztalatában.
1,10 Kezdetben hízelgőnek tűnhet, ha egy fiatalt bevesznek maguk közé a gonoszok, de a dolog vége pusztulás.
1,17 A madár elkerüli a hálót, ha látja, a gonoszok ellenben a saját vesztükbe rohannak.