Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 62. nap

Sivatagi vándorlás, Szam12-13, MTorv11, Zsolt94


Hacerot – Mirjam és Áron panasza.
12 Akkor Mirjam és Áron Mózes ellen fordultak a kusita asszony miatt, akit elvett; egy kusita nőt vett el (feleségül). Ilyeneket mondogattak: „Vajon csak Mózessel beszélt az Úr? Velünk talán nem beszélt?” Az Úr hallotta. Mózes azonban nagyon alázatos ember volt, alázatosabb, mint bárki a földön.
Az Úr válasza.
Az Úr egyszer csak így szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjamhoz: „Menjetek mind a hárman a megnyilatkozás sátorához!” Tehát odamentek mind a hárman. Az Úr akkor alászállt a felhőoszlopban, a sátor bejáratához lépett és szólította Áront és Mirjamot. Ezek ketten előléptek. Az Úr így szólt: „Halljátok szavamat! Ha valaki próféta köztetek, általában látomásban jelenek meg neki vagy álmában szólok hozzá. De nem így (teszek) szolgámmal, Mózessel. Ő mindenütt otthonos házamban. Vele szemtől szembe beszélek, nem pedig rejtélyesen. Igen, ő láthatja az Urat a maga valóságában. Hát hogy mertetek mégis szolgám, Mózes ellen szóbeszédet kezdeni?” S az Úr haragja fölgerjedt ellenük. Amikor elment, s a felhő eltűnt a sátor felől, lám, Mirjamot, mint a hó, ellepte a lepra. Amikor Áron Mirjamhoz fordult, lám, az (már) leprás volt.
Áron és Mózes közbenjár.
Akkor Áron így szólt Mózeshez: „Kérlek, uram, ne büntess azért a bűnért, amit esztelenségünkben elkövettünk. Ne legyen olyan, mint a halott újszülött, amelynek teste félig elenyészik, mire elhagyja anyja méhét!” Mózes az Úrhoz kiáltott: „Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!” Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: „Ha az apja köpte volna szembe, vajon nem kellene-e magát hét napig szégyellnie? Hét napig ki kell zárni a táborból, aztán ismét be lehet fogadni.” Mirjamot tehát hét napra kiközösítették a táborból. De a nép addig nem vonult tovább, míg újra vissza nem fogadták. Azután tovább vonult a nép Hacerotból és Paran pusztájában táborozott.
Hírszerzők mennek Kánaánba.
13 Ezt mondta az Úr Mózesnek: „Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik.” Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak. Így hívják őket: Ruben törzséből Sammua, Zakkur fia; Simeon törzséből Hori fia, Safat; Júda törzséből Jefunne fia, Kaleb; Isszachár törzséből Jigal, József fia; Efraim törzséből Hosea, Nun fia; Benjamin törzséből Rafu fia, Palti; Zebulun törzséből Szodi fia, Gaddiel; József törzséből, Manassze nemzetségéből Szuszi fia, Gaddi; Dán törzséből Gemalli fia, Ammiel; Áser törzséből Michael fia, Szetur; Naftali törzséből Vofszi fia, Nachbi; Gád törzséből Machi fia, Geuel. Ez volt a nevük azoknak a férfiaknak, akiket Mózes előreküldött, hogy Kánaán földjéről híreket szerezzenek. Hoseát azonban, Nun fiát Józsuénak nevezte el. Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: „Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre, és nézzétek meg, milyen az ország és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok, milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e, végül hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcséből is néhányat magatokkal.” Épp a szüret kezdetének volt az ideje. Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig. Áthaladtak a déli országrészen és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai, Achiman, Sesai és Talmai éltek. [Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.] Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek). Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek.
A hírszerzők beszámolója.
Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez. Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit. Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó (ország), lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott. A déli országrészt amalekiták lakják, a hettiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be.” Kaleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: „Késedelem nélkül vonuljunk oda és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!” Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk.” Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: „Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Óriásokat is láttunk ott. Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Isten hatalma.
11 Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja, a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit. Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg és nem élték át – okulásul – az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijával történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait és megsemmisítette őket mind a mai napig. Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datannal és Abirammal történt: megnyílt és elnyelte őket a föld egész Izrael közepette; családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt. Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt.
Intelmek.
Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban. Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kivonultatok, amelyet azután, hogy bevetetted, lábbal kellett öntöznöd, mint valami veteményeskertet. Az az ország, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes ország, az ég esője öntözi. Olyan ország, amelynek az Úr, a te Istened viseli gondját, amelyen az év elejétől az év végéig folyvást rajta az Úr, a te Istened szeme. Ha engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma adok nektek, s szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, és szívetek, lelketek mélyéből szolgáltok neki, földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgyhogy betakaríthatod majd gabonádat, borodat és olajodat. Adok majd füvet is legelődön jószágod számára és magad is jóllakhatsz majd. De vigyázzatok, el ne tévelyedjen szívetek, s tévútra ne térjetek; más isteneknek ne szolgáljatok és ne boruljatok le előttük! Különben fölgerjed ellenetek az Úr haragja, bezárja az eget, nem esik több eső, a föld nem hozza meg termését, s csakhamar kivesztek abból a szép országból, amelyet az Úr ad nektek. Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, hogy olyan sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön, amelyekre az Úr atyáidnak megesküdött, hogy nekik adja, ameddig csak ráborul a földre az ég. Ha hűségesen megtartjátok ezeket a törvényeket, amelyeket szabtam nektek, szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, az ő útjain jártok és ragaszkodtok hozzá, akkor az Úr ezeket a népeket mind kiűzi előttetek, s nálatok nagyobb és hatalmasabb népeknek a birtokába léptek. Minden talpalatnyi föld, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától Libanonig; a folyótól, az Eufrátesz folyótól a nyugati tengerig terjed majd országotok. Senki sem lesz képes ellenállni nektek. Félelemmel és rettegéssel tölti el az Úr előttetek azt az egész földet, hogy amint megígérte, bevonulhassatok oda. Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Ha az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet most indultok birtokba venni, az áldást Gerizim hegyén helyezd el, az átkot Ebal hegyén. Mint tudjátok, ezek a Jordánon túl vannak, a nyugat felé vivő út mögött, a kánaániak országában, akik a Gilgallal szemközt a síkságon laknak, a Móre tölgyese közelében. Mert átkeltek a Jordánon, hogy birtokába jussatok annak a földnek, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek. És ha birtokba veszitek s letelepedtek rajta, vigyázzatok, mind tartsátok meg azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma elétek tárok.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
94 (93). ZSOLTÁR. AZ IGAZSÁGOS ISTEN
94 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet. Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.” Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek? Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna? Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket? Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az. Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét. Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd. Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem? Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék. Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem. A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt? Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el, bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten. Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0