»Halljátok beszédem!
Ha valaki közületek prófétája az Úrnak,
annak látomásban jelenek
meg vagy álomban szólok.
Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen:
ő az én egész házamban meghitt,
mert vele szemtől szembe beszélek,
s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben
látja az Urat.
Miért nem féltetek tehát
gyalázni szolgámat, Mózest?«
Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el, azt mondta Mózesnek: »Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk, ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.« Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: »Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!« Azt felelte neki az Úr: »Ha az atyja az arcába köpött volna, nemde legalább hét napig kellene szégyellnie magát? El kell csak különíteni hét napig a táboron kívül, aztán vissza lehet hívni.« Kizárták tehát Mirjámot hét napra a táborból és a nép nem indult el arról a helyről, amíg vissza nem hívták Mirjámot. Aztán elindult a nép Hácerótból és a Párán-pusztában ütötte fel sátrait.
A hírszerzők jelentése 13 1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: »Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint: Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát, Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát, Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát, Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát, Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát, Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát, József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát, Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát, Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát. Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«
Jegyzetek
12,1 Mirjám és Áron féltékenyek Mózes közvetítő szerepére. Mózes nem védekezik, Isten maga védi meg őt. Mózes nagyobb, mint akármelyik próféta.
12,10 Csak Mirjám kap büntetést, Áron nem.
13,1 Két hagyomány (J és P) keveredik ebben az elbeszélésben, amely arra ad magyarázatot, hogy miért vándorolt Izrael olyan hosszú ideig a pusztában.
13,21 A hatalmas szőlőfürt jelképévé vált az ország termékenységének.
Vegyétek ma fontolóra mindazt, amiről fiaitok, akik az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését nem látták, nem tudnak: az ő nagy tetteit, erős kezét és kinyújtott karját, jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban művelt a fáraón, a királyon és egész földjén, meg az egyiptomiak egész hadseregén, lovain és harciszekerein, hogy miképpen borították el őket a Vörös-tenger vizei, amikor üldöztek titeket, s mint törölte el őket az Úr mind a mai napig; meg amit veletek tett a pusztában, míg erre a helyre nem jutottatok; és amit Dátánnal s Abironnal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld felnyitotta száját és elnyelte őket háznépükkel, sátraikkal s minden vagyonukkal együtt, amijük csak volt, Izraelben.
A ti szemetek látta az Úr minden nagy tettét, amelyet művelt, tartsátok meg tehát minden parancsát, amelyet ma meghagyok nektek, hogy elérhessétek, s elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek és hosszú ideig élhessetek azon a tejjel s mézzel folyó földön, amelyet esküvel ígért az Úr atyáitoknak s utódaiknak. Az a föld ugyanis, ahová mégy, hogy elfoglald, nem olyan, mint Egyiptom földje, amelyről kijöttél, hogy az elvetett magra öntözővizet vezetnek, miként a zöldségeskertre, hanem hegyes-völgyes és az égből várja az esőt. Azt az Úr, a te Istened gondozza mindenkor: rajta van a szeme az esztendő kezdetétől annak végéig.
Ha tehát engedelmeskedtek parancsaimnak, amelyeket ma meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és szolgáljatok neki teljes szívetekkel s teljes lelketekkel, akkor megadja földeteknek a korai s a késői esőt, s betakarítotok gabonát, bort és olajat, a mezőről pedig szénát, hogy elláthassátok a jószágot és ti magatok is ehessetek és jóllakjatok. Vigyázzatok, hogy meg ne tévedjen valahogy szívetek, s el ne pártoljatok az Úrtól és más isteneket ne szolgáljatok, s ne imádjatok, s hogy meg ne haragudjék az Úr, s be ne zárja az eget, s eső ne essék, s a föld ne adja meg termését, s hamarosan el ne vesszetek arról az igen jó földről, amelyet az Úr majd ad nektek.
Véssétek e szavaimat szívetekbe-lelketekbe, s kössétek jel gyanánt a kezetekre, s tegyétek a szemetek közé. Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak, hogy beszélj róluk, amikor a házadban üldögélsz, amikor úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz. Írd rá őket házad ajtófélfáira s kapuira, hogy addig sokasodjanak napjaid és fiaid napjai azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy nekik adja, amíg csak ég borul a földre.
Az Ígéret földje Ha ugyanis megtartjátok és teljesítitek azokat a parancsokat, amelyeket meghagyok nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, s mindenben az ő útjain járjatok, s hozzá ragaszkodjatok: akkor elveszíti az Úr mindezeket a nemzeteket a színetek elől, s meghódítjátok őket, bár nagyobbak s erősebbek nálatok. Minden hely, amelyre lábatok lép, a tiétek lesz: a pusztától a Libanonig, a nagy folyótól, az Eufrátesztől a nyugati tengerig terjed majd határotok. Senki sem tud majd ellenállni nektek: tőletek való rettegést és félelmet bocsát az Úr, a ti Istenetek arra az egész földre, amelyre léptek, amint mondta nektek.
Befejezés 26Ím áldást és átkot terjesztek ma elétek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, amelyeket ma meghagyok nektek, s átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek parancsainak, hanem letértek arról az útról, amelyet most mutatok nektek, s más istenek után jártok, akiket nem ismertek. 29Ha tehát majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre lakni mégy, mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot az Ebál hegyén; ott vannak ezek a Jordánon túl, a napnyugat felé tartó út mögött, a Mezőségen lakó kánaániak földjén, azzal a Gilgállal szemben, amely a messze benyúló völgy mellett van. Ti ugyanis átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek ad, hogy tiétek legyen és birtokoljátok. Vigyázzatok tehát, hogy teljesítsétek e szertartásokat és rendeleteket, amelyeket ma elétek terjesztek.
Jegyzetek
11,26 Előszó a 12,1-26,19-ben található törvénygyűjteményhez.
11,29 Ezek a versek valószínűleg egy ősi ünnep szertartásának emlékét őrzik. Szíchemben (az Ebál és a Garizim hegy között fekvő város) évről-évre megújíthatták a szövetséget. Ezt az ünnepet próbálja egy későbbi szerző Gilgallal (a zsidók első kánaáni „fővárosával”) is összekapcsolni.
Isten az igazak szószólója
94
1 Uram, bosszúállás Istene,
bosszúállás Istene, jelenj meg!
Kelj fel, ó föld bírája,
fizess meg a kevélyeknek!
3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök,
meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?
Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek
és kérkednek mind a gonosztevők.
Népedet, Uram, elnyomják,
örökségedet sanyargatják.
Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.
Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr,
Nem veszi észre Jákob Istene.«
Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák mikor tértek észhez?
A fül plántálója ne hallana,
s a szem alkotója ne látna?
Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?
Ismeri az Úr az emberek gondolatait
és tudja, hogy hiábavalók.
Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,
hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a bűnös számára a verem el nem készül.
Mert nem taszítja el népét az Úr,
és nem hagyja el örökségét.
Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz,
és követik mind az igazszívűek.
Ki kel fel értem a gonoszok ellen,
ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget,
már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.
Ha azt mondtam: »Inog a lábam«,
megsegített a te irgalmad, Uram.
Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben,
vigasztalásaid felvidítottak engem.
Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?
Az igaz életére leskelődnek ők,
s elítélik az ártatlan vért.
De nekem oltalmam lett az Úr,
és menedékem sziklája az én Istenem;
Ő megtorolja rajtuk hamisságukat,
saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;
Jegyzetek
94,1 Panaszdal és könyörgő ének a fogság utáni idők késői korszakából. Két részre tagolódik: az elsőben a közösség (1-15), a másodikban egy hívő szólal meg (16-24). Közös téma: az emberi hatalmasságok gyakran önkényeskednek, semmibe veszik és elferdítik az isteni igazságokat, a sikereikkel dicsekszenek, amelyeket istentelen életükkel és tetteikkel elértek. Ezért kéri a közösség (vagy egy személy), hogy Isten lépjen közbe, ítélje meg őket és fizessen meg nekik.
94,3 A „bűnösöket” nem a kisemberek között kell keresni; akikről a zsoltáros beszél, azoknak hatalmuk van és visszaélnek azzal.