1111 S a nép fennhangon panaszolta az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Ennek hallatára az Úr haragra gerjedt: kiütött közöttük az Úr tüze, s pusztítást okozott a tábor peremén. 22 Akkor a nép Mózeshez fordult, Mózes pedig közbenjárt értük az Úrnál. Erre a tűz kialudt. 33 A Tabera nevet adták ennek a helynek, mert fellángolt körükben az Úr tüze.
Kibrot-Hattava – a nép panasza.
44 De akadt köztük gyülevész népség, amelynek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad nekünk húst enni? 55 Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. 66 Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.” 77 A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. 88 Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megőrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfőzték fazékban, s cipót sütöttek belőle; olyan ízű volt, mint az olajos kalács. 99 Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.
Mózes közbenjár a népért.
1010 Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; 1111 így szólt hát Mózes az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? 1212 Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak. 1313 Honnan vegyek húst, hogy (enni) adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: Adj nekünk húst enni! 1414 Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. 1515 Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!”
Az Úr válasza.
1616 Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd. 1717 Akkor alászállok és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom. Így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned. 1818 A népnek pedig ezt mondd: Szentelődjetek meg reggelre! Akkor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek. 1919 Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig, 2020 nem, hanem egy egész hónapig, míg már a szagát sem tudjátok elviselni és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki közöttetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán miért is jöttünk el Egyiptomból?” 2121 Mózes így válaszolt: „Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetitek! 2222 Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?!” 2323 Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: „Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam vagy sem!”
A lélek kiárasztása.
2424 Mózes tehát elment és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. 2525 Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászállt rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg. 2626 Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. 2727 Ezért az egyik szolga elfutott és jelentette Mózesnek, e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba estek a táborban.” 2828 Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” 2929 Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” 3030 Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.
A fürjek.
3131 Egyszerre szél kerekedett, az Úr parancsára. Ez fürjeket sodort magával a tenger felől, s arra kényszerítette őket, hogy mintegy két könyöknyire leereszkedjenek a tábor fölé, körülbelül egynapi járásnyira minden irányban a tábor környékén. 3232 A nép egész nap és egész éjjel, sőt még a következő napon is azon fáradozott, hogy befogja a fürjeket. Aki keveset fogott, annak is volt 10 homerja. A tábor körül kiteregették őket maguknak. 3333 De még a foguk közt volt a hús, s még el se fogyott teljesen, már feltámadt az Úr haragja a nép ellen, és súlyos csapást mért rájuk az Úr. 3434 Annak a helynek a Kibrot-Hattava nevet adták, mert ott temették el a (húsra) áhítozó népet. 3535 Kibrot-Hattavából Hacerot felé vonult tovább a nép, s Hacerotban táborozott le.
1011 Akkor így szólt hozzám az Úr: „Faragj két kőtáblát, olyanokat, mint amilyenek az előzők voltak és gyere föl a hegyre! Egy faládát is készíts! 22 A kőtáblákra fölírom a parancsokat, amelyek az előzőkön álltak, amelyeket összetörtél; majd tedd be őket a ládába!” 33 Csináltam hát egy ládát akácfából, aztán kifaragtam két kőtáblát, olyanokat, mint az előzők voltak, majd a két táblával a kezemben fölmentem a hegyre. 44 Akkor az Úr ugyanolyan írással, mint előzőleg, fölírta a táblákra azt a tíz parancsot, amelyet a lángokból közölt veletek azok a napon, amikor egybegyűltetek a hegyen. Aztán átadta őket. 55 Amikor újra lejöttem a hegyről, betettem a táblákat a ládába, amelyet készítettem, s ott maradtak, ahogyan az Úr parancsolta nekem. 66 Izrael fiai Beerot-Bene-Jaakant elhagyva továbbvonultak Mozerátba. Ott meghalt Áron, ott is temették el. Fia, Eleazár vette át helyette a papi tisztséget. 77 Innen Gudgodába mentek, Gudgodából Jotbatába, erre a vízben gazdag vidékre. 88 Akkoriban választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy vigyék a szövetség ládáját, az Úr színe előtt álljanak és szolgáljanak neki és nevében áldást osszanak, [ahogy ezt] mindmáig [teszik]. 99 Ezért nincs része és öröksége Lévinek, mint testvéreinek. Az Úr az öröksége, ahogy az Úr, a te Istened megmondta neki. 1010 Mint első alkalommal, most is negyven nap és negyven éjjel maradtam fönn a hegyen. Ezúttal meghallgatott az Úr: nem akart elpusztítani téged. 1111 Aztán így szólt hozzám az Úr: „Menj, s állj a nép élére, hogy bevonuljon, s birtokba vegye azt a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom!”
A szív megtisztítása.
1212 S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, 1313 úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. 1414 Nézd, az Úré, a te Istenedé az ég és az egek ege, a föld, s minden, ami rajta van. 1515 Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is (láthatjátok). 1616 Ezért metéljétek körül szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! 1717 Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, 1818 aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. 1919 Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. 2020 Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá és az ő nevére esküdj! 2121 Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. 2222 Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.
3311 Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret! 22 Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét! 33 Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve! 44 Mert az Úr szava igaz, minden tette hűségét tükrözi. 55 Az igazságot és a rendet szereti, a földkerekség telve az Úr kegyelmével. 66 Az Úr szavára lettek az egek, s szája leheletére az ég seregei. 77 Mint tömlőben, összegyűjti a tengerek vizét, az áradatot gát közé szorítja. 88 Az egész föld félje az Urat, s remegjenek előtte, kik lakják a földkerekséget! 99 Mivel szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek. 1010 Az Úr letöri a pogányok támadását, a népek terveit meghiúsítja. 1111 Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata. 1212 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott. 1313 Az Úr az égből letekint, s látja az emberek fiait mind. 1414 Hajlékából látja mindazokat, kik a földön élnek. 1515 Ő alkotta mindnyájuk szívét és ismeri minden tettüket. 1616 A király nem erős hadsereggel győz, a királyt nem hatalmas ereje menti meg. 1717 Téved, ki lovától várja győzedelmét, bármilyen erős is az, nem menti meg. 1818 De nézd, az Úrnak szeme az igazakon nyugszik, azokon, akik bíznak kegyelmében, 1919 hogy lelküket a halálból kimentse és táplálja éhségükben. 2020 Lelkünk remél az Úrban. Ő a mi segítségünk és a pajzsunk. 2121 Szívünk őbenne ujjong, szent nevében bizakodunk.
34 (33). ZSOLTÁR
2222 Kegyelmed őrködjék fölöttünk, Uram, ahogy tebenned remélünk!