Alexander Balasz főpappá teszi Jonatánt.
10 A 160. esztendőben Antiochusz Epifanész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott. Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene. Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet. Mert így gondolkodott: „Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielőtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk. Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk.” Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sőt még azt is megparancsolta, hogy a várban őrzött túszokat adják ki neki. Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várőrségnek. Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon. A várőrség kiadta neki a túszokat, ő pedig visszaadta őket szüleiknek. Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához. Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erősítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt. Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek. Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba. Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik. Alexander király hallott azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hőstettekről is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikről is. Így szólt hát: „Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!” Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt: „Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak! Hallottunk felőled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy. Ezért ma elrendeljük, hogy néped főpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és őrizd meg irántunk barátságodat!” A 160. esztendő hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyűjtött és rengeteg fegyvert szerzett.I. Demetriusz levele.
Amikor Demetriusz értesült ezekről az eseményekről, magába roskadt, és így szólt: „Miért hagytuk, hogy Alexander megelőzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát? Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegődjenek és segítséget nyújtsanak.” Írt is nekik egy levelet. Így szólt: „Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hűek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek, elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal. Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is. Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamária és Galilea három hozzá tartozó kerületétől. Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtől és szolgáltatástól mentes. A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a főpapnak, telepítsen oda őrizetére tetszése szerinti embereket. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény előírta ünnepnapok, valamint a három ünnep előtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai. Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük. A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár. Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. Az a három kerület, amely Szamáriából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére. Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüstsékelt a meghatározott helyekről befutó királyi jövedelemből. A tisztviselők minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az előző években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire. Az 5000 ezüstsékelt, amit a templom jövedelméből évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké. Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban. A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni. Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.”Jonatán elutasítja Demetriusz ajánlatát.
Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekről az ígéretekről, nem hittek nekik és nem fogadták el őket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta őket. Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idő alatt. Alexander király nagy sereget gyűjtött és Demetriusszal szemközt táborozott. A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözőbe vette és legyőzte. Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon.Alexander házassága Kleopátrával. Jonatán mint helytartó.
Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel: „Visszatértem országomba, elfoglaltam őseim trónját és átvettem az uralmat. Legyőztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat. Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét. Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, őt is hozzád méltó ajándékokkal.” Ptolemeusz király így válaszolt: „Boldog az a nap, amelyen visszatértél őseidnek honába és elfoglaltad trónjukat! Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted.” Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendőben Ptolemaiszba mentek. Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvőt, ahogy azt a királyok szokták. Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá. Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta őket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket. Erre az istentelen emberek Izraelből és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk. Ellenkezőleg, parancsot adott, hogy vetkőztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették. Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fő tisztségviselőinek: „Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa.” Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek. A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak. Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.II. Demetriusz. Jonatán legyőzi Apollóniusz helytartót.
A 165. esztedőben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetéről visszatért ősei földjére. Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába. Demetriusz Apollóniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyűjtött és Jamniánál táborozott. A következő üzenetet küldte Jonatánnak, a főpapnak: „Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt? Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erőinket! Mellettem vannak a városok haderői. Érdeklődj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levő csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyőzték, kétszer is, a saját földjükön. Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kő, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem.” Amikor Jonatán meghallotta Apollóniosz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen. Joppe előtt ütött tábort. A város lakói bezárták előtte a kapukat, mivel Apollóniosz helyőrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást. A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét. Amikor Apollóniosz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult. Jonatán Asdodig követte, és a két sereg összecsapott. Apollóniosz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen. Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget – körülvették seregét és reggeltől estig nyilazták népét. Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek. Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyőzték őket, úgyhogy menekültek. A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dágonnak templomában kerestek menedéket. Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvő helységeket, és kifosztotta őket. Dágon templomát is felgyújtotta az odamenekült lovasokkal együtt. A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott. Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával. Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe. Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt. Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.
26
Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma.
A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét.
A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.
Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán.
Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál.
Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás.
Mint lötyögő járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz.
Rettentő bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét.
Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony.
Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged.
Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe.
Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó előtt, és minden nyíl előtt kinyitja tegzét.
Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba.
A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni.
A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke.
Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának.
Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten.
Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.
Szomorú dolgok
Két dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel: ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol – az ilyet kard által veszti el az Úr.Az üzlet
Ritka kereskedő ment a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől. 27 Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar. Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn. Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza.A szó
Amikor szitálnak, fennakad a szemét, ha beszél, kiderül az ember gyengéje. Akkor lesz kemény a cserép, ha meleg a kemence. Az ember értékét a beszéde szabja meg. A fák gyümölcse szerint becsülik a kertet, az embert szavai szerint ítélik meg. Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt, mert ez az embernek a legjobb próbája.Az igazságosság
Ha törekszel az igazságosságra, akkor eléred, s díszes öltözetként magadra veheted. A madár a hozzá hasonló társat keresi, az igazságosság ott ver tanyát, ahol gyakorolják. Lesben áll, s prédáját várja az oroszlán, így les a bűn is arra, aki jogtalant tesz. Az igaz ember mindig bölcsességet mond, a balga azonban változik, mint a hold. Balgák körében tartsd számon az időt, bölcsek közt időzz el aggodalom nélkül. Csupa förtelem a balgák fecsegése, bűnös örömök közt harsog kacagásuk. Az esküdözők beszéde hajmeresztő, veszekedésüket hallani is szörnyű. A dölyfösök viszálya vérontással jár, és kellemetlen hallgatni átkozódásukat.A titok
Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat, nem talál senkit, aki barátkoznék vele. Szeresd barátodat és maradj hű hozzá, s ha titkát fölfeded, ne keresd föl többé. Mert mint aki megöli ellenségét, te is megölöd barátod szeretetét. Mert mintha elengedted volna kezedből a madarat, eldobtad barátodat, s többé nem szerzed meg. Ne próbáld követni, messzire távozott, a hurokból menekült, mint a gazella szokott. A seb beköthető, a viszály enyhíthető, de aki a titkot elárulja, annak nincs miben bíznia.A színlelés
Gonoszságot forral, aki hunyorít szemével, s nem is lehet attól eltántorítani. Szemtől szembe szép szavakkal áltat, csodálattal hallgat, amikor megszólalsz. Csakhogy a hátad mögött kicsavarja a szót, és botrányt kerekít a szavaidból. Semmit sem utálok úgy, mint az ilyet, bizonnyal gyűlöli maga az Úr is. Aki követ dob fel, magát dobja fejbe, magát sebzi meg, aki alattomban támad. Aki másnak vermet ás, maga esik bele, magát fogja meg, aki másnak csapdát állít. Aki gonoszságot művel, az rá hárul vissza és nem gondolja, honnan szakadt reá. Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre, mint oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás. Akik a jók bukásán örülnek, csapdába esnek, s fájdalom őrli fel őket, mielőtt meghalnak.A bosszúvágy
A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös.
Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled.
Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.