Jonatánt főpappá teszik Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek, így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!« Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki: »Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt! Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy. 20Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!« Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
I. Demetriosz engedményei Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt: »Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét? Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét! Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek. Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. 29Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot. A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá. Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen! Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint. Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is. Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára! Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani! 36A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni. Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte. Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt. Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára. Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse. Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén. A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze. Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«
Jonatán és Alexander szövetsége 46Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket. Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen. Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket. Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
51Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki: »Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem. Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját. Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját. Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben. Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe. Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket. Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk, hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király, és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!« Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek. A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban. Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
Jonatán győzelme II. Demetriosz felett A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére. Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába. 69Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz, ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között. Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje. 72Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’ Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«
Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is. Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette. Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban. Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel, s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak. De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban. Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre. A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak. Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket. 83Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek. Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek. A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt. Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe. Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt. 89Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.
Jegyzetek
10,1 Alexander igazi neve Bálász volt, Antióchosz Epifánész fiának adta ki magát, sikerrel. Demetriosz: l. 7,1 jegyz.; Ptolemaisz: Akkó.
10,20 Alkímosz halála után egy pogány uralkodó kegyéből Jonatán nyeri el a főpapi tisztet, amelyet eddig mindig Áron leszármazottai viseltek. Ettől kezdve a főpapok a Makkabeus családból kerülnek ki (Kr. e. 152).
10,29 Sószolgáltatás: a holt-tengeri só adója; koszorúk: kötelező ajándékok az uralkodónak.
10,36 A zsidó katonák a királyi seregben is megtarthatják a törvényt.
10,46 Jonatán jól ítélte meg a helyzetet: Demetrioszt legyőzték.
10,51 Alexander feleségül veszi Kleopátrát, VI. Ptolemajosz Filométor lányát.
10,69 Apollóniosz I. Demetriosz fiatalkori barátja volt. Cöleszíria: a Libanon és az Antilibanon közti terület (ma Libanon/Szíria).
10,72 Utalás a Héli idejében elszenvedett vereségre, l. 1 Sám 4,1-11.
10,83 Dágont (a gabona istensége) az Ószövetség filiszteus istennek ismeri, de tisztelték Babilóniában, Asszíriában és a Föníciában is.
10,89 „A király rokona” megtisztelő cím, több, mint a „király barátja”.
A jó asszonynak boldog a férje,
éveinek száma kétszeres lesz.
A derék asszony jól tartja urát,
s az békében tölti el éveit.
Jó feleség jó osztályrész,
amely istenfélő férfinak jut jótettekért.
Legyen ő bár gazdag vagy szegény, a szíve jókedvű,
és arca is vidám minden időben.
5 Három dologtól fél a szívem,
a negyedik színétől pedig rettegek:
a város pletykájától, a nép zendülésétől,
a hazug rágalomtól. Mindezek a halálnál is rosszabbak,
de keserű fájdalom és gyász a féltékeny asszony!
A féltékeny asszonynál ostor a nyelv,
amely közlékeny mindenkivel szemben.
A rossz feleség, mint a lötyögő járom az ökrön,
aki hozzáér, mintha skorpiót fogna!
Nagy bosszúság a részeges asszony,
szégyenét, csúfságát nem lehet eltakarni.
Az asszony paráznasága a szeme járásán
és a szempilláin is látszik.
Az asszonyt, ha nem javul, erősen őrizd,
hogy ne éljen a kínálkozó alkalommal.
Vigyázz állandóan illetlen szeme járására,
egyébként ne csodáld, ha elhanyagol téged.
Mint a szomjas vándor, kitátja száját a forrásnál,
és iszik minden közeli vízből,
leül minden karó mellé,
s a tegezt minden nyílnak nyitva tartja,
amíg csak bele nem fárad.
A szorgos asszony kedvessége elbájolja férjét,
és megerősíti csontjait.
Isten ajándéka a fegyelmezettsége,
az asszony okossága és hallgatagsága,
és nincs a jól nevelt léleknek méltó ára!
Mindennél bájosabb a szent és szemérmes asszony,
és nincsen semmi méltó ellenértéke a mértékletes léleknek!
Ami a felkelő nap Isten magas egén a világnak,
az a jó asszony bája házának ékességére.
Tündöklő lámpás a szent mécstartón:
ilyen a szép arc a jónövésű termeten.
Aranyoszlopok ezüst talapzaton:
ilyenek a formás lábak a szép termetű asszony sarkain.
Örök alapzat kemény sziklán:
ilyenek Isten parancsai a jámbor nő szívében.
Két dolog miatt szomorú a szívem,
s a harmadik miatt harag fog el engem,
ezek: A harcos, aki nélkülözésben sanyarog,
az okos ember, ha lenézik őt,
s aki elpártol az igazságtól a bűnhöz,
azt Isten pallosra tartogatja!
28 Két dolgot látok nehéznek és veszélyesnek:
nehezen marad a kereskedő vétek nélkül,
és nem marad mentes a szatócs az ajkak bűnétől!
Sokan vétkeztek nélkülözés miatt,
s aki meg akar gazdagodni, elfordítja szemét;
szilárdan áll a karó kövek közé ékelve,
így szorul bűn az eladás és vevés közé.
A bűnössel együtt a bűnre is összetörés vár.
Ha nem ragaszkodsz buzgón az Úr félelméhez,
hirtelen összedől a házad.
Visszamarad a pelyva rostáláskor,
így az ember gyengéje is, ha elgondolkodik felette.
A kemence teszi próbára a fazekas edényeit,
az igaz embereket pedig a nyomorúság kísértése.
A fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik,
az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde.
Senkit se dicsérj, mielőtt nem beszélt,
mert ez az ember próbája.
Ha az igazságosságot nyomon követed, el is éred,
és magadra veheted díszes ruha gyanánt.
Nála vehetsz lakást,
s az oltalmába fogad téged örökre,
és erős támaszod lesz a számadás napján.
A maguk fajtájához gyülekeznek a madarak,
a becsületesség is azokhoz tér, akik gyakorolják.
Prédára les folyton az oroszlán,
így a bűn is azokra, akik jogtalanságot cselekszenek.
A jámbor ember állhatatos a bölcsességben, mint a nap,
a balga azonban változik, mint a hold.
A balgák közt tartogasd a szót a kellő időre,
az okosok közt azonban állandóan időzzél.
A balgák társalgása utálatos,
és nevetésük gyönyörködés a bűnben.
Az esküdözők beszéde hajmeresztő,
tiszteletlenségük előtt be kell dugni a fület.
A dölyfösök viszálya vérontással jár,
és kellemetlen hallgatni átkozódásukat.
Aki elárulja barátja titkait, elveszti bizalmát,
és nem talál többé szíve szerint való barátot.
Szeresd barátodat, és légy hű hozzá,
de ha elárultad titkait, ne szaladj utána!
Mert miként az ember, aki elherdálta örökségét,
te is elvesztetted társad barátságát,
mint ahogy eleresztik a madarat a kézből,
te is elengedted barátodat, és nem kapod vissza többé.
Ne járj utána, mert messze távozott,
elmenekült, mint a gazella a hálóból,
mert sebet kapott a lelke,
és nem tudod többé bekötözni.
Még szitokszó után is ki lehet békülni,
de aki elárulta barátja titkait,
annak a boldogtalan léleknek nincs többé reménye!
25 Aki hunyorgat szemével, gonoszban töri fejét,
de senki sem veti el magától!
Szájával szépeket mond neked szemtől szembe,
és megcsodálja beszédedet,
később azonban fordít a szavain,
és botrányt talál beszédedben.
Sok dolgot utálok, de egyet sem úgy,
mint az ilyen embert,
s az Úr is gyűlöli őt!
Annak a fejére esik a kő, aki a magasba dobja,
s az álnokul ejtett seb az álnoknak okoz sebet.
29 Aki vermet ás, maga esik bele,
aki követ tesz társa elé, belebotlik abba,
s aki másnak tőrt vet, maga vész el benne.
Aki gonosz tervet kovácsol, rá gördül az vissza,
s azt sem tudja, honnan jött az rá!
Csúfság és gyalázat vár a dölyfösökre,
mint az oroszlán, úgy les rájuk a megtorlás.
Csapdában vesznek el, akik igazak elestén vigadnak,
fájdalom emészti el őket, mielőtt meghalnak.
Harag és düh, utálatos mindkettő,
csak a bűnös ember ragaszkodik hozzájuk.
Jegyzetek
26,5 A pletykák legrosszabbika a féltékeny asszony beszéde.
26,28 A kereskedők gyakori vétkei.
27,25 Óvás az ármánykodók és a kétszínűek társaságától.
27,29 A bölcs megbocsát, ezzel megtöri a sértés és megtorlás ördögi körét. Tudja, hogy ő maga is bocsánatra szorul (vö. Mt 6,12.14-15).
Ne emeld szemedet olyan javakra,
amelyek a tieid nem lehetnek,
mert azok szárnyra kapnak, mint a sas,
és az ég felé elröpülnek.
Ne étkezz irigy emberrel,
és ne kívánd pompás falatjait,
mert mint a bűvész és a jós,
arra következtet, amit nem tud.
Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!«
de nem mondja neked szívből,
a lenyelt falatot még kihányod,
és szép szavaidat hiába vesztegeted.