Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 292. nap

Makkabeus felkelés, 1Mak11, Sir28-29, Péld23,9-12


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
VI. Ptolemeusz támogatja II. Demetriuszt, és Alexanderrel együtt meghal.
11 Egyiptom királya hatalmas sereget összegyűjtött, oly töméntelent, mint a tenger partján a fövény, és ráadásul rengeteg hajót is. Csellel meg akarta szerezni Alexander birodalmát, hogy aztán a maga birodalmához csatolja. Ezért békét ígérve érkezett Szíriába. A városok megnyitották előtte kapuikat, és eléje mentek. Mert Alexander király elrendelte, hogy fogadják, hiszen az apósa volt. Mihelyt bevonult a városokba, Ptolemeusz helyőrséget rendelt seregéből minden városba. Amikor Asdodba ért, megmutatták neki Dágon kiégetett templomát, Asdodnak és a környékbeli helységeknek romjait, valamint a szerteheverő holttesteket és azoknak az elszenesedett maradványait, akiket Jonatán elégetett a harcok során, mivel halomba rakták őket a király útja mentén. Elbeszélték a királynak, amit Jonatán véghezvitt, hogy így rossz színben tüntessék fel. A király azonban hallgatott. Jonatán – nagy pompával – látogatást tett Joppéban a királynál. Üdvözölték egymást, és egész éjjel ott maradtak. Aztán Jonatán elkísérte a királyt egészen az Eleuterusz folyóig, majd visszatért Jeruzsálembe. Ptolemeusz hatalmába kerítette a partvidék minden városát, egészen a tenger mellett fekvő Szeleukiáig. Gonosz terveket szőtt Alexander ellen. Követeket küldött Demetriusz királyhoz ezzel az üzenettel: „Nos, kössünk szövetséget egymással! Neked adom lányomat, aki most Alexander felesége, aztán uralkodhatsz atyád egész birodalmán. Mert megbántam, hogy hozzáadtam a lányomat, mivel az életemre tör.” Így gyalázta, csak azért, mert vágyott a birodalmára. Elvitte a lányát, és hozzáadta Demetriuszhoz. Így törésre vitte a dolgot Alexanderrel, ellenségességük nyilvánvalóvá vált. Ptolemeusz bevonult Antiochiába, és föltette Ázsia diadémját. Így két diadémot viselt a fején, az egyiptomit és az ázsiait. Alexander király akkortájt Kilikiában tartózkodott, mivel annak a vidéknek a lakói lázadoztak. Amikor Alexander értesült a dologról, hadat indított ellene. Ptolemeusz is kivonult, nagy sereggel szembeszállt vele, és legyőzte. Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemeusz király lett a győztes. Az arab Zabdiel fejét vette Alexandernek, és elküldte Ptolemeusznak. Három napra rá Ptolemeusz is meghalt. Az erődökbe telepített helyőrséget a lakosság megölte. Így a 167. esztendőben Demetriusz jutott uralomra. II. Demetriusz és Jonatán találkozása és egyezsége. Abban az időben Jonatán egybegyűjtötte Júdea lakóit Jeruzsálem várának elfoglalására. Rengeteg ostromgépet állítottak fel. Erre néhány hitehagyott férfi, aki gyűlölte saját népét, fölkereste a királyt és jelentette neki, hogy Jonatán ostrom alá vette a várat. Ennek hallatára az haragra lobbant, Ptolemaiszba ment, és írt Jonatánnak, hogy szüntesse be az ostromot, és azonnal menjen Ptolemaiszba tárgyalást kezdeni. Amikor Jonatán ezt meghallotta, parancsot adott a vár ostromának folytatására. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei és a papok közül, és vállalta a kockázatot. Vitt magával ezüstöt, aranyat, palástokat és mindenféle más ajándékot is. Elment a királyhoz Ptolemaiszba, és elnyerte a kegyét. Igaz, a népből néhány hitehagyott vádaskodott ellene, de a király úgy bánt vele, mint elődei. Bizalmasai szeme láttára megtiszteltetésben részesítette. Megerősítette főpapi méltóságában és minden eddigi tisztségében, aztán bizalmas emberei közé sorolta. Jonatán adómentességet kért Júdea és Szamária három kerülete számára. Ennek ellenében ígért 300 talentumot. A király beleegyezett, és mind e föltételekről ezt a levelet adta Jonatánnak.
Új kiváltságlevél.
„Demetriusz király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak és a zsidók népének. Megküldjük ennek a levélnek a másolatát, amelyet rokonunknak, Laszthenésznek írtunk ügyetekben, hogy tudomást szerezzetek róla. Demetriusz király üdvözletét küldi atyjának, Laszthenésznek. Elhatároztuk, hogy a zsidó népnek, amely barátunknak és hű szövetségesünknek bizonyult, irántunk tanúsított hűségéért hálából kedvezményeket nyújtunk. Átengedjük nekik Júdeának, valamint a három kerületnek, Aferemának, Liddának és Ramatainnak a területét. Szamáriának ezek a részei legyenek Júdeáé mindazzal egyetemben, ami hozzájuk tartozik, azok javára, akik Jeruzsálemben áldozatot mutatnak be, a királynak járó beszolgáltatás fejében, ahelyett, amit a király a földek és a fák terméséből eddig évről évre beszedett. Ami tizedben és vámban megilleti, arról mától kezdve mind lemondunk, ugyanígy a sóadóról és a koronaadóról is – minderről lemondunk a javatokra. S ezekből nem vonunk vissza semmit sem ma, sem máskor. Készítsetek erről egy másolatot, s adjátok át Jonatánnak. Aztán tegyétek ki a szent hegyen egy jól látható helyen.” Jonatán támogatja II. Demetriuszt. Amikor Demetriusz király látta, hogy birodalmában nyugalom van, és többé senki nem szegül neki ellen az idegen zsoldosok kivételével, akiket a pogányok lakta szigeteken toborzott, hazabocsátotta csapatait. Ez elégedetlenséget váltott ki a csapatokból, amelyek már apja idejében is szolgáltak. Alexandernek egy régi híve, Trifon észrevette, mennyire zúgolódnak a csapatok Demetriusz ellen. Ezért elment az arab Jamlekuhoz, aki Alexander fiát, Antiochuszt nevelte. Unszolta, bízza kezére, hogy majd apja helyett átvehesse az uralmat. Egyszersmind tájékoztatta mindenről, amit Demetriusz elrendelt, s az elégedetlenségről is, ami úrrá lett a csapatain. Sokáig nála maradt. Akkoriban Jonatán követeket küldött a királyhoz, hogy vonja vissza a jeruzsálemi várból, valamint a többi erődből is a helyőrséget, mert nyugtalanítják Izraelt. Demetriusz ezt a választ adta Jonatánnak: „Nemcsak ezt teszem meg neked és népednek, hanem ezenfelül még tisztségekkel is elhalmozlak téged is, népedet is, mihelyt megfelelő alkalmat találok rá. De most jól tennéd, ha embereket küldenél nekem, hogy segítségemre legyenek a harcban, mivel egész haderőm elpártolt tőlem.” Jonatán tehát küldött neki háromezer derék katonát Antiochiába. Amikor megérkeztek a királyhoz, az örült jövetelüknek. Akkoriban a város lakói összegyűltek a város központjában, mintegy százhúszezer férfi, és meg akarták ölni a királyt. A király a palotájába menekült. A város lakói megszállták az utcákat, és támadást indítottak. Demetriusz a zsidókhoz folyamodott segítségért. Mind egy szálig köré sereglettek. Szétszéledtek az egész városban, és azon a napon mintegy százezer férfit megöltek. Aztán felgyújtották a várost, gazdag zsákmányra tettek szert, és megmentették a királyt. Amikor a város polgárai látták, hogy a zsidók teljesen a város fölé kerekedtek, elvesztették bátorságukat, és a királyhoz folyamodtak. „Nyújtsd nekünk jobbodat, hogy a zsidók felhagyjanak az ellenünk és a város ellen vívott harccal.” Eldobálták a fegyvert és békét kötöttek. A zsidók pedig hírnévre tettek szert a király és a birodalom minden lakója előtt. Nevet szereztek maguknak a birodalomban, aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan visszatértek Jeruzsálembe. Amikor újra elfoglalta birodalma trónját és ismét béke honolt a birodalomban, Demetriusz minden ígéretét megszegte. Ellenségessé vált Jonatánnal szemben, nem hálálta meg szolgálatait, ellenkezőleg, nagyon is szorongatta.
Jonatán II. Demetriusz ellen fordul.
Akkor történt, hogy Trifon visszatért a gyermek Antiochusszal, megtette királynak, diadémot tett a fejére. Mind köré gyűltek azok a csapatok, amelyeket Demetriusz elbocsátott. Harcoltak ellene, úgyhogy kénytelen volt menekülni, és le is győzték. Trifon hatalmába kerítette az elefántokat, és elfoglalta Antiochiát. Akkor az ifjú Antiochusz a következő levelet írta Jonatánnak: „Megerősítelek a főpapi tisztségben, és átengedem neked a négy kerületet. Tartozz a király bizalmasai közé!” Egyszersmind aranytálakat és asztali edényeket is küldött neki, aztán felhatalmazta rá, hogy aranyserlegből igyék, bíborba öltözzék és aranycsatot viseljen. Testvérét, Simont megtette hadvezérnek Tirusz lépcsőjétől egészen Egyiptom határáig. Jonatán kivonult, és bejárta a folyón túli vidéket és a városokat. Az egész szíriai sereg csatlakozott hozzá, segítségre készen. Amikor Aszkalonba érkezett, a város lakói tisztelettel fogadták. Onnét Gázába vonult. Mivel Gáza lakói bezárták előtte a kapukat, ostrom alá fogta, a környező helységeket pedig felgyújtotta és kifosztotta. Erre Gáza lakói könyörögtek Jonatánnak, s ő békét is kötött velük, de a tekintélyes emberek fiait elvitte és Jeruzsálembe küldte őket. Aztán végigvonult a vidéken, egészen Damaszkuszig. Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz hadvezérei hatalmas sereggel Galileában táboroznak Kedes mellett, azzal a céllal, hogy megfosszák a hatalmától. Ezért hadba vonult ellenük, testvérét, Simont pedig az országban hagyta. Simon Bet-Curral szemben ütött tábort, sokáig ostromolta, és körül is zárta. Erre békét kértek tőle. Kezet nyújtott nekik, de elűzte őket onnan, elfoglalta a várost, és őrséget rendelt oda. Jonatán Gennezar tavánál ütött tábort a seregével. Kora reggel elindultak Hacor síksága felé. Egyszer csak pogány sereg közeledett velük szemben a síkságon. Előzőleg elrejtettek Jonatán ellen egy csapatot a hegyek közt. S míg a sereg egyenesen a zsidóknak rontott, a csapat kitört a rejtekhelyről, s belevetette magát a küzdelembe. Jonatán emberei mind menekültek, csak a csapatok vezérei, Absalom fia, Mattatiás és Halfi fia, Júdás tartottak ki vele. Erre Jonatán megszaggatta ruháját, hamut szórt a fejére, és imádkozott. Aztán fölvette velük a harcot. Legyőzte őket, úgyhogy menekültek. Amikor azok az emberek, akik mellőle elmenekültek, ezt észrevették, visszatértek hozzá, és egészen Kedesig üldözték az ellenséget, ahol a tábora volt s ahol maguk is táboroztak. Azon a napon mintegy háromezer férfi elesett a pogányok közül. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
28 Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért. Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Jóllehet csak ember, kitart a haragban – hát az ő bűneiért ki ad elégtételt? Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.
A veszekedés
Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt. A bűnös a jóbarátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé. A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja. A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet. Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő.
A nyelv
Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élőt vittek már romlásba. Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptől a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erős városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte. Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tőlük munkájuk gyümölcsét. Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha. Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze. Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtől. Boldog az az ember, aki rejtve van előle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba. Mert igája vasból készült iga, és vasból fonták a köteleit is. A halál, amit hoz, rossz halál, nála még az alvilág is jobb. A jámborok fölött nincsen hatalma, ők a lángjaiban nem perzselődtek meg. Akik elhagyják az Urat, azok hatalmába esnek, kigyullad bennük és nem alszik el többé. Úgy ront rájuk, mint a vad oroszlán, és párduc módjára széjjeltépi őket. Lám, a birtokodat tövisbokorral keríted, ezüstöd, aranyad zár mögé helyezed. Szavadnak is legyen mértéke és súlya, ajtaja és zárja legyen a szádnak is. Vigyázz, nehogy a nyelved miatt elbukjál, ellenséged előtt, aki rád les, el ne ess.
A kölcsön.
29 Aki másnak kölcsönad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól.
Az alamizsna
Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd az alamizsnával. A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel. Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda. Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked. Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged, s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel.
A kezeskedés
A jó ember kezeskedik az embertársáért, s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben. Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted. A gonosz képes tönkretenni a kezesét, és cserbenhagyni azt, aki megmentette. Sok jómódú embert tönkretett már a kezesség, s mint tenger hulláma, táncoltatta őket. Gazdag férfiak váltak miatta hontalanná, s idegen népek közt hányódtak-vetődtek. Bűnös, aki haszonért vállal kezességet, ezzel a saját végzetébe rohan. Erőidhez mérten karold fel társadat, de vigyázz magadra, nehogy csapdába ess.
Vendégszeretet
A legfontosabb az életben a víz és a kenyér, a ruha és a lakás, ami védelmet ad. Jobb az ínséges élet védőtető alatt, mint idegen világban az ínycsiklandó falat. Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele, és ne vendégeskedj idegenben. Házról házra járni nyomorult egy élet, mert ahol idegen vagy, be kell fognod a szád. Ha idegen vagy, le kell minden szégyent nyelned, s hallgatnod kell a keserű szavakat: „Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt, és ha van valamid, adj nekem enni.” „El veled, idegen, a tisztesség kívánja, a testvérem jött hozzám, szükség van a házra.” Tisztességes ember nehezen viseli, ha felhánytorgatják, miért is lakik ott, s mint valami adóst, szidják és átkozzák.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére! Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened. A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.
Előző nap Olvasási terv Következő nap