AscensionPress 365 napos terv - 290. nap

Makkabeus felkelés, 1Mak9, Sir24-25, Péld23,1-4


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála.
9 1Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. 2Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek. 3A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. 4Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. 5Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. 6Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. 7Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. 8Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” 9Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. – Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” 10Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” 11Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. 12A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. 13A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem. 14Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, 15s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket. 16Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. 17Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. 18Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.
Júdást, a Makkabeust eltemetik.
19Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. 20Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták: 21„Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította.” 22Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.
4. JONATÁN, A ZSIDÓK VEZÉRE ÉS FŐPAPJA (KR. E. 160–142)
A görögpártiak uralma.
23Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. 24Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük. 25Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek. 26Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. 27Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. 28Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: 29„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. 30Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban.” 31Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.
Jonatán Tekoa pusztájában.
32Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört. 33De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál. 34[Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.] 35(Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák. 36De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták. 37Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát. 38Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban. 39Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet – a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob­ és zeneszóval, fegyveresen. 40Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek. 41Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre. 42Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.
A Jordán melletti ütközet.
43Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult. 44Jonatán így szólt embereihez: „Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt. 45Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon – nincs mód kitérni. 46Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!” 47Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott. 48Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon. 49Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.
Bakchidesz erődöket épít.
50(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal, 51majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel. 52Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt. 53Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak. 54A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz. 55De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben. 56Alkimusz nagy kínok közt halt meg. 57Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.
Betbasszi ostroma.
58A hitehagyottak tanácsot tartottak. „Lám – mondták –, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind.” 59Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele. 60Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. 61Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket. 62Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették. 63Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította. 64Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott. 65Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot. 66Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük. 67Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket. 68Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították. 69Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába. 70Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását. 71(Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt, 72és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre. 73Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmászban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A bölcsesség beszéde.
24 1A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. 2Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: 3„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. 4Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. 5Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. 6A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. 7Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. 8Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” 9Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. 10Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. 11Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. 12Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. 13Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. 14Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. 15Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. 16Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek. 17Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. 19Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. 20Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. 21Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. 22Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”
A bölcsesség és a törvény
23Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. 25Bőven, mint a Pison, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain. 26Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején. 27Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. 28Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. 29Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. 30Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. 31Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. 32Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. 33Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. 34Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.
Közmondások.
25 1Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást. 2Háromfajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől.
Az öregek
3Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban? 4Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása. 5Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság. 6Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme.
Kilenc szép dolog
7Kilenc dolgot dicsérek – ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását. 8Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá. 9Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet. 10Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli. 11Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?
A nők
13Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. 14Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. 15Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. 16Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. 17Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; 18amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. 19Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. 20Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. 21Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. 22Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. 23Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. 24Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. 25Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. 26Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
23 1Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van. 2És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. 3Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne. 4Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!
Előző nap Olvasási terv Következő nap