23
Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van.
És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél.
Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne.
Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le!
Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe.
Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire!
Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled.
Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat.
A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat.
Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére!
Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened.
A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled.
A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered!
Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét.
Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök,
és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes.
Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább mindennap az Úr félelmében!
Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.
Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton.
Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban.
Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik.
Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett.
Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot!
Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője.
Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!
Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben.
A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút.
Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja.
Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme?
Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni.
Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember,
végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera.
Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél.
Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél.
„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem!
Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!”
Minden fejezet...