KIVONULÁS KÖNYVE
IZRAEL FIAI EGYIPTOMBAN: 1,1-11,10
Jákob utódai Egyiptomban 1 1Ezek Izrael fiainak nevei, akik Jákobbal Egyiptomba mentek. Mindegyikük a háza népével együtt ment: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, Zebulon, Benjamin, Dán, Naftali, Gád és Áser. Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt. Amikor aztán meghalt ő, minden testvére és az egész nemzedék, Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország.8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!« Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
15Egyiptom királya azután parancsot adott a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták, és megparancsolta nekik: »Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!« A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: »Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?« Azok azt felelték: »Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!« Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött. Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.
22Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«
Mózes ifjúsága 2 1Egy Lévi házából való férfi elment, és feleséget vett a maga nemzetségéből. Az fogant és fiút szült. Mivel látta, hogy szép, rejtegette három hónapig. Amikor aztán tovább már nem titkolhatta, fogott egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partján levő sás közé. A nénje pedig messzebb megállt, és figyelte a dolog kimenetelét.
A fáraó lánya éppen lement, hogy megfürödjék a folyóban. A szolgálói ezalatt a folyó partján járkáltak. Amikor a fáraó lánya meglátta a kosárkát a sás között, odaküldte egyik szolgálóját, elhozatta, és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: »Ez a héberek gyermekei közül való!« A gyermek nénje ekkor azt mondta neki: »Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak neked egy héber asszonyt, hogy szoptassa a gyermeket?« Az így felelt: »Menj!« Elment a lány, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó lánya így szólt hozzá: »Fogd ezt a gyermeket, és szoptasd nekem! Jutalmadat megadom majd neked!« Az asszony fogta a gyermeket, szoptatta, és amikor megnőtt, átadta a fáraó lányának. A fáraó lánya fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mondván: »Mert a vízből vettem ki.«
Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt, kiment testvéreihez. Látta sanyargatásukat, és hogy egy egyiptomi ember üti az ő egyik héber testvérét. Ekkor szétnézett erre is, arra is, és amikor látta, hogy nincs ott senki sem, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap ismét kiment, és azt látta, hogy két héber ember civódik. Azt mondta erre annak, aki jogtalanul cselekedett: »Miért ütöd felebarátodat?« Az így felelt: »Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölénk? Talán meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?« Megijedt erre Mózes, és azt mondta: »Hogyan derülhetett ki ez a dolog?«
Mózes Midiánban 15De a fáraó is hallott a dologról, és halálra kerestette Mózest. Erre ő elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett meg. Elérkezett tehát Mádián földjére, és leült egy kút mellé. 16Mádián papjának volt hét lánya, ezek odajöttek vizet meríteni. Megtöltötték az itatókat, és meg akarták itatni apjuk nyáját. Odajöttek azonban a pásztorok, és elkergették őket. Felkelt erre Mózes, megvédelmezte a lányokat, és megitatta juhaikat. Amikor azok visszatértek atyjukhoz, Ráguelhez, az megkérdezte tőlük: »Miért jöttetek meg hamarabb a szokottnál?« Ők azt felelték: »Egy egyiptomi férfi kiszabadított minket a pásztorok kezéből, sőt vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.« Erre ő megkérdezte: »Hol van ő? Miért engedtétek el azt az embert? Hívjátok meg, hogy egyen kenyeret!« Mózes ezután úgy döntött, hogy vele fog lakni. A lányát, Cippórát pedig feleségül vette. Az fiút szült neki, s ő elnevezte Gersámnak, mondván: »Jövevény voltam idegen földön.«
Mózes meghívása 23Sok idő múltán meghalt Egyiptom királya. Ekkor Izrael fiai sóhajtoztak és segítségért kiáltottak a munka miatt. Kiáltásuk felszállt Istenhez a szolgaságból, ő pedig meghallotta sóhajtozásukat, és megemlékezett arról a szövetségről, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött. 25Rátekintett az Úr Izrael fiaira, és megjelent nekik.
Jegyzetek
1,1 A Kivonulás könyve már nem családtörténet, hanem egy nép története. A kezdő versek összekötik a könyvet a Teremtés könyvével.
1,8 Pitom és Rámszesz katonai- és raktárvárosoknak épültek II. Rámszesz fáraó idejében (Kr. e. 1304-1237) a Nílus-delta keleti részében. Ezzel készítette elő a fáraó szárazföldi hadjáratát a hetiták ellen.
1,15 Az egyiptomiak „héberek”-nek nevezték a határaikon be-betörő nomádokat.
1,22 Vö. Mt 2,16-18.
2,1 Az ókorban gyakoriak az elbeszélések az Istentől kiválasztott emberek születéséről, veszélybe kerüléséről és megmeneküléséről. Az akkád II. Szárgonról (Kr. e. 2300 körül) mesélték például, hogy az anyja egy nád-ládikóban az Eufráteszre tette, egy kertész mentette ki és fogadta örökbe, és Istár közbelépésének köszönhetően lett Babilon királya. Mózes, aki Izraelt a vízen átvezetve megszabadítja, először saját maga menekül meg a vízből. Mózes egyiptomi név, jelentése „gyerek”, de hangzása hasonlít a héber masa (= kihúzni) igére is.
2,15 A midiániták tevéken vándorló nomádok voltak az Akabai öböl és a Sínai-félsziget környékén. Ősatyjukat a Biblia Ábrahám egyik fiának tartja (Ter 25,1).
2,16 A pap nevét a különböző hagyományok másként hozzák: Reuel (Kiv 3,1), Hobáb (Bír 4,11).
2,23 A versek Mózes meghívásának indítékát közlik.
2,25 A héber szövegben a mondat vége valószínűleg hiányzik.
LEVITÁK KÖNYVE
A NÉP ÁLDOZATAINAK SZABÁLYAI: 1,1-5,26
Az égőáldozat 1 1Szólította az Úr Mózest, és így szólt hozzá a bizonyság sátrából: »Szólj Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Ha valaki áldozati ajándékot mutat be közületek az Úrnak, és vágóállatot, azaz szarvasmarhát vagy aprómarhát mutat be áldozati ajándékul, és áldozati ajándéka egészen elégő áldozatul bemutatott szarvasmarha, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vigye a bizonyság sátrának ajtajához, hogy kedvessé tegye magát az Úr előtt. Aztán tegye rá kezét az áldozat fejére, hogy az kedves legyen, és engesztelést szerezzen neki. Majd vágja le a bikát az Úr előtt, Áron fiai, a papok pedig áldozzák fel a vérét: öntsék rá körben arra az oltárra, amely a sátor ajtaja előtt van. Aztán húzzák le az áldozat bőrét, tagjait pedig vágják darabokra. Majd tegyenek tüzet az oltárra. Először rakjanak rá fát, arra pedig rakják rá a szétvágott tagokat, valamint a fejet és mindazt, ami a májra tapad – a beleket, s a lábszárakat mossák meg vízben –, végül égesse el a pap mindezt az oltáron, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.Ha aprómarha az áldozati ajándék, azaz juh vagy kecske, éspedig egészen elégő áldozat, akkor hibátlan hímet mutasson be. Vágja le az oltárnak északra néző oldalánál, az Úr előtt, a vérét pedig Áron fiai öntsék körben az oltárra. Aztán válasszák el a tagokat, a fejet, és mindazt, ami a májra tapad, és rakják rá a fára, az alá meg tegyenek tüzet. A beleket és a lábszárakat mossák meg vízben. Végül mutassa be, égesse el a pap az oltáron az egészet, egészen elégő áldozatul, kedves illatul az Úrnak.
Ha madár, gerle vagy galambfióka az Úrnak egészen elégő áldozatul szánt áldozati ajándék, akkor vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje fejét a nyakához, vágjon sebet rajta, és csurgassa vérét az oltár oldalára. Aztán dobja a begyét és tollait az oltár keleti oldalára, arra a helyre, ahová a hamut szokták önteni, a szárnyait pedig törje meg, s anélkül, hogy összevagdalná és késsel feldarabolná, égesse el az oltáron a tűzre rakott fán: egészen elégő áldozat az, kedves illatú tűzáldozata az Úrnak.
Jegyzetek
1,1 Ezek a fejezetek a papok és a laikusok szerepét szabályozzák az áldozatbemutatásnál.
1,1 A fölajánló az állat fejére teszi a kezét, ezzel jelzi, hogy az állat az ő tulajdona, és most Isten tulajdonába megy át. A fölajánló maga vágja le az állatot. Ezt a fogság után a papoknak tartották fenn. A madarak a szegények áldozatául szolgáltak.
Siralom háború idején
44 1A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk,
atyáink beszélték el nekünk,
mit műveltél napjaikban,
a hajdankor napjaiban.
Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted,
népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
Nem kardjukkal szereztek országot,
s nem karjuk juttatta diadalra őket,
hanem a te jobbod, a te karod,
s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Te vagy az én királyom és Istenem,
te küldesz segítséget Jákobnak.
Általad ökleljük ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom hoz szabadulást nekem.
Sanyargatóinktól te mentesz meg minket,
és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
Mindennap Istenben dicsekszünk,
és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
De most elvetettél és szégyenben hagytál minket,
nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
Megfutamítottál ellenségeink előtt,
és gyűlölőink fosztogatnak minket.
Vágójuhok gyanánt odaadtál minket,
szétszórtál a nemzetek között.
Népedet ár nélkül eladtad,
nem lettél gazdagabb a cserével.
Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának,
azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek,
fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
Egész nap szemem előtt van szégyenem,
s arcom gyalázata elborít engem,
hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom,
ellenséget és üldözőt kell látnom.
Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged,
nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled,
és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
noha kiűztél minket a sakálok helyére,
és beborítottál minket a halál árnyékával.
Ha Istenünk nevét elfeledtük volna,
ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
nemde számonkérné azt Isten?
Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak,
és levágásra szánt juhoknak tartanak.
Ébredj fel, miért alszol, Uram?
Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
Miért fordítod el arcodat,
s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
Jegyzetek
44,1 Könyörgés szorongattatásban, talán a fogság utáni idők korai korszakából. Két részből áll: egy himnuszból (2-9) és egy könyörgőénekből (10-26).
44,2 A közösség megemlékezik Isten nagy tetteiről a honfoglalás idején (vö. Józs). Izrael nem a maga akaratából foglalta el ezt a területet, Isten bízta rá ezt a földet.
44,5 Javított szöveg.
44,23 Vö. Róm 8,36