Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 22. nap

Pátriárkák kora, Ter41-42, Jób33-34, Péld4,1-9


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
A fáraó álma.
41 Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: „Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották.” A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. A fáraó ezt mondta Józsefnek: „Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni.” József így felelt a fáraónak: „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: „Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségből, mert az nagyon nyomasztó lesz. Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.”
József kitüntetése.
A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. A fáraó így szólt szolgáihoz: „Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?” Azután a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni.” A fáraó még ezt mondta Józsefnek: „Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek.” Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: „Vigyázat!” Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. A fáraó még így szólt Józsefhez: „Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. József 30 éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. A föld hét éven át bőségesen termett. Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert – úgymond – „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” A másodikat Efraimnak nevezte, mivel – úgymond – „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: „Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond.” Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.
József találkozása testvéreivel.
42 Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: „Mit késlekedtek még? Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg.” József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert – úgymond – valami szerencsétlenség érhetné. Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: „Honnét jöttök?” „Kánaán földjéről – felelték –, hogy gabonát vásároljunk.” József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: „Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit.” Azok így válaszoltak: „Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek.” De ő ellenkezett: „Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek.” Azok ezt válaszolták: „Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él.” József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. Ha nem – a fáraó életére! –, akkor kémek vagytok.” Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta. A harmadik napon így szólt hozzájuk: „Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok. Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiktek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak. De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok.” Azok úgy tettek. Később így szóltak egymáshoz: „Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás.” Ruben így szólt hozzájuk: „Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért.” Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.
Jákob fiainak hazatérése.
József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak. Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül. Így szólt testvéreihez: „A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban.” Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: „Mit tett velünk Isten?” Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt: „Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek. Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban. De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek. De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban.” Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is. Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.” Ruben ezt válaszolta atyjának: „Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked.” De ő csak ezt hajtogatta: „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Jób elbizakodottsága.
33 Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében. Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli. Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet. Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot és szállj velem szembe! Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem. Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád. Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját: „Tiszta vagyok és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek. Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat.” Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember. Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet? Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre. Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt; hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki. Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban. A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke. A húsa elalszik, már nem is látható, nem látható egyéb, mint csupasz csontváza. Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak. Ha aztán egy angyal odaáll melléje, egy az ezrek közül közvetítő gyanánt, s közli az emberrel a kötelességét, aztán megkönyörül rajta és azt mondja: „Szabadítsd meg attól, hogy a sírba szálljon, mert a váltságdíját megtaláltam”, teste akkor üdén felvirágzik, maga meg visszatér ifjú napjaihoz. Istenhez esdekel, s ő megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását, az embereknek énekelve mondja: „Vétkeztem és az igazat elferdítettem, mégsem a bűneimért fizetett meg nekem. Megmentett attól, hogy sírba kelljen szállnom, örülhet életem a világosságnak.” Nézd, így szokott tenni az Isten, kétszer-háromszor is az emberrel, hogy a sírgödörtől megmentse a lelkét, és az élet fényével megvilágítsa. Ügyelj, Jób, szentelj nekem figyelmet! Amíg beszélek, hallgass és légy csöndben! Ha van mit mondanod, akkor felelj nekem! Szólj, mert én szívesen helyeselnék neked! Ha azonban nincsen, akkor hallgass rám! Légy csöndben, s én bölcsességre tanítalak.
A három bölcs kudarca
34 Ezután Elihu folytatta és így szólt: Bölcsek, hallgassátok meg a szavaimat, szakértők, figyeljetek ide! Mert a fülnek meg kell vizsgálnia a szót, úgy, mint ahogy az íny ízleli az ételt. Csak ami helyes, azt választjuk magunknak, kutassuk hát ki magunk között, mi a jó. Lám, Jób azt mondja: „Igaz ember vagyok, Isten volt, aki elvette igazamat. Bírám kegyetlenül ellenem van, nem gyógyul a sebem, pedig nem vétkeztem.” Hol van még egy olyan ember, mint amilyen Jób, aki a gyalázkodást úgy issza, mint a vizet, aki a gonosztevők társává szegődött, és összejár a gonoszokkal? Valóban azt mondta: „Mit ér az embernek, hogyha barátságban él is az Istennel.” Ezért bölcs emberek, hallgassatok rám! Az igazságtalanság távol áll Istentől, a Mindenható nem követ el álnokságot. A tettei szerint fizet az embernek, és aszerint bánik vele, ahogyan él. Isten gonoszságot nem művelhet, a Magasságbeli nem ferdíti el az igazságot. Vajon ki bízta rá a földet, s a földkerekséget ki alapította? Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét, akkor minden élő rögtön elpusztulna, és az ember is visszatérne a porba. Hogyha okos vagy, akkor figyelj ide, és a beszédemre nyisd ki a füledet! Törvény ellensége tud-e kormányozni? Kárhoztatod-e az egészen igazat? Aki azt mondja a királynak: „Te istentelen!” A nemeseknek meg: „Ó, ti gonosztevők!” Aki nem elfogult a fejedelmek iránt, s a gazdagot nem becsüli többre a szegénynél, mert hiszen mind az ő kezének művei. Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltűnnek, erőlködés nélkül végez az erősekkel. Látja szeme az ember útjait, és minden lépését szemmel tartja. Nincs számára sötét és nincsen éjszaka, hol a gonosztevők el tudnának bújni. Nem tűzött ki időt az ember számára, mikor járuljon Istene ítélőszéke elé. Összetöri – vizsgálat nélkül – a hatalmasokat, és másokat ültet a helyükre. Mivel tud tetteikről, letaszítja őket – éjjel –, és szétzúzódnak. Gonosztevők gyanánt ütlegeli őket, olyan helyen, ahol akárki láthatja. Ha szemére vetik: „Ezek, lám, elhagyták, útjait követni nem voltak hajlandók; elhatolt hozzá a szegények jajszava, és az elnyomottak hangját meghallotta, mégis nyugodt maradt, nem zavarja semmi, arcát eltakarja és senki sem látja”, így van ez, mert sajnálja az egyest és a népet, s mert a gonosztevőt a balszerencse hálójára bízza. Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: „Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm, ha gonoszságot tettem, többé nem teszek”, véleményed szerint meg kell-e büntetnie, csak azért, mert te elveted az ítéletét? Rajtad a sor, válassz! Nem én vagyok soron. Ezért mondd ki bátran, amit gondolsz! Az okos emberek azt mondják majd nekem, s minden bölcs férfiú, aki figyelt rám: „Esztelen volt Jób, amikor így beszélt, és szavában nem volt bölcsesség. Tedd hát próbára, jó alaposan, mert mint egy esztelen, úgy feleselt vissza. Mert a bűnét megtoldotta galádsággal, s kétségbe vonja a jogrendet közöttünk, és szószátyárkodik az Isten ellen.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Válaszd a bölcsességet
4 Fiaim, halljátok atyátok intelmét, jól figyeljetek, hogy megérthessétek! Mert jó a tanítás, amelyet adok nektek, az útmutatásom, csak el ne hagyjátok! Hisz én is atyám gyermeke voltam, szelíd és egyetlen anyám szemében. Nos, tanított és így beszélt hozzám: „Őrizd meg szívedben a szavaimat, tartsd meg a parancsaimat és boldogan élsz. Tégy szert bölcsességre, szerezz okosságot, ne feledd el és ne térj el számnak szavaitól. Ne hagyd el, akkor majd megoltalmaz, szeresd, akkor majd őrködik fölötted. A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! Öleld magadhoz, akkor majd fölemel, tisztességre juttat, hogyha átkarolod. Díszes koszorúval ékesíti fejed, és pompás koronát ajándékoz neked.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap