41
Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.
És ímé a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
S ímé azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.
És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
És ímé azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom vala.
Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.
Szóla azért a főpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
A Faraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
(1Móz 40,5)
És vala velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és ő megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
És lőn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.
Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöczből, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.
(Zsolt 105,20)
És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.
Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.
És ímé a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
S ímé azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.
És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék.
És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.
És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.
A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
Ez az a mit mondék a Faraónak, hogy a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.
Ímé hét esztendő jő, és nagy bőség lesz egész Égyiptomban.
Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
És nem ismerszik meg az elébbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselővé.
Cselekedje ezt a Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bő esztendőben.
És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelműl a városokban, és tartsák meg,
És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
És tetszék e beszéd a Faraónak és minden ő szolgáinak.
Monda azért a Faraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?
És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.
(Zsolt 105,20-22; Csel 7,10)
Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.
És levevé a Faraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tőn az ő nyakába.
És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala ő előtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt fejedelemmé az egész Égyiptom földén.
És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.
És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségűl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.
József pedig harmincz esztendős vala, mikor a Faraó előtt, az égyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elől, és bejárá az egész Égyiptom földét.
És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, minden városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem vala.
Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szűle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
(1Móz 48,5)
És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert úgymond, elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, úgymond, megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
Eltele tehát a bőség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.
És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.
(Zsolt 105,16;1Móz 45,6)
De megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, és a mit mond néktek, azt míveljétek.
És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a gabonás házakat, és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.
És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön. 42
És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
(Csel 7,12)
Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.
(1Móz 37,7)
Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
(1Móz 37,5.7.9)
És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
(1Móz 43,5)
És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
(1Móz 37,21.22)
És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.
És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?
És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.
Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén.
És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.
(1Móz,42 25.)
És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.
Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.
33
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
(Zsolt 37,32;9,19)
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
(Zsolt 94,7)
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
(1Móz 2,7; Csel 14,15)
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
(Jób 38,15; Zsolt 104,35)
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
(Zsolt 146,10;3Móz 25,23)
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
(Zsolt 65,3)
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
(1Sám 16,19)
Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
(Zsolt 37,14)
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
(Hab 2,20;Ésa 66,1)
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
(Zsolt 26,2.3;Zsolt 5,5)
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
(Ezék 38,22)
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
(5Móz 10,17;Zsolt 33,18)
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
(1Krón 25,1)
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
(Zsolt 38,4)
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
(Zsolt 107,18)
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
(Jób 17,12.13)
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
(Zsolt 18,31;119,40; Péld 30,5)
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
(Ésa 58,8.9)
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
(2Sám 23,1;1Krón 25,1)
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
(Zsolt 77,8-11;Zsolt 10,1)
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
(Zsolt 56,14)
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
(Zsolt 25,2)
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
(Zsolt 4,7.8;5,11.12)
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
(Zsolt 10,4;53,3)
34
És szóla Elihu, és monda:
(Zsolt 33,12)
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
(Róm 3,11-17)
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
(Jób 12,11)
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
(Jób 27,5-7)
Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
(Zsolt 24,3.4; Ésa 33,14.15)
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
(Jób 22,5-9;23,12)
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
(Malak 3,14)
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
(Jób 8,3)
Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.
(Máté 16,27)
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
(Zsolt 104,29)
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
(Siral 3,24)
Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
(Jób 31,21.23;1Móz 18,25)
A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
(Zsolt 63,7)
A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
(Jób 37,23.5Móz;10,17;Jób 31,15)
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
(Jób 27,19-23)
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
(Zsolt 86,13;88,6.7;116,8.9; Csel 2,31; Ésa 53,10-12)
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;
(Zsolt 17,15)
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
(1Móz 18,25)
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
(Zsolt 43,1)
Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
(Zsolt 139,1-3)
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják.
(Zsolt 28,5)
A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
(Jak 5,3.4)
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
(Róm 8,61)
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
(Zsolt 10,9)
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
(Jób 21,8-13)
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
(Jób 19,26.27; Dán 12,1)
4
Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.
Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.
(Péld,4 21. Péld 10,1. 15,20. 19,13. 26.)
Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám előtt.
Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;
(1Krón 28,9)
Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.
(Jób 18,5)
Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged.
A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
(Péld 9,10)
Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.
(2Krón 7,17.18)
Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.
(Péld 1,9)