Amikor megvirradt, a fáraó félelemtől remegve elküldött Egyiptom valamennyi jósához és minden bölcséhez, összehívta őket, és elbeszélte nekik az álmot. Nem akadt azonban senki, aki meg tudta volna fejteni. Ekkor a főpohárnok végre észbekapott, és azt mondta: »Egy vétkemről szólok: amikor a király megharagudott szolgáira, engem és a fősütőmestert a testőrök kapitányának tömlöcébe vetett. Ott egy és ugyanazon éjszakán mindketten jövőre vonatkozó álmot láttunk. Volt ott egy héber ifjú, a testőrök kapitányának a legénye, s mi elbeszéltük neki az álmokat. Tőle mindazt meghallottuk, amit aztán a dolgok menete igazolt. Én ugyanis visszakerültem tisztembe, a társamat pedig bitófára függesztették.«
Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették. A fáraó így szólt hozzá: »Álmokat láttam, és nincs, aki megfejtse. Azt hallottam, hogy te igen bölcsen meg tudod fejteni azokat.« József ezt válaszolta: »Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!«
Erre a fáraó elbeszélte, amit látott: »Azt álmodtam, hogy a folyó partján álltam. Hét, igen szép és kövérhúsú tehén jött fel a folyóból, és legelte a mocsaras legelő zöldjét. De íme, követte őket hét másik tehén, annyira rút és sovány, hogy sohasem láttam olyat Egyiptom földjén. Ezek elnyelték és elemésztették az előbbieket, mégsem mutatták semmi nyomát annak, hogy jóllaktak, ugyanolyan soványak és rútak maradtak. Felébredtem, és amikor újra elnyomott az álom, ezt az álmot láttam: Hét kalász nőtt egy száron, mind teljes és igen szép. Aztán hét másik nőtt egy száron, hitvány és forróságtól aszott. Ezek elnyelték az előbbiek szépségét. Elmondtam az álmot a jósoknak, de nincs, aki megfejtse.«
József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. A hét szép tehén és a hét teli kalász a bőség hét esztendeje; ezek az álomnak egy és ugyanazon jelentését tartalmazzák. A hét hitvány és sovány tehén, amely utánuk feljött, valamint a hét üres és forrószélperzselte kalász az elkövetkező éhség hét esztendeje. Mindezek pedig ebben a rendben teljesednek be: Most hét, nagyon termékeny esztendő köszönt Egyiptom egész földjére. Ezek után hét másik olyan terméketlen esztendő következik, hogy feledésbe merül az előző bőség, mert elemészti az éhség az egész földet, és a nagy bőséget elpusztítja a nagy ínség. Az pedig, hogy kétszer láttál ugyanarra a dologra vonatkozó álmot, a bizonyosság jele, mert megtörténik az, amit Isten mondott, és Isten hamarosan beteljesíti.
Most azért válasszon ki a fáraó egy bölcs és ügyes férfit, és állítsa azt Egyiptom földje fölé. Ő pedig rendeljen tiszttartókat minden tartományba, és a termés ötödét a hét termékeny esztendőben, amely majd most következik, gyűjtse raktárakba. Minden gabonát gyűjtsenek be a fáraó hatalma alá, és raktározzanak el a városokban. Így készüljenek fel az elkövetkezendő hétesztendős éhínségre, amely azután Egyiptomra szakad, hogy el ne vesszen ez a föld az éhség miatt!«
József Egyiptom kormányzója Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. Azt mondta nekik: »Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke?« Így szólt azért Józsefhez: »Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép. Csak a trón tesz nagyobbá engem tenálad.« Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: »Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!«
42Azzal levette a gyűrűt a kezéről, és ráhúzta az ő kezére, bisszus ruhába öltöztette, és nyakába akasztotta az aranyláncot. Aztán körülvitette második kocsiján, egy hírnöknek pedig azt kellett kiáltania: »Térdre!« hogy mindenki térdet hajtson előtte, és tudja meg, hogy ő Egyiptom egész földjének a feje.
A király azután így szólt Józsefhez: »A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.« Új nevet is adott neki, és elnevezte Szafanet Fánek-nek (ami Világszabadítót jelent), és feleségül adta neki Ászenetet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lányát.
Kiment tehát József Egyiptom földjére – harmincesztendős volt, amikor a fáraó-király színe előtt állt –, és bejárta Egyiptom összes tartományát.
Amikor aztán eljött a hétesztendős bőség, kévékbe kötötték a gabonát, összegyűjtötték Egyiptom raktáraiba, és elrakták a gabona minden feleslegét az egyes városokban. Oly nagy volt a gabona bősége, hogy annyi volt, mint a tenger homokja; nagy mennyisége miatt megmérni sem lehetett.
Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki. Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mondván: »Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyám házát.« A másikat pedig elnevezte Efraimnak, mondván: »Megsokasított engem Isten szegénységem földjén.«
Amikor aztán eltelt a bőség hét esztendeje, amely Egyiptomra köszöntött, elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség. Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.
József testvéreinek első útja Egyiptomba 42 1Amikor aztán Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban lehet kapni eleséget, azt mondta fiainak: »Miért késlekedtek? Hallottam, hogy Egyiptomban lehet kapni gabonát; menjetek le, vegyetek, amennyire szükségünk van, hogy életben maradjunk, és el ne pusztítson bennünket az ínség.«
Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban. Benjamint, József testvérét azonban otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: »Nehogy valami baja történjen az úton!« Bementek tehát Izrael fiai Egyiptom földjére, másokkal együtt, akik szintén odamentek vásárolni, mert éhség pusztított Kánaán földjén.
József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte, megismerte őket, de mintha idegenek lettek volna, keményen szólt hozzájuk, és megkérdezte tőlük: »Honnan jöttetek?« Azok azt felelték: »Kánaán földjéről, hogy ennivalót vegyünk.«
Ő felismerte testvéreit, de azok nem ismerték fel őt. Ekkor eszébe jutottak az álmok, amelyeket egykor látott, és azt mondta nekik: »Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy megnézzétek, hol gyenge ez az ország!« Azok azt mondták: »Nem, uram! Azért jöttek szolgáid, hogy eleséget vegyenek. Mindannyian egy ember fiai vagyunk, békességesen jöttünk, semmi gonoszat nem forralnak szolgáid.« Ő azt felelte nekik: »Nem úgy van az! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek, hol védtelen ez az ország!« De azok erősítették: »Tizenketten vagyunk mi, szolgáid, testvérek, egy embernek fiai, Kánaán földjén; a legkisebb az apánknál van, a másik pedig nincs többé.«
Ő azonban azt mondta: »Úgy van, ahogy mondtam: kémek vagytok! Mindjárt próbára is teszlek titeket! Úgy éljen a fáraó, hogy el nem mentek innen, amíg el nem jön legkisebb öcsétek is. Küldjetek el valakit közületek, hogy hozza el! Ti pedig fogságban maradtok, amíg kiderül, hogy amit mondtatok, igaz-e, vagy hamis. Különben, úgy éljen a fáraó, kémek vagytok!« Azzal fogságba vetette őket, három napra.
Harmadnapon azonban kihozatta őket a börtönből, és így szólt hozzájuk: »Tegyétek meg, amit mondok, s akkor életben maradtok! Hiszen félem én Istent! Ha békességes emberek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben! Ti pedig menjetek, vigyétek el házatoknak a gabonát, amelyet vettetek! Aztán hozzátok el hozzám legkisebbik öcséteket, hogy meggyőződhessem szavaitokról, és meg ne haljatok!«
Úgy tettek tehát, amint mondta. Egymás közt azonban így szóltak: »Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk öcsénk ellen! Láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattuk meg, azért jött ránk ez a nyomorúság!« Egyikük, Rúben, így szólt: »Nem megmondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám! Lám, most számon kérik a vérét!«
Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük. Erre ő egy kissé elfordult és sírt. Aztán visszafordult, és beszélt velük, majd fogta Simeont, és megkötöztette előttük. A szolgáknak pedig megparancsolta, hogy töltsék meg a zsákjukat gabonával, tegyék vissza mindegyikük pénzét a zsákjába, és adjanak nekik élelmet is az útra. Azok úgy tettek, ahogy meghagyta nekik.
Erre ők feltették a gabonát a szamaraikra, és elmentek. Amikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy abrakot adjon a jószágnak a szálláson, meglátta a pénzt a zsák szájában. Erre azt mondta a testvéreinek: »Visszaadták a pénzemet, itt van a zsákban!« Álmélkodva és döbbenten mondták erre egymásnak: »Lám, mit cselekedett velünk az Isten!«
Amikor aztán megérkeztek apjukhoz, Jákobhoz Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és azt mondták: »Keményen beszélt velünk annak a földnek az ura! Az ország kémeinek gondolt minket.« De mi megmondtuk neki: »Békességes emberek vagyunk, és nem akarunk kifürkészni semmit. Tizenketten vagyunk, testvérek, és egy apától származunk. Egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van, Kánaán földjén. Az az ember, annak a földnek az ura, erre azt mondta nekünk: ‘Ebből fogom megítélni, hogy békességesek vagytok-e: egyik testvérteket hagyjátok itt nálam, ti meg vegyétek a házatoknak szükséges élelmet, menjetek, és hozzátok el hozzám legkisebb öcséteket! Akkor tudni fogom, hogy nem vagytok kémek, és őt, aki fogságban van, visszakaphatjátok. Azontúl pedig, amit csak akartok, szabadon vásárolhattok.’«
Ezt mondták. Amikor aztán kitöltötték a gabonát, ott találta mindegyik a zsákja szájában egybekötve a pénzét. Meg is ijedt valamennyi egyaránt. Apjuk, Jákob azonban így szólt: »Megfosztotok engem minden gyermekemtől: József nincs többé, Simeon fogságban van, Benjamint is elvinnétek! Rám szakad az összes baj!« Rúben azt felelte neki: »Az én két fiamat öld meg, ha vissza nem hozom neked! Bízd az én kezemre, és én visszahozom neked!« Ám ő azt mondta: »Nem megy le veletek a fiam; a testvére meghalt, ő maradt meg egyedül. Ha valami baja történnék az úton, ősz fejemet bánatával juttatnátok az alvilágba.«
Jegyzetek
41,1 József a fáraó tanácsadója lesz.
41,42 József megkapja a teljhatalom jelét. A fáraó ruházatát viseli.
42,1 József látni szeretné Benjamint, egyetlen édestestvérét.
Halljad tehát, Jób, beszédemet,
és figyelj minden szavamra!
Íme, megnyitom számat,
szóljon nyelvem torkomban!
Becsületes szívből jönnek szavaim,
és tiszta véleményt hirdet ajkam.
Isten lehelete alkotott,
s a Mindenható fuvallata éltet engem.
Ha tudsz, csak felelj meg nekem
és állj ki velem szemben.
hisz engem is Isten alkotott, mint téged,
ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged,
és ékesszólásom ne legyen terhedre!
Nos, te azt mondtad fülem hallatára,
hallottam beszéded szavát:
‘Tiszta vagyok és bűntelen,
mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
Íme, ő vádakat talál ki ellenem
és ellenségének néz engem!
Béklyóba szorítja lábamat
és figyeli minden utamat!’
Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked,
mert Isten különb az embernél.
Azért perelsz vele,
mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
14 Egyszer szól Isten,
és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
álom által, éjjeli látomásban,
amikor mély álom száll az emberekre,
s az ágyon szenderegnek;
megnyitja akkor az emberek fülét
és megintve fegyelemre tanítja őket,
hogy eltérítse az embert tetteitől,
és megszabadítsa a kevélységtől,
hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől,
és életét, hogy ne rohanjon kardba.
Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban,
és megfonnyasztja minden csontját,
úgy, hogy megutálja élete a kenyeret,
és lelke a régi kedvelt ételt;
húsa elsorvad,
csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
Lelke a sírveremhez közeledik,
és élete a halálthozókhoz.
De ha közbenjár érte egy angyal,
csak egy az ezer közül,
hogy hírül adja az embernek kötelességét,
megkönyörül majd rajta és mondja:
‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe,
megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’
Ha el is sorvadt teste a büntetésektől,
újra kezdi ifjúsága napjait.
Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja,
hogy ujjongva láthassa arcát,
és visszaadja az embernek igazságát.
Körültekint az emberek között és mondja:
‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem,
de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe,
hanem éljek és lássam a napvilágot!’
Íme, mindezeket cselekszi Isten,
kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
hogy visszarántsa lelkét az enyészettől,
hogy megvilágítsa az élők napfényével.
Figyelmezz, Jób, és hallgass rám!
Légy csendben, hadd beszéljek én!
Ha van mondanivalód, felelj meg nekem,
beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem,
légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«
Eliú második beszéde: 34,1-37
Jób múltja 34 És újra megszólalt Eliú, és ezeket is mondta:
»Halljátok, bölcsek, szavaimat,
figyeljetek rám, ti okosak!
Mert a fül vizsgálja meg a szavakat,
miként az íny ízleli meg az ételt.
Válasszuk magunknak azt, ami helyes,
állapodjunk meg, vajon mi jobb?
Azt mondta ugyanis Jób: ‘Igaz vagyok,
de Isten megtagadja igazamat!
Hamisság van megítélésemben;
kegyetlen nyíl talált, holott bűnöm nincsen!’
Van-e férfi, Jóbhoz hasonló,
aki issza a gúnyolódást, mint a vizet?
Aki azokkal tart, akik gonoszt művelnek,
és istentelen emberekkel jár-kel?
Mert azt mondta: ‘Nem kedves az ember Isten előtt,
még akkor sem, ha híven követi!’
Azért hallgassatok rám ti, okos emberek!
Távol legyen Istentől a gonoszság
s a Mindenhatótól a jogfosztás!
Mert ő az embernek tettei szerint fizet,
és mindenkinek útja szerint viszonoz;
mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül,
s a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!
13 Kit rendelt mást a föld fölé,
vagy kit tett a világ fölé, amelyet alkotott?
Ha arra irányozná szívét,
vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét,
akkor kimúlna minden élőlény egyaránt,
s az ember visszatérne a porba.
Ha tehát okos vagy, halld meg, amit mondok,
és figyelj beszédem szavára!
Tud-e kormányozni, aki gyűlöli az igazságot,
és hogyan hibáztatod annyira őt, aki igazságos?
Hisz ő még a királynak is azt mondja: ‘Te hitszegő!’
és a főembereknek: ‘Ti gonosztevők!’
Nem tekinti ő a fejedelmek személyét.
Nem ismeri a zsarnokot, amikor a szegénnyel vetekedik
– mert mindannyian keze alkotásai. –
Meghalnak az ilyenek hirtelen, az éj közepén;
kimúlnak a gazdagok, elmennek,
s ő eltávolítja az erőszakost kézmozdulat nélkül.
Mert az ő szeme az emberek útjain van,
és látja minden lépésüket,
nincs sötétség, nincs halál-árnyék,
hol a gonosztevők elrejtőzzenek,
mert nincs az ember kényére bízva,
mikor menjen Isten elé ítéletre,
összezúz ő sokakat szám nélkül,
és másokat állít helyükre.
Mert ismeri tetteiket,
elhozza azért rájuk az éjt és eltapossák őket.
Megveri őket, mint gonosztevőket
olyan helyen, ahol sokan látják,
azért, mert készakarva eltávoztak tőle,
és egyáltalán nem akarták megérteni útjait,
mert eléje juttatták a nyomorgó kiáltását,
és meghallja a szegények jajszavát.
Ha pedig ő nyugalmat ad, ki az, aki kárhoztassa,
és ha elrejti arcát, ki az, aki szemlélhetné?
Ha népek, sőt az összes ember fölött
istentelen embert enged uralkodni,
a nép bűnei miatt,
akkor így szólok Istenhez:
‘Nem állok neked ellen!
Ha hibáztam, akkor taníts engem,
ha rosszul beszéltem, nem teszem többé!’
Vajon Isten tőled kérdezze-e,
mert nem vagy megelégedve:
‘Mivelhogy tied a döntés, nem az enyém,
mondd meg tehát, hogyan tudnád jobban!’
Az értelmes emberek megmondják majd nekem,
s a bölcs férfiak, akik engem hallgatnak:
‘Nem beszél Jób bölcsen,
és szavai megfontolás nélkül valók!’
Atyám! tedd próbára Jóbot mindvégig!
Ne engedd ki kezedből a gonoszság emberét,
mert vétkeit káromlással tetézi,
gúnyosan tapsol közöttünk
és ítéletre hívja ki Istent szavaival.«
Jegyzetek
33,14 Jób panaszkodik, hogy Isten igazságtalanul büntette őt. Eliú azt válaszolja, hogy Isten tervei nagyszerűbbek annál, hogy az ember fölfoghatná őket. Isten különböző módokon tud az emberekhez közeledni, prófétai látomással (15-18.v.), evilági próbákkal, különféle betegségekkel (19-22.v.) és a szent vezetők vagy barátok vagy tanácsadók szavával (23-28.v.). Mindezt nem mindig azért teszi, hogy megbüntesse, hanem hogy ne hagyja bűnbe esni, vagy hogy próbára tegye a jóban.
34,13 Az érvelés értelme ez lehet: Isten a világegyetemet nem mások nevében kormányozza, Isten nem mások által kijelölt jogot alkalmaz: az ő saját végtelensége az, amely a jogot alkotta. Ezért ő nem tudja megszegni a törvényt sem kényszerből, sem érdekből.
1 Halljátok, gyermekek, atyai intelmemet,
és figyeljetek jól, hogy okosságot tanuljatok!
Üdvös oktatásban részesítlek titeket,
ezért el ne hagyjátok tanításomat!
Hisz én is atyám gyermeke voltam,
gyengéd és egyetlen anyám előtt.
Ő oktatott engem és így szólt:
»Fogadja be szíved szavaimat,
tartsd meg parancsaimat, akkor életed lesz!
Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot,
meg ne feledkezz erről,
és ne térj el szám igéitől!
El ne hagyd azt, akkor megőriz téged,
szeresd azt, akkor megtart téged!
A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet,
és minden jövedelmedből szerezz okosságot!
Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged,
tisztességre juttat, ha magadhoz öleled.
Bájos füzért fon a fejedre,
gyönyörű koronát ajándékoz neked.«
Jegyzetek
4,1 A fejezet három tanító beszédből áll (1-9.10-19.20-27), melyek újra meg újra ajánlják a bölcsességet.